Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

322 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Kivan a földmivelésügyi miniszter úr válaszolni 1 ? (Halljuk! Halljuk!) Vitéz gi'ót Teleki Mihály földmivelésügyi miniszter: x. Ház! Miután meg két interpelláció van hasonló tárgyban bejegyezve, azok el­hangzása után adom meg a választ. (Egy hang a'•• szélsőbaloldalon: Slitz már elmondta!) Elnök: Méltóztatnak a földmivelésügyi mi­niszter Úr bejelentését tudomásul venni ? (Igen!)- A Ház a bejelentést tudomásul veszi és így következik Gál Csaba képviselő úr in­terpellációja az összkormányhoz az Esztergom­megyei közállapotok tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felol'vasni. Swák Iván jegyző (olvassa): »1. Van-e tu­domása a kormánynak arról, hogy a vissza­tért Felvidékre való bevonulásunkkor a hou­véddtözigazgatás a zsidóság egyrészétől meg­vonta az iparengedélyt a polgári közigazgatás podig bizonyos zsidóiinaik visszaadta? Haj­landó-e ezt orvosolni? t 2. Van-e tudomása a kormánynak az -Esz­tergom-megyében elhelyezett lengyelek elszál­lásolásáról, magatartásáról, társadalmi szerep­lésükről, egészségük állapotáról? Hajlando-e ezt orvosolni, illetve megszüntetni! 3 Van-e tudomása a kormánynak f&ou hogy a kéméncii főjegyző, segédjiegyző stb. hi­vatalos helyiségükben a felső rendelkezés, el­lenére a kormánypárt jelvényét viselik hiva­talos órák alatt 1 ? Hajlandó-e ezt megszun­1 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti B S Gál Csaba: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A Felvidék visszacsatolása­kor minden igaz magyar örvendett, hogy az ot­tani közigazgatást — ha átmenetileg is — a honvédség irányítja. Reméltük, hogy ez az in­tézmény legalább részben eredmenyesén tog dolgozni a zsidó fronton is. Tényleg be is von : ták jó egynéhány zsidó iparengedélyét. De mi történt akkor, amikor a Felvidéken, így Esz­tergom megyében is átvette a közigazgatást honvédségünktől a polgári hatóság? Az tor­tént, hogy teljes erőből megindult az iparenge­délyüktől megfosztott zsidók rehabilitációja. A kijárok, a lekötelezettek, a gyászmagyarok kilincselése eredménnyel is járt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak példaképen említem meg, hogy Párkányban többek között a következő zsidók kapták vissza iparengedé­lyüket: Haárfia sör- és fűszernagykereskedo, aki minden bizonnyal szakértő mind a két szak­mában, Sommer szőnyeg- és fűszernagykeres­kedő: (Egy hang a szélsőbaloldalon: Milyen val­lású? — Lili János: Somnier-vallású! — De­rültség a szélsőbaloldalon), Gondos Vilmos nyomdász és papírkereskedő. Halser József könyvnyomdatulajdonos és papírkereskedő, aki soha nem is tanulta iparát; Schiller Mihály benzin- és petróleumnagykereskedő; Schultz Ármin rádió- és gépkereskedő; Mayer és Rich­ter fanagykereskedő, akiktől kétszer is meg­vonták az iparengedélyt, de csodálatos módon — minden bizonnyal Önzetlen kijárok közben­járásával — mind a kétszer visszakapták ipar­engedélyüket. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék gyanúsítani. Ha a képviselő úrnak kon­krét adatai vannak, méltóztassék illetékes helyre juttatni azokat. (Helyeslés jobbfelől.) Gál Csaba: Tisztelettel kérdem, hajlandó-e a kormány a legszigorúbb vizsgálatot indítani ar.ranézve, hogy kiknek a közbenjárására kap­00. ülése 19&0 április 24-én, szerdán. ták vissza ezek — és a többi zsidó is az ipar* engedélyüket, kik voltak az intézkedő tisztvi­selők; hajlandó-e ezeket a tisztviselőket fele­lősségre vonni, a közbenjárók nevét pedig ki­pellengérezni, (Egy hang a középen: Ez helyes! — Budinszky László: Becsukni tíz évre!), haj­landó-e továbbá ezektől a zsidóktól az iparen­gedélyeket visszavonni? T. Ház! A német-lengyel konfliktus idején hozzánk özönlött, jórészt zsidókból álló lentgye­lek besziállásolásáról igen bőkezűen gondosko­dott a kormány. Egyrészüket például az esz­tergommegyei Kovácspatak és Helemba között levő kétemeletes épületbe helyezte el. Ezt az épületet r Budapest székesfőváros közönsége néhányszáz budapesti üdülőgyermek részére rendezte be. A hisztériásán túlzott lengyel­magyar barátság nagyobb dicsőségére ezek a lengyelek tönkretették az épületet, összetörték az ablakokat, az ajtókat, a mosdó-kagylókat, tetvessé tették az egész épületet. Esztergomban a 80 személyes honvédségi tiszti üdülőbe és az esztergomi 1400 személyes honvédtáborba is len­gyeleket és Lengyelországból menekült zsidókat szállásoltak be. (Gürtler János: Hova tegyék őket? El kellett helyezni őket! — Budinszky László: Kidobni a határon!) Elnök: Csendet kérek. Gál Csaba! A hatóságok jóindulatú sem­legességgel kezelvén őket, állandóan járhatnak­kelhetnek Esztergomban és vidékén, sőt Buda­pestre is kirándulnak. (Rapcsányi László: És fertőzhetik a magyar nőket.) Elnök: Kérem Rapcsányi képviselő urat, méltóztassék a parlamenti illemre tekintettel lenni. (Rapcsányi László: Ez tény! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem a tényről van szó, hanem arról, hogy -a parlamenti illem mit enged meg és mit nem enged meg. Gál Csaba: Esztergomban kétségbeesetten­panaszolják, hogy a lengyelek miatt terjed a nemi baj. Az árvíz idején pedig, amikor a la­kosság megfeszített erővel dolgozott a gátak építésén, akkor ezek -a zsidókkal vegyes len­gyelek karbatett kézzel nézték a verítékező magyarokat. Tisztelettel kérdem, hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy ezek a még a vendég joggal is visszaélő, zsidókkal szaturált lengyelek mi­hamarabb kitakarodjanak az ország'ból és addig is megfelelő keretek közé szoríttassanak? Hajlandó-e a kormány megvizsgálni, Ihogy ki felelős azért, hogy Esztergomban még a vitézi bálba is hivatalosak voltak? Hajlandó-e -a kor­mányzat az esztergomi tábort, az esztergomi tiszti üdülőt és az említett fővárosi gyermek­üdülőt azonnal kiüríteni és eredeti rendelteté­sének visszaadni? T. Ház! Esztergom megyében elvetődtem Kéménd községbe is. Többek között be kellett mennem a községházára és *a községházán Bende János főjegyző, Orbán László segéd­jegyző és a többi alkalmazottak kormánypárti Mép.-jelvénnyel ültek a hivatalban. (Máriássy Mihály: Borzasztó! — Zsengellér József: Hát bizony borzasztó! — Zaj.) Vagy van miniszteri intézkedés, vagy nincs. Amikor -a főjegyzőt felszólítottam (Közbeszólás a középen.) — ne nevessen, fog imég maga sírni is egyszer! — mondom, amikor a főjegyzőt felszólítottam, hogy vegye le a Mép-jelvényt, mert minisz­teri rendelkezés van rá, akkor azt mondtatta. ho/gy nem veszi le, tegyék róla. Hát majd

Next

/
Oldalképek
Tartalom