Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
306 Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 19W április 24-én, szerdán. tette a főjegyző árvízkárnak, holott a belvizek azért szakadtak rá a községre, mert a csatornák nem bírták levezetni őket. Ezeket a belvizek által okozott házkárokat tehát épp úgy fel kell venni, mint akármilyen más árvízkárokat. (Kölcsey István: Fel is veszik mindet! Nál unk felveszik!) Sajnos, nem mindenütt veszik fel, úgylátszik, ellenzéki képviselők kerületében mostohán bírálják el a .jegyzők ezeket a dolgokat. (Kapcsán yi László: Ez így van általánosságban! — Kölcsey István: Szó sines róla!) Nálam fel van írva ilyen eset. Megtörtént, hogy az egyik főjegyzőhöz bement egy 60 holdas gazda, akinek összes épületeit összedöntötte az ár, 36 malaca fulladt bele a vízbe és amikor ott voltam, a földjén még körülbelül 4—5 holdon rajta volt a víz, a többi terület pedig anynyira átázott volt, hogy térden felül belesüly. lyedt az ember. Amikor elment a főjegyzőhöz, hogy felira&sa a kárát és 1000 vagy 15000 pengő segélyt kapjon, amelyből a tanyaépületeket felépítheti, a főjegyző azt mondta neki: »Mit akar maga? Magának 60 hold földje van«. így nem lehet elbírálni ezeket az amúgy is igen súlyos károkat szenvedett derék magyar embereket. Arra vonatkozóan is kérnék intézkedést, hogy a községi elöljáróságok tényleg ne kicsinyeskedjenek és megfelelően, igazságosan bánjanak azokkal, akik az árvíz következtében kárt szenvedtek. Mivel az árvíz elleni védekezés csakis központilag irányított, szakszerű vezetés mellett képzelhető el, ezért én az összes, kereken 105, — ez a csonkaországra vonatkozó adat — ármentesítő társulat államosítását javaslom. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Eddig az a gazdaközönség viselte az ármentesítő társulatok terhét, amely károkat szenvedett a gyakran megismétlődő árvizek miatt, ennek a központilag irányított, államosított ármentesítésnek a költségeit viszont az egész ország adózóközönségének kellene viselnie, nemcsak azoknak, akik a mostoha körülmények folytán ki vannak téve a veszélynek. Abban a reményben intézem interpellációmat a miniszterelnök úrhoz, hogy az árvízkárosul tak^sürgős megsegítése iránt intézkedni fog. Ezenkívül kérem, méltóztassék foglalkozni az árvízelleni védekezés központosításának, illetőleg államosításának kérdésével. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván válaszolni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Magam is azt tapasztaltam az árvízzel sújtott területeken, hogy a jelenlegi rendszer, az árvizek ölteni védekezés mai berendezése nem megfelelő. (Úgy van! Úgy van! — Helyeslés.) Nem felel meig különböző okokból. Először is nem kapcsolja össze megfelelően az együvé tartozó hidrográfiai területeket és az ármentesítő társulatnak azokat szelő határa határ, mégpedig háborús határ két egymással szemben állló embercsoport között. (Helyeslés a jobb- és a, baloldalon. — Palló Imre: Veszekednek!) Ezen feltétlenül segíteni kell, a területeket másképpen kell beosztani. Hogy így van, annak részben az az oka, hogy az idei árvíz sokkal több tanulsággal járt, mint minden eddigi, mert,, sajnos, messze meghaladt minden eddigi mértéket. De az bizonyos, hogy normálisabb viszonyok és normális árvizek esetére is meg kell változtatni a területi beosztást. Azt is láttam, hogy sok területet nem vontak be az árvíz elleni védekezésbe azért, mert kevésbbé voltak az árvízveszedelemnek kitéve és mert az emberektől olyan hozzájárulásokat kívántak, mint a nagyobb, állandóan és rendszeresen árvízveszedelemben lévő területek lakosságától, szóval nem vezettek be és nem ajánlottak nekik méltányos lépcsőzetességet. Akit 25 vagy 40 évben egyszer fenyeget árvíz, az mégsem járulhat hozzá a védekezéshez annyival, mint az, akit minden évben fenyeget. Ez világos. Azt is láttam, hogy az ármentesítő és vízszabályozó társaságok drágán dolgoznak és ez a munka meglévén bontva, drágábban állítják elő azt, amit nagyobb apparátus olcsóbban állíthatna elő, például a szivattyúk kicsinyek, stb. (Palló Imre: Az igazgatók jól élnek!) De az üzemet is drágán viszik, s ezért, noha általában magam is jobban szeretem és mondjuk, az emibe/ rek nevelése szempontjából is ideálisabb volna, ha a messze jövőben ezeket a dolgokat talán szövetkezeti alapon oldanánk meg, mégis magam is afelé hajlok, hogv államosítani kell. (Taps a jobboldalon.) Vannak ugyanis határkérdések is ezek közt az ármentesítő társulatok közt. ahol össze kell fogni a dolgokat és ahol mondjuk, az egymás mellett lévő területek összefogása abszolút szükséges. Az egész kérdés megfogása fontos, különösen most, amikor belejátszik majd egy másik ügy, az öntözés is, amely most lassan kiépül és a Kárpátalja megszerzése folytán még inkább kiépülhet. S minthogy ez állami feladat, az ármentesítés kérdése, amely ezzel szorosan összefügg, önkénytelenül szintéin, az állam kezébe, egy kézbe kell, hogy kerüljön. Ebben a tekintetben, mondom, magam is egy véleményen vagyok a képviselő úrral. Minden szomorú dolognak megvan azért a maga kis haszna is. Ez a mostani nagyon nagy árvíz minden területen, a rendszeres, a minden évben elöntött részektől, mondjuk, nagyon távol eső területeken is olyan tanulságokat adott, hogy ezek alapján most nagyon racionálisan lehet majd a kérdést megoldani. Természetesen ennek terhét akkor az ország egész közönségének adóban kellene viselnie. Ez bizonyos mértékig méltányos, de van benne bizonyos kis méltánytalanság is, abból a szempontbM, hogy példának okáért a bakonyi rossz hegyi földek birtokosai meglehetősen jó ártéri földek ármentesítéséért ugyanannyi adót fizessenek. Azt hiszem, itt meg keli keresni az utat, hogy részben adó, részben egy méltányos hozzájárulás közt osszuk meg a terheket. Nem végleges dolog, amit mondok, mert ezt a kérdést tanulmányozni kell, de ma körülbelül ez az elgondolásom. 3 Ami a jelenlegi helyzetet illeti, a képviselő úr dicsérőleg nyilatkozott Bonezos államtitkár úrról. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Bonezos államtitkár úr fog foglalkozni az árvízkárok kérdésével is, mégpedig ugyanazzal az erélylyel és ugyanazzal a gyorsasággal, amellyel az árvíznél intézkedett. A társadalmi gyűjtés pedig nem azért volt, hogy a társadalom fedezze a költségeket, ha nem azért, mert először is nyilvánvalóan meg; nyilatkozott az óhaj a társadalomban, hogy ő is segítsen az árvízkárosultakon, s mert méltányos és illő is volt, hogy a társadalom a maga részéről is hozzájáruljon a segítéshez. Ha nem is folyt be az az 5—6 millió pengő, amit reméltünk, hanem csak 3—3.5 millió, ez nem baj, a többi terhet majd az állam viseli, úgyis tudtuk, hogy az államnak többel kell ehhez hozzájár ülni, mint amennyivel a társadalom, de azt találtuk, illő, hogy a társadalom is hozzájáruljon olyan mértékig* ahogy akar és ahogy tud.
