Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Az országgyűlés képviselőházának 10

Ô, ülése 1940 április 24-én, szerdán. 305 közegei mindenkor a legszigorúbban végrehajtják a fennálló törvényeket, azon túlmenően nem hajlandók törvényellenes cselekedetekre és ezért nekem e miatt külön intézkedést tennem felesleges. Ismétlem, hogy az ügyet meg fogom vizsgálni. Kérem válaszom tudomásul vételét. OHelyeslés és taps a jobboldalún.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik tíaky László képviselő líir interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem, a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. &pák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz, az árvízmentesítő társulatok államosítása tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak, hogy a különböző ármentesítő és vízszabályozó társulatok fenntartása az érdekelt és árvíz által amúgy is gyakran súlyos károkat szenvedő lakosságra majdnem elviselhetetlen terheket ró? Az egyes társulatok működése nincs megfelelő összhangban, ezért az árvízveszély csökkentése nem elég hatályos. Hajlandó-e a miniszterelnök úr az összes árvízvédekezéssel foglalkozó társulatok államosítását keresztülvinni, s az ebből eredő terheket az ország valamennyi adóalanyára egyenletesen áthárítani, annál is inkább, mert csak tervszerű központi vezetéssel lehet a mostanihoz hasonló árvízveszedelem ellen hatásosan védekezni!« Elnök: Az interpelláló képviselő jirat illeti a szó. Baky László: T. Ház! Valahányszor az árvízsujtotta területeken megfordulok, minden alkalommal mély megrendüléssel ! szemlélem azokat az óriási károkat, amelyeket a hóbőséges tél után az árvíz reánk zúdított. Az orországban 105 ármentesítő, csatornázó, lecsapoló és árvízmentesítő társulat működik. Nagyon jól tudom, hogy mindenkor elő fog állni olyan eset^ amikor egészen nem várt helyen súlyos árvízveszedelem támad és árvízkárok okoztatnak, azoníban ezen a télen előrelátható volt, hogy minden eddiginél nagyobb árvízveszedelem előtt állunk. A lakosság teljes biztonságban érezte magát, mert hiszen amikor Pozsonynál a Duna már kiöntött, a magyar rádió bemondta, hogy nálunk árvízveszélytől nem kell tartani, (Rapcsányi László: Jellemző!) holott kellő elővigyázattal, megfelelő preventív intézkedések végrehajtása által, meggyőződésem szerint, nagyon sok esetben súlyos károkat lehetett volna megelőzni. Amikor az árvízveszély nálunk is katasztrofális méreteket öltött, a kormányzat szükségesnek^ látta Bonczos Miklós államtitkár urat árvízvédelmi kormánybiztosnak kinevezni. Ez alkalommal a legteljesebb elismeréssel illetem Bonczos államtitkár úr munkáját, aki gyakori megjelenésével, gyors intézkedéseivel — merem állítani — a legválságosabb pillanatokban adta vissza a lakosság bizalmát. De azt kérdezem, miért nem lehetett volna Bonczos államtitkár urat két héttel az árvízveszély fellépése előtt kinevezni, hiszen egészen /bizonyos, hogy akkor olyan preventív intézkedéseket lehetettvolna végrehajtani, amelyek nagyon súlyos károktól mentették volna meg az országot. El kell mondanom néhány megtörtént esetet, amelyek bizonyítékai annak, hogy az egymástól függetlenül működő ármentesítő társulatok mennyire nem állnak hivatásuk magas latán, (Ügy van! Ügy van! a középen.) a mellett, hogy az árvíz által amúgy is károkat szenvedő lakosságra majdnem elviselhetetlen terhet ró ezeknek az ármentesítő társulatoknak fenntartása, még újaibb veszélyeket zúdítanak a lakosságra. Például felhozom a ceglédkörnyéki Gerje— Perje vízszabályozó társulatot, amely a múlt évek folyamán csatornáját 6, illetőleg 5 méteresre bővítette ki, ellenben az amúgyis rosszul épített betónhidakat meghagyta 4 méteres hidlásuaknak. Amikor azután a jégtáblákkal az árvíz lezúdult, természetesen ezek a hidak eleven gátakat alkottak és ezek voltak annak az okai, hogy a víz sok helyen kilépett medréből és súlyos károkat okozott. Az is bizonyos, hogy a veszélyeztetett községeket nem az igen jól megfizetett, 800—1200 pengő fizetésű főmérnök urak szakértelme, hanem a magyar lakosság áldozatkészsége és önfeláldozó munkája mentette meg. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És a hadsereg és a csendőrség!) Akik éjjel-nappal kinn dolgoztak a gátakon és mentették, ami menthető. (Palló Imre: A közigazgatás elkésett!) Égy kirívó példát hozok fel éppen Mester Miklós képviselőtársam kerületéből, amely egyike azoknak a kerületeknek, amelyek a legsúlyosabb károkat szenvedték. Ott az az igazán vicclapba való humoros eset történt meg, hogy a kiskunlaeházai főjegyző tavaly ősszel a községet védő gátat köbméterenként 30 fillérért eladta. Útépítésre adta el. Ennek volt a következménye az, hogy a községet alig tudták^ ebben az évben megmenteni az árvíztől. (Keek Antal: Van itt parcellázás! Kiparcellázzák a gátakat! — Derültség. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Földreform! —- Egy hang à középen: Nagyon derék ember as a főjegyző!) Nagyon derék ember lehet, de ez megtörtént! Valószínűleg képviselőtársam is" tud róla. TZaj. — Az elnök csenget.) Néhány szomorú esetet láttam az egyes hivatalos személyek és községi elöljáróságok részéről. Tószegen például megtörtént, hogy a politikai pártállást is figyelembe vették, amikor a védőeszközöket, deszkákat, karókat a népnek kiadták és mivel a bíró úréval nem egyezett meg annak a veszélyeztetett embernek a politikai felfogása, a bíró nem utalt ki neki deszkát, vagy csak egy szálat. (Zaj a jobboldalon.) Csak ezt a szórványos esetet hozom fel. Sajnos, ilyenek is megtörténhettek. (Rapcsányi László: Ez a segélyek