Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-89
Az országgyűlés képviselőházának 89. ülése 1940 március 5-én, keddei amint erre az előadó úr is rámutatott — ez a többletkiadás nem 82 millió, hanem 138 millió pengő. Hogy mégis 82 millió pengőben jelentkezik, annak az az oka és magyarázata, hogy az engedélyezett hitelekből 56 millió pengő nem vétetett igénybe és ez mint megtakarítás jelentkezik. Hogy ez az összeg valóban megtakarítás-e, az ebben a pillanatban nem állapítható meg, mert nem állapítható meg, hogy azok a szükségletek, amelyeknek kielégítésére ezek az összegek előirányzatba vétettek, más módon kielégítést nyertek-e, vagy később nem fognak-e jelentkezni, tehát nem állapítható meg, hogy ezek az összegek végleges megtakarít ások-e, vagy pedig csak egyszerűen a szükségletek kielégítésének elodázását jelentik. A többkiadásból — amint már voltam bátor rámutatni — 70 millió pengő körüli összeg fordíttatott az üzemekre és a közigazgatásnál szintén 70 millió pengő körüli többkiadás van. Itt térek rá egészen röviden hogy az üzemekre fordított többkiadást sokkal kevésbbé tudom kifogásolni, mert ez a gazdasági életbe bizonyos újabb erők bevitelét jelenti és a termelés fokozását eredményezi. Ha azonban figyelembe veszem azt, hogy ezzel a többkiadással arányban álló bevételi többlet nem jelentkezik, akkor bizony f ezt a^ többkiadást a gazdasági élet megélénkítéee érdekében nem gazdaságosnak, hanem a köz terhére áldozatosnak kell tekintenem. Sókkal inkább kifogásolnom lehet a közigazgatásnál jelentkező többkiadásokat. Ezekből a többkiadásokból egy rész feltétlenül kívül < sik a kifogáson és ez a honvédelmi tíárcánál eszközölt körülbelül 24 millió pengős bi teltüllépés, ellenben az ezen felüli 45 millió pengős többkiadás már igenis kifogás alá esik, ezt kifogásolom is és nem tudom minden egyes esetben kellően indokoltnak tekinteni. Meg kell említenem azt, hogy az én szerény mea-ítélésem szerint itt bizony az 1897 : XX. te. 16.'§-ának. illetve az 1920 : XVIII. te. 7. $-ának rendelkezését nem tartották be, mert ez a rendelkezés azt mondja, hogy hiteltúllépéseket, előirányzat nélküli kiadásokat, ha az országgyűlés együtt van, az országgyűléstől pothitel vagy rendkívüli hitel formájában kell kérni, lm az a kiadás nem elodázhatatlan. Az országgyűlés ez alatt az idő alatt együtt volt, és egyetlenegy olyan kiadás sincsen ezek között, amelynek késedelmes teljesítése a miatt, hogy póthitel vagy rendkívüli hitel formájában felhatalmazást kértek volna, helyrehozhatatlan károkkal járt volna, úgyhogy e tekintetben én igenis kifogást emelek és azt kívánom és kérem, hogy a jövőben igenis méltóztassék minden olyan esetben, amikor a teljesítés elhalasztásából veszedelem nem származhatik, a törvény intenciójának és szellemének megfelelően kérni a póthitelnek vagy a rendkívüli hitelnek az országgyűlés által való engedélyezését. Utóvégre az előirányzott kiadásokat 10%-feal felülmúló öszszegekről, 100 millió pengőt meghaladó összegekről van szó. Ezeknek a 100 millió pengőt meghaladó összegeknek kérdésében való döntés mégis csak a törvényhozás hatáskörébe tartozik, még abban az esetben is, ha ennek a fedezete az előirányzotton felüli bevételekben megvan. Akkor is a törvényhozásnak kell döntenie a felett, hogy mely szükségleteket vesz számításba és hogyan mérlegeli a szükségleteknek egymáshoz való relációját. Bármennyire tisztelettel