Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

As országgyűlés képviselőházának 100 az első, aki az igazságtalan cukorjegy-rendelet ellen interpelláltam. (Maróthy Károly: Stitz megelőzött!) Azóta egy ügyes csere folytán harmadik lettem, kénytelen vagyok azonban a miniszter úr figyelmét felhívni olyan körülményekre, amelyek ma elsősorban foglalkoztatják az ország közvéleményét. Előrebocsátom, bármikor helyesnek tartunk mindenféle jegybevezetést, amikor azt az ország érdeke megkívánja. (Palló Imre: Csak igazságosan!) Amint az eredményből látom, nyitott kapukat döngetek különösen annak tudatában, hogy értesülésem szerint éppen a földmívelésügyi miniszter úr volt az, aki a cukorjegyeknek ilyen módon való bevezetését ellenezte. De nem azért élünk a mai rendszerben, hogy a szakminiszter véleményét fogadják el. Természetesen nem az ő álláspontja győzött. (Palló Imre: Ö az ellenzék a kormányban. — Zaj. — Elnök csenget.) Súlyosan kifogásolható, hogy a jegyrendszert későn vezették be s így alkalom adatott az elterjesztett híresztelések következtében a jól informáltaknak arra, (hogy a. készleteket meglehetősen nagy mennyiségben Összevásárolják. Éppen ezért felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy talán rendkívül szigorú intézkedéseket kellene életbeléptetni azokkal szemben, akik a készleteket nem vallják be, ihanem eltitkolják. Az, hogy a rendelet három részre osztja az országot, igazságtalan és indokolatlan. Ennek az alapja értesülésem szerint az volt, hogy az eddigi cukorfogyasztást vették tekintetbe. Itt pedig nagy tévedés van. A magyar falu népe nem azért nem fogyasztott eddig cukrot, mintha nem ismerte volna' annak táperejét, hanem egyszerűen azért, mert a cukor méregdrága volt és a falusi embernek nem volt olyan keresete, hogy meg tudta volna fizetni; ennek pedig főkép a cukorkartel és a zsidó cukorbárók az okai. (Ügy van! Ügy pam>! a szélsőbaloldalon.) Hogy a cukor drága volt, ezt bizonyítja az is, hogy a Felvidék visszacsatolása után a kormányzat kénytelen volt a cukor árát azonnal leszállítani, hogy ne legyen olyan óriási különbség a cukorárak közt. Előttem szólott Vajna Gábor képviselőtársam néhány kirívó esetet mondott el, nem akarom ismételni annak a volóci zászlóaljparancsnoknak az esetét, aki amiig vis büntetésnek veszi, hogy ő egy ilyen kies helyőrségben szolgál és semmikép sem tudja megérteni, hogy miért jár neki 30 deka, amikor Pesten a hadnagy úrnak 1 kiló jár. (Baross Gábor: Vegye dics ős éginek! — Zaj! — Elnök csenget.) Méltánytalan különösen a nagy vidéki városok helyzete, ahol a cukorfogyasztás arányban volt a fővárosi cukorfogyasztással és mégis egy fél kilóval kevesebbet kapnak. Ezt a súlyosan kifogásolható állapotot meg kell szüntetni. Lehetetlen, hogy a magyar parasztság. a vidéki munkásság bármilyen jo'bto kereseti lehetőség mellett se ehessen annyi cukrot, mint a pesti zsidóasszony, aki a cukrászdában és^ a kávéháziban még duplájára emelheti a fejkvótáját. Az a védekezés, hogy a paraszt és a magyar falu népe zsírral pótolja a cukrot, nem helvtálló, mert a mákos tésztára és a kávéba hiába tesz szalonnát, azzal megédesíteni nem lehet. Ezt még Patacsi igen t. képviselőtársam is tudja. (Derültség. — Vitéz Patacsi Dénes: Az csak a kávé után jó!) Ez a rendelet a múlt bűneit is magában ülése 19 W április 2U-én

