Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
334 Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 19W április, 24.-én, szerdán. látástól vakulásig dolgozó magyar mezőgazda^ sági munkások és napszámosok vannak, úgyhogy ezeknek a zöme a rendelet folytán harmadosztályú azaz utolsórendű magyar állampolgárrá vált, pedig ezek végzik a legnehezebb és a legkeservesebb munkát, egy szociális rendeletnek tehát ezek részére kellett volna biztosítania a legnagyobb cukoradagot. Azt mondják egyesek, hogy a falvakban azelőtt kevesebb cukor fogyott, mint amennyit most a rendelet folvtári kapnak. (Vitéz Várady László: 1'9 kiló!) Ez csak részben felel meg a valóságnak. Az igazi helyzet az, hogy a falvak lakosságának egy része annyira szegény, hogy azelőtt a kartel által megszabott magas cukorárak miatt nem tudták a cukrot megvenni és így gyermekeik teljesen cukor nélkül nőttek fel, csenevészek, satnyák maradtak és katonáknak nem voltak alkalmasok, a falvak másik része azonban, amely vagyonosabb, ma is jóval több cukrot óhajtana venni. Ezeket tehát a rendelet súlyosan sérti. (Wirth Károly: Hogy az is satnya legyen!) Johan Béla: »Gyógyul a magyar falu« című könyvében megállapítja, hoery 1931-ben az országos oukorfejadag 9*5 kiló volt, de ugyanebben a kimutatásban # azt is olvashatjuk, hogy a gazdasági cselédekre csak 1*14 kilogramm, a földnélküli mezei munkásra pedig 1'25 kilogramm esik évenkint. Ebből azonban egy józan ember azt következteti, hogy a budapesti zsidó valószínűleg legalább 40 kilosrammot fogyasztott egy évben, mert különben a 9'5 kilogrammos átlag sehogy sem jön k>. Más bajok is vannak ennél a rendeletnél, különösen vidéken. Baky képviselő úr is rámutatott arra, hogy például számos községben előfordul, (hogy a jegyző nem a kis'bíróval küldi ki, kézbesítteti a jegyeket, pedig az megkapja azért a fizetésiét, hanem 15.000 lakosú községek lakóinak is sorba kell állni órákhosszat a községházán, míg a jegyet megkapják, így aztán munkaidőben kiszámíthatatlanul sokat veszítenek. Az egyik községben megtörtént, hogy a cukorjegyek megjöttek, de -az egész faluban nem volt cukor. Saőd lsözsóeben, a rendelet ellenére, a jegyző a 12 éven aluli gyermekeknek is csak heti 7 dekát adott. Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr is tisztában van azzal, hogy ez a rendelet tarthatatlan. Arra kérem a miniszter urat, csináljon egy jobb rendeletet, változtassa meg egy szociálisabb, logikusabb rendeletre, amelynek az az alapja, hogy a nehéz munkát végzők több cukrot fcapnak és azok a zsidók, akik munka nélkül egy-egy telefonbeszélgetéssel 1000—2000 pengőt keresnek naponta, kapják a legkisebb adagot. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésüa-yi miniszter: T. Képviselőház! A négy interpellációra, amelyeiket Stitz, Baky, Nagy és gróf Serényi képviselőtársaim intéztek hozzám, egyszerre kívánok válaszolni. Örömmel állapítom meg az interpellációkból, hogy mindnyájan belátták a jegyrendszer bevezetésének szükségességét. A rendelettel kapcsolatban a, fő támadási és kritikai momentum tulajdlonképpen csak az, hogy a eukoradagok elosztása nem felel meg a szociális követelményeknek. Sokan a cukorrépatermelés csökkentésének tudták be -azt, hogy kevés az országban a cukor, sőt —• ha jól emlékszem — Nagy képviselőtársam azt is mondlta, hogy azért kellett a jegyrendszert be vésetnünk, mert cukrot exportáltunk, vagy különösen, mert culkrot kell tárolnunk esetleges kivitelre. E kérdéssel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, Ihogy Magyarországon a 'cukorrépa terimésterületét a Chadburn-egyezmény értelmében, amelyet — sajnos — jó pár évvel ezelőtt kötöttek meg, redukálni kellett. Megállapították minden ország kiviteli kontingensét és mivel a kivitelre az állam ráfizetett — Magyarországon, azt hiszem, 14—16 fillérért tudtalk akkor a gyárak exportálni, a differenciát tehát az államnak kellett viselnie —, így a következmény az lett, hogy a cukorrépatermő területet nemcsak a Ohadburn-egyezmény értelmében, hanem a ráfizetés következtében is le kellett szállítani. Sajnos, az ország cukorfogyasztása is alacsony volt, (Egy hang bal felől: Drága a cukor!) ezt azonban tavaly, miután a Felvidék magyarlakta területét visszakaptuk, a cukor árának leszállításával tetemes mértékben tudítixk emelni. A pénzügyi kormányzat máir tavaly és tavaly előtt is megfelelő módon kényszerítette a cukorgyárakat, hogy ne exportáljanak, hanem tároljanak, tartalékoljanak cukrot, a Ibielföldi fogyasztás azonban — hála Istennek — olyan nagy mértékben emelkedett, hogy bár volt (párezer vagonnyi tartalékcükor; <*ez is elfogyott, illetve most már nagyban fogyasztjuk a múlt évi kampány cukorprodukcióját. E kérdéssel kapcsolatban rá akarok mutatni arra a téves hitre, amely szerint cukrot exportálnánk, vagy tárolnánk azért, hogy külföldi államoknak cukrot bocsássunk rendelkezésükre. A helyzet az 1 : olyan kevés belföldi cukorkészletünk volt, hogy nem a mostani átlagos — nem tudom, — 40 vagy 50 dekát nem lehetett volna a jegyrendszer keretében az ország lakosságának juttatni, hanem még jóval kevesebbet sem. Tisztán a német kormánynyal kötött megállapodás következménye az, hogy sikerült 1500 vágón német cukrot importálnom s ennek köszönhető, hogy ilyen fejkvótát tudtunk megállapítani. (Rajniss Ferenc: Az ellenkező hírt terjesztik az országban.)^ Ezért hálával adózom elsősorban éppen Darrè német földmívelésügyi miniszternek, (Éljenzés és taps a jobboldalon.) akinek igen nagy része van abban, hogy ezt a mennyiséget meg tudtam kapni. (B. Szabó István: A cukorgyáraknál van a hiba!) Ugyanakkor rá kell mutatnom arra is, amit Serényi gróf is említett, hogy igenis tárgyalásokat folytattam és folytatok a belga kormánnyal, hogy onnan is megfelelő, cukorkészletet tudjak az országba importálni. Az az 1 adat, amelyet említett, a 800 vágón, maximális behozatali lehetőség Belgium felől. Igyekezni fogok ezt a kontingenst is. amennyire lehet, teljes mértékben kihasználni. De rá kell mutatnom még arra, hogy miért volt ebben az országban a múlt évben kevés a cukor. A múlt évben 91.000 kat. hold cukorrépa vetésterület volt, így részben a vetésterület csekélysége, részben pedig a kedvezőtlen őszi időjárás következtében cukorrépatermésünk alacsony volt, amellett a cukorrépa polarizációja jóval az átlagon aluli volt s így bizonyos hiány állott elő, ami azután még fokozta ebben az országban a hisztériás hangulat kialakulását, (Ügy van-! Ügy