vagyok is a kormány iránt a tekintetben, hogy könnyelműségeket nem követ el, hanem lelkiismeretesen, gondosan mérlegel, mégis tiem az ő hatáskörébe tartozik az ebben a kérdésben való döntés. Mélyen t. Képviselőház! Kifogásolnom kell azt, hogy rendszeresen fordulnak elő a költségvetési évek során olyan kiadások, amelyek megítélésem szerint szintén túlhaladják a kormány felhatalmazását. Az államszámviteli törvény ugyan egyszerűen csak arról szól, hogy a kölcsönök, hitelműveletek tekintetében való intézkedés tartozik az országgyűlés hatáskörébe, én azonban ezt nem tudom úgy értelmezni, hogy csak a kölcsönök felvétele tartó zik az országgyűlés hatáskörébe, de a kölcsönök nyújtása már nem tartozik oda hanem az a kormány hatáskörébe tartozik. Szerintem a kölcsönök nyújtása éppenúgy érinti az ország gazdasági és pénzügyi érdekeit, mint a kölcsönök felvétele. Állandóan találunk ilyen tétele ket, milliókat meghaladó összegekben, kölcsönök nyújtásáról, ipari és kereskedelmi Vállalatok részére, amelyek ellen nem egyszer hang zott el kifogás már ebben a teremben is az illetmények magassága és az igazgatósági tiszteletdíjak nagy összege miatt. (Reményi' Schneller Lajos pénzügyminiszter: Persze, amióta keresztények vezetik!) Igen t. pénzügyminiszter úr, én nem kifogásolom a keresztény vezetést, méltóztassék meggyőződve lenni fe lőle. (vitéz Téglássy Béla: Azt nem is lehet!) Vagyok olyan keresztyén lelkemben, mint akárki más keresztyén és vagyok olyan magyar is, mint akárki más magyar, sőt az a felfogásom ebben a tekintetben, mélyen t. Kép viselőház, hogy az én keresztyén mivoltomat azzal is meg kell mutatnom,^ hogy a_ törvény rendelkezéseinek és szellemének mindenben eleget teszek, éppen azért, mert keresztyén vagyok, (vitéz Téglássy Béla: Ez helyes! Ezt valljuk mi is! — Elnök csenget.) Mélyen t. Képviselőház! Az is érdekes az után, hogy ezeknél a kölcsönnyújtásoknál igen tekintélyes veszteségek is érik az államot. Itt van például a Kéve. nevű intézmény, amelynél 700.000 pengőt kellett leírni a kölcsönadott 1,700.000 pengőből. Itt van például valami alkalmi sertéshizlaló társaság, amelynél 400.000 pengő veszett el. Tisztelettel kérek félórás meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a félórás meghosszabbítást megadni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Vásáry István: Mélyen t. Képviselőház! Sehogyan sem tudom lelkiismereti kötelességemmel összeegyeztetni azt, hogy ezeket a dolgokat itt sine ira et studio, minden különösebb személyi él nélkül, tisztán a közérdeket tartva szem előtt, szóvá ne tegyem és ne kérjem azt, hogy a jövőben méltóztassék ezeknél a hitelnyújtásoknál, szigorúan értelmezve a törvény rendelkezéseit, a parlament felhatalmazását kérni. Mélyen t. Képviselőiház! Meg kell említenem azt is, amit szintén nem tartok a törvénnyel összeegyeztethetőnek, hogy egyes tárcák keretében a gazdálkodás a törvény rendelke; zéseinek megfelelő bruttóelvvel szemben nettó történik. Csak egynéhány tételre hivatkozom. A kultusztárcánál megállapítható és megállapítja, észrevételt tesz az Állami Számvevőszék is. hoffy az egyetemi hallgatóktól bizonyos Járulékokat szednek be, amely járulékokból befolyt többszázezer pengős összeget a kultuszminisztérium fel is használja. Meg vagyok róla győződve, hogy ezeknek az összegeknek felhasználása nem lelkiismeretlenül, nem könynyelműen történik, de az az érzésem, hogy ez a
