Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-89
Az országgyűlés képviselőházáénak 89. ülése 194-0 március 5-én, kedden. 19 kezelési mód ellentétben van a törvényos rendelkezésekkel. 'Ügy van! a baloldalon.) A kultuszminiszter/úrnak ezeket a bevételeket elő kell irányoznia és felhatalmazást kell kérnie a felhasználásukra. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyhiiiiiszter: De ez már így is van nálunk! Tessék megnyugodni!) Nagyon örülök, mélyen t. pénzügyminiszter úr és hálásan veszem tudomásul, hogy most már egy észrevétel oka megszűnt. Nagyon szeretném, ha az előbb említett kölcsönzésekre vonatkozóan is rövidesein azt hallanám, hogy ezen a címen sem leihet többé kifogásokat emelni. Mélyen t. Képviselőház! Érdemként hozatik fel az, hogy a kormány a külön törvényes felhatalmazásokban rendelkezésére bocsátott hiteleket nem vette igénybe munkák céljaira, hanem 315 millió pengő összegben a költségvetés keretében befolyt bevételekből fedezte. Hiszen így is lehet felfogni a kérdést és ha az ország gazdasági ereje, az adófizetők teíherbíróképessége nem volna olyan mértékben igénybe véve, mint ahogy van, akkor nagyon helyes dolog volna, hogy ínég a beruházásokat is egy gazdálkodási esztendő terhére irányozzák elő. Ma azonban, amikor annyi panasz van a közterhek folytonos emelkedése miatt, én nem tudom érdemként számolni el azt, hogy a kormány nem élt a törvényes felhatalmazással, hanem az államháztartási bevételekből fedezte ezeket a kiadásokat. Ilyen módon egy gazdasági évet terhelt meg a helyett, hogy azt a megoldási módot vitte volna keresztül, amelyet a törvényhozás kontemplált, amikor ihoszszabb időre felosztva vállalta ezeket a terheket. Azt is kifogásolnom kell, hogy az igen t. kormány nem használta fel munkákra teljes egészükben azokat az összegeket, amelyeket a törvényhozás a rendelkezésére bocsátott. 18'5 millió pengős összeg állott munkákra rendelkezésére, amely összeg felhasználatlanul ma radt, pedig olyan célokra lehetett volna felhasználni, amely célok elérését biztosító munkákra valóban szükség lett volna. Hogy egye bet ne említsek, tagosításokra másfélmillió pengő áll rendelkezésre. Hogy mit jelent a tagosítás a mezőgazdasági termelés eredményességének biztosítása érdekében, arról nem kell beszélnem. Alföld-öntözési munkákra 65 millió pengő lett volna felhasználható, de nem használták fel. Hogy mit jelentene az Alföldön , ezeknek a munkálatoknak mielőbbi végrehaj- I tása, az ismét nem szorul bizonyításra. Hűtőházakra, gyümölcsaszalók létesítésére majdnem félmillió pengő állt rendelkezésre és nem hasz nálták fel. Hogy mit jelentene különösen rendkívüli gyümölcstermés idején az értékek megmentése végett ezeknek létesítése, az sem szo rul további bizonyításra. Közutakra másfélmillió pengő állt rendelkezésre, amelyet szintén nem használtak fel. Ezek azok a tételek, ame lyeket kifogás tárgyává kell tennem, annyival is inkább, mert ebben az országban voltak,- akik várták az alkalmat, hogy munkával kereshes sék meg mindennapi kenyerüket. Még egynéhány dolgot kell szóvátennem. Ennek a zárszámadásnak egy igen tekitélyes része csak a zárszámadás során kerül elő, amikor alig foglalkozik valaki a kérdésekkel és azok a költségvetésnél, amelynek tárgyalása heteken keresztül folyik, szóba sem kerülnek. Ilyen például az alapok és alapítványok kérdése. Az alapok és alapítványok itt vannak kimutatva. 400 millió pengőre menő vagyon keze léséről van szó, de soha sincsen költségelőirányzat. Van zárszámadás évenként, de hogy ez ott a kezelés a gazdaságosság elveinek min denben megfelelő-e, ebben a tekintetben aggályaim vannak. Csak egy tételt említek meg: az önkormányzati testületek kártalanítási alapjának tételét. Itt 8 millió pengő meghaladó vagyonról van szó. Ennek a 8 millió pengős vagyonnak a jövedelméből az önkormányzatok évente — leg alább is ebben a költségvetési évben — 174.000 pengőt kaptak. Bocsánatot kérek, ha ez a K millió pengőt meghaladó ingatlanvagyon eny nyit jövedelmez az önkormányzatok részére, akkor én nem tudom azt a vagyonkezelést a gazdaságosság elveivel mindenben összeegyez tethetőnek tekinteni. De ugyanitt látom azt is, hogy például ennek a 8 millió pengős vagyon nak a kezelése körül majdnem 50.000 pengős kezelési személyi kiadás merül fel. Kérdem, hát racionális eljárás ez? Ha ez a törvényhatóságok vagyona, akkor oda kell ezt adni felosztva a törvényhatóságoknak, a törvényhatósáarok majd a magukra eső részt minden további költség nélkül kezelik. A törvényhatóságok tisztviselői személyzete éppenúgy költségmeii tesen kezelni fogja ezt a vagyont, mint ahogyan a törvényhatóságok kezelése alatt álló többi vagyont is kezeli. Sok ilyen tétel van ezeknél az alapítványoknál, de még egyébről is hallottam. Nem állítom, hogy ez valóban így van, csak kérdés for májában foglalkozom vele. Kérdem: megfelel-e a valóságnak, hogy ezeknek az alapítványi vagyonúknak a kezelésénél igen sok köztisztviselő igen tekintélyes jövedelmeket élvez, mint közvagyon kezelésével megbízott 1 ? Elhiszem, hogy ezeknek a közvagyonoknak a kezelése nem teljesen olyan, mint amelv az ő valóságos köztisztviselői munkakörükben elvégezhető, de egészen magánmunkának sem tudom felfogni. Nem tudóim összeegyeztetni ezt az 1907 : XX. te. ama rendelkezésével, amely szerint, a több törvényhatóságnál viselt főispáni állásoktól eltekintve, senki két vagy több illetményt nem élvezhet. Nagyon kérern ezért a mélyen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék ebben a tekintetben elrendelni és foganatnsítani a vizsgalatot és ha valóban előfordulnának ilyen esetek, akkor méltóztassék gondoskodni azok megszüntetéséről. Arra is bátor vagyok tisztelettel kérni a rjénzügyminiszter urat, méltóztassék javaslat formájában valamilyen megoldási módot hozni a törvényhozás elé. amelynek rendelkezése alapján az országgyűlésnek módjában lesz ennek a 400 millió pengőre menő közvagyonnak'a kezelését minden vonatkozásban parlamenti ellenőrzés alá venni és parlamenti ellenőrzés alatt tartani. Igen t. Képviselőház! Befejezésül csak e<»y rövid összehasonlítást teszek éppen arra a ciklusra vonatkozóan, amelyről az igen t. előadó úr is megemlékezett az állami a^dóss'átgok kérdésénél az 1930/31-es nagy krízis és az azóta lefolyt idő tekintetében. Igen t. Képviselőház! Ha összehasonlítom az 1930/31. évi zárószámadás adatait az 1937/38. évi zárószámadás adataival, azt látom, hogy körülbelül ugyanolyan össz p gű kiadás volt ®? előző évben, mint a most tárgyalás alatt lév* zárószfimadás évében. Akkor 1387 millió peng-ő volt a kiadás, most 1380 millió pengő, a végöszszeerek tehát majdnem teljesen azonosak. Változások vannak azonban az egye<í rés7Wöss/eftek tekintetében. Itt azt látom, hogy 2?»1 millióval kevesebb a kiadás bizonyos részlettételeknél, éspedig a vallásügynél 27, az igazság5*
