Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

A?: országgyűlés képviselőházának 100.\ Ami már most az épületeket illeti, a belvíz által felázott és összedőlt épületek és a tényleges árvíz, folytán összedőltek közt különbséget nem lehet tenni és nem is teszünk. Vannak azonban más okok is. Nem tudom, hogy a képviselő űr látott-e ilyet, nagyon sok helyen nem az árvíz, vagy a belvíz, hanem a fagy okozta a károkat. A magam kerületében, Szegeden láttam olyan épületet, amely a legmagasabb vízszint felett 80 centiméterrel, vagy egy méterrel volt es a víz peremétől 80 méterre. Ennek a háznak sem az árvíz, sem a belvíz nem okozott kárt. A repedésekről pedig látszott, hogy azokat ar fagykár okozna, a fagy együtt a vízzel, de elsősor'ban a fagy. Ëz éppen olyan eieuii csapás, mint a másik és nézetem szerint szintén hasonlóan ítélendő meg. Itt két dolog játszott össze, a tél nagy hidege, a nagy hó, amely természetesen szintén vizet termel és az árvíz. Azt hiszem, hogy az elemi csapás tekintetében itt különbséget nem lehet tenni. A fa gyás folytán összedűlt épületek száma igen nagy. (Palló Imre: A lényeg a kisemberek megmentése

Î) De ezeket egyformán kell elbírálni az árvízkárosultakkal. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: És a mulasztókat is!....) Végül elmondhatom, hogy Bonczos államtitkár úr mindenesetre gondoskodni fog arról, hogy a községi elöljáróságok ne kicsinyeskedjenek. Sok helyen kicsinyeskednek, ezt tudjuk, hiszen az adminisztráció nem lehet mindenütt egyformán jó. (Keek Antal: Politikát se vigyenek bele sehol. — Zaj.) Mi mindenesetre, sem én, sem Bonczois államtitkár úr nem keverünk bele politikát. Ha vannak ilyen emberek, az ilyen egyes eseteket, ha a képviselő úr veszi észre, a képviselő úr mondja meg, ha mi veszszük észre, mi fogunk gondoskodni róla és ak- I kor mindenkit lehet arra inteni, hogy ilyen dolgokba politikát ne keverjenek bele. (Rapcsányi László: Az a hiba, hogy nem igen tartják be. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Akkor is lehet őket rászorítani. Tessék megmondani a konkrét eseteket és afelől mi gondoskodni fogunk. Kérem' a válaszom tudomásul vételét, (filénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a miniszterelnök úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek fel álla ni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszi. (Felkiáltások a jobboldalon: Máris politikát vittek bele a kérdésbe. — Zaj. — Elnök csenget.) Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a, jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a miniszterelnök úr politikai ténykedésével szemben tanúsított bizalmatlanság tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az ország közvéleménye nagy viszszatetszéssel fogadta a kassai beszédben lefektetett tétlenségi politikai irányelvet, mely szerint 10—15 év egy pillanat az ország életében és nyugodtan lehet várni. Ezt az irányelvet az ország közvéleménye beigazolva látja a választás óta eltelt egy esztendő eredménytelen politikájában, mert sem a földkérdésnek, a zsidó földek tényleges átadásának, sem a SZOCiálIS ET VISELŐ B ÁZÍ NAPLÓ V. ülése 7940 április 24-én, szerdán. 307 politikai kérdések megoldásának gyakorlati megvalósítását nem tapasztalja. 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az ország közvéleményének nyugtalan rezdülései jutnak kifejezésre a kormánypárt haladó szellemű tagjainak megmozdulásában is. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a kormánypártban mutatkozó megmozdulások, az országgyűlés házfeloszlató megbízólevelének a pártértekezleten történi felmutatása komolytalan és politikai felelőtlenség számba megy. Mert amikor a világháborús okok következtében a városi és vármegyei bizottsági tag választásokat külön intézkedéssel elhalasztották, ugyanakkor mindenki előtt komolytalannak tűnt fel az országgyűlési választások lehetőségének fitogtatása. 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr xígy külpolitikai, mint belpolitikai vonalvezetésében visszatérni az elődei által hangsúlyozott — és amit ő is elfogadott — haladó reformpolitikára, amely egyedül alkalmas súlyos időkben az ország erőinek összefogására és azok fokozására. Matolcsy Mátyás s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Jelen interpellációm tárgya a magyar belpolitikai kérdésekkel függ össze és most* amikor a miniszterelnök úr szólott, nagyon sajnálom, hogy ez elől az interpelláció elől kiment, pedig sokkal egyszerűbb lett volna, ha ezt a súlyos belpolitikai kérdést, amelyet idehozni kívánok, szemtől szembe tárgyalhattuk volna és beszélhettük volna meg. Mert az igen t. kormánypártnak arra a felfogására és szerény felháborodására, hogy a miniszterelnök úrnak jelenleg tett kijelentését mi nem fogadtuk el, engedjék meg, hogy azzal válaszoljak, hogy az, amit mondott, tökéletesen megnyugtatott, de az a tapasztalat, amely bennünket egy év óta kísér, nagyon súlyos és ibenmüinik azokat &z érzéseket foelti, hogy ezek a megnyugtatások nagyon szépek, de a tettek majd késve, nagyon elkésve fogják azokat követni. Engedjék meg, hogy éppen ezzel a kérdéssel foglalkozzam, mert az a meggyőződésem, hogy közeleg az egyéves évfordulója annak, hogy az országos képviselőválasztások megtartattak és Teleki Pál miniszterelnök úr egy éve viszi az orszáig ügyeit. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Ház feloszlatást nyilatkozat hatása! — Keek Antal: Minden vacsorán így tapsolnak? — Zaj jobbfelöl.) T. Ház! Legyen szabad minden egyéni szemponttól függetlenül azt mondanoím, boldogok lennénk, ha mi is így tudnánk tapsolni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Én azonban lígy látom, hogy az ország és az egész világ forrásban van és ha felállítjuk az egy esztendő politikájának a mérlegét, bármily szomorú is, csak azt állapíthatjuk meg, hogy például legnagyobb kérdésünk vizsgálatára, amely kérdésről mi mindig hangoztattuk, hogy a magyar sorskérdések elsője, a földkérdés vizsgálatára Teleki Pál miniszterelnök úr felsőházi bemutatkozása során három évet helyezett kilátásba. Az azóta eltelt egy esztendő alatt a javaslat körül folyó huza-vonával telt el az idő és az egyetlen pozitívum, amelyet a földkérdéssel' kapcsolatban egy év eltelte után a miniszterelnök úr ide tudott hozni, az, hogy egyetlen 49