} szerdán. . 321 hordozza. Ugyanis annak, hogy nálunk egyáltalán cukormizériák keletkezhetnek, az oka az, hogy a régi 125.000 hold cukorrépával bevetett terület helyett csak 67.000 hold volt bevetve, ebben a tekintetben már több interpelláció hangzott el. Nyele év óta a cukorrépa átvételi ára változatlan és még legutóbb is 2.15 pengőért vették át. Ha ez a helyzet nem áll fenn, aminek kétségtelenül ismét a toukorkartelben kereshetjük az okát, akkor egészen bizonyos, hogy nem kerültünk volna odáig, hogy Magyarországon ne legyen elegendő cukor. Mindezek után semmikép sem az a szempont helyes, hogy ki mennyit fogyasztott eddig, hanem egyedül és kizárólag az, hogy kinek van a munkája elvégzéséhez nagyobb mennyiségű cukorra szüksége. Lehetetlen, állapot ugyanis az, hogy az egyik tárnában dolgozó bányász fél kiló cukrot, a szomszédos tárnában dolgozó pedig 30 dekát kapjon. Nagyon helyesnek tartom a kivételeket, a 12 éven aluli gyermekre, a terhes és szoptatós anyákra vonatkozólag, de javasolnám, hogy a legnehezebb testi munkát végző munkásság, így például a bányászok, vagy az aratás alatt az arató munkások megfelelő magas fejadagban részesüljenek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A vidéken termelik a cukorrépát és a városban fogyasztják el a cukrot! — vitéz Patacsi Dénes: Tökéletesen igaza van a képviselő úrnak! — Egy hány a széh'öhtdoldalon: Éljen Patacsi!) A kivételek után megmaradó készleteket pedig tekintet nélkül arra, hogy ki hol lakik, egyformán kellene elosztani és drákói ítéletekkel kellene megakadályozni azt, hogy a lánckereskedelem ismét felburjánozzék. Egészen bizonyos vagyok, hogy ha két-három esetben kíméletlen szigorral fellépnek az ilyen lánckéreskedők ellen, minden visszaélés meg fog szűnni. (Szőllősi Jenő: Tíz fillér a cukorjegy!) Kérném a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a jövő évi készlet biztosítása érdekében már most hozza nyilvánosságra a cukorrépa árának megállapítását, hogy megfelelő mennyiségű cukorrépa álljon rendelkezésre. (Palló Imre: Most emelték fel, de még jobban fel kell emelni!) Még egy sajnálatos körülményre vagyok kénytelen felhívni a kormányzat figyelmét. A vidéken nagyon sok kifogás merült fel a cukor jegyek kiosztásával kapcsolatban. Például egy 18.000 lakosú községben csak a községházán adják ki a cukor jegyeket, ami maga után vonja azt, hogy a tanyai lakosságnak be kell jönnie a községbe, aznap nem kapja rneg a jegyet, ezzel a nagy munkaidőben elveszít egy munkanapot, sőt esetleg második, harmadik nap is kénytelen talán kétszer is visszamenni. (Patacsi Dénes: Ez baj!) A kisebb községben ez az eset nem igen áll fenn, a nagyobb alföldi községekben azonban, sajnos, előfordul. Fel kell említenem azonban azt is, hogy egyes elöljáróságok a cukorkészletet pártszempontok szerint adják ki a keresztény kereskedőknek, ahelyett, hogy a cukormennyiségben minden keresztény kereskedőt egyformán részesítenének. Ezek olyan kérdések, amelyekbe a pártpolitikát nem szabad belevinni. Ismerve a földmívelésügyi miniszter úr intencióit, teljes bizalommal fordulok hozzá azzal a kéréssel, hogy változtassa mes: ennek a rendeletnek igazságtalan és antiszociális részeit, hogy egy igazságos és mindenkit kielégítő rendelet legyen érvényben. (Éljenzés és taps a szélsőhaloldalon.)