Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
322 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Kivan a földmivelésügyi miniszter úr válaszolni 1 ? (Halljuk! Halljuk!) Vitéz gi'ót Teleki Mihály földmivelésügyi miniszter: x. Ház! Miután meg két interpelláció van hasonló tárgyban bejegyezve, azok elhangzása után adom meg a választ. (Egy hang a'•• szélsőbaloldalon: Slitz már elmondta!) Elnök: Méltóztatnak a földmivelésügyi miniszter Úr bejelentését tudomásul venni ? (Igen!)- A Ház a bejelentést tudomásul veszi és így következik Gál Csaba képviselő úr interpellációja az összkormányhoz az Esztergommegyei közállapotok tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felol'vasni. Swák Iván jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a visszatért Felvidékre való bevonulásunkkor a houvéddtözigazgatás a zsidóság egyrészétől megvonta az iparengedélyt a polgári közigazgatás podig bizonyos zsidóiinaik visszaadta? Hajlandó-e ezt orvosolni? t 2. Van-e tudomása a kormánynak az -Esztergom-megyében elhelyezett lengyelek elszállásolásáról, magatartásáról, társadalmi szereplésükről, egészségük állapotáról? Hajlando-e ezt orvosolni, illetve megszüntetni! 3 Van-e tudomása a kormánynak f&ou hogy a kéméncii főjegyző, segédjiegyző stb. hivatalos helyiségükben a felső rendelkezés, ellenére a kormánypárt jelvényét viselik hivatalos órák alatt 1 ? Hajlandó-e ezt megszun1 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti B S Gál Csaba: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A Felvidék visszacsatolásakor minden igaz magyar örvendett, hogy az ottani közigazgatást — ha átmenetileg is — a honvédség irányítja. Reméltük, hogy ez az intézmény legalább részben eredmenyesén tog dolgozni a zsidó fronton is. Tényleg be is von : ták jó egynéhány zsidó iparengedélyét. De mi történt akkor, amikor a Felvidéken, így Esztergom megyében is átvette a közigazgatást honvédségünktől a polgári hatóság? Az tortént, hogy teljes erőből megindult az iparengedélyüktől megfosztott zsidók rehabilitációja. A kijárok, a lekötelezettek, a gyászmagyarok kilincselése eredménnyel is járt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak példaképen említem meg, hogy Párkányban többek között a következő zsidók kapták vissza iparengedélyüket: Haárfia sör- és fűszernagykereskedo, aki minden bizonnyal szakértő mind a két szakmában, Sommer szőnyeg- és fűszernagykereskedő: (Egy hang a szélsőbaloldalon: Milyen vallású? — Lili János: Somnier-vallású! — Derültség a szélsőbaloldalon), Gondos Vilmos nyomdász és papírkereskedő. Halser József könyvnyomdatulajdonos és papírkereskedő, aki soha nem is tanulta iparát; Schiller Mihály benzin- és petróleumnagykereskedő; Schultz Ármin rádió- és gépkereskedő; Mayer és Richter fanagykereskedő, akiktől kétszer is megvonták az iparengedélyt, de csodálatos módon — minden bizonnyal Önzetlen kijárok közbenjárásával — mind a kétszer visszakapták iparengedélyüket. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék gyanúsítani. Ha a képviselő úrnak konkrét adatai vannak, méltóztassék illetékes helyre juttatni azokat. (Helyeslés jobbfelől.) Gál Csaba: Tisztelettel kérdem, hajlandó-e a kormány a legszigorúbb vizsgálatot indítani ar.ranézve, hogy kiknek a közbenjárására kap00. ülése 19&0 április 24-én, szerdán. ták vissza ezek — és a többi zsidó is az ipar* engedélyüket, kik voltak az intézkedő tisztviselők; hajlandó-e ezeket a tisztviselőket felelősségre vonni, a közbenjárók nevét pedig kipellengérezni, (Egy hang a középen: Ez helyes! — Budinszky László: Becsukni tíz évre!), hajlandó-e továbbá ezektől a zsidóktól az iparengedélyeket visszavonni? T. Ház! A német-lengyel konfliktus idején hozzánk özönlött, jórészt zsidókból álló lentgyelek besziállásolásáról igen bőkezűen gondoskodott a kormány. Egyrészüket például az esztergommegyei Kovácspatak és Helemba között levő kétemeletes épületbe helyezte el. Ezt az épületet r Budapest székesfőváros közönsége néhányszáz budapesti üdülőgyermek részére rendezte be. A hisztériásán túlzott lengyelmagyar barátság nagyobb dicsőségére ezek a lengyelek tönkretették az épületet, összetörték az ablakokat, az ajtókat, a mosdó-kagylókat, tetvessé tették az egész épületet. Esztergomban a 80 személyes honvédségi tiszti üdülőbe és az esztergomi 1400 személyes honvédtáborba is lengyeleket és Lengyelországból menekült zsidókat szállásoltak be. (Gürtler János: Hova tegyék őket? El kellett helyezni őket! — Budinszky László: Kidobni a határon!) Elnök: Csendet kérek. Gál Csaba! A hatóságok jóindulatú semlegességgel kezelvén őket, állandóan járhatnakkelhetnek Esztergomban és vidékén, sőt Budapestre is kirándulnak. (Rapcsányi László: És fertőzhetik a magyar nőket.) Elnök: Kérem Rapcsányi képviselő urat, méltóztassék a parlamenti illemre tekintettel lenni. (Rapcsányi László: Ez tény! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem a tényről van szó, hanem arról, hogy -a parlamenti illem mit enged meg és mit nem enged meg. Gál Csaba: Esztergomban kétségbeesettenpanaszolják, hogy a lengyelek miatt terjed a nemi baj. Az árvíz idején pedig, amikor a lakosság megfeszített erővel dolgozott a gátak építésén, akkor ezek -a zsidókkal vegyes lengyelek karbatett kézzel nézték a verítékező magyarokat. Tisztelettel kérdem, hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy ezek a még a vendég joggal is visszaélő, zsidókkal szaturált lengyelek mihamarabb kitakarodjanak az ország'ból és addig is megfelelő keretek közé szoríttassanak? Hajlandó-e a kormány megvizsgálni, Ihogy ki felelős azért, hogy Esztergomban még a vitézi bálba is hivatalosak voltak? Hajlandó-e -a kormányzat az esztergomi tábort, az esztergomi tiszti üdülőt és az említett fővárosi gyermeküdülőt azonnal kiüríteni és eredeti rendeltetésének visszaadni? T. Ház! Esztergom megyében elvetődtem Kéménd községbe is. Többek között be kellett mennem a községházára és *a községházán Bende János főjegyző, Orbán László segédjegyző és a többi alkalmazottak kormánypárti Mép.-jelvénnyel ültek a hivatalban. (Máriássy Mihály: Borzasztó! — Zsengellér József: Hát bizony borzasztó! — Zaj.) Vagy van miniszteri intézkedés, vagy nincs. Amikor -a főjegyzőt felszólítottam (Közbeszólás a középen.) — ne nevessen, fog imég maga sírni is egyszer! — mondom, amikor a főjegyzőt felszólítottam, hogy vegye le a Mép-jelvényt, mert miniszteri rendelkezés van rá, akkor azt mondtatta. ho/gy nem veszi le, tegyék róla. Hát majd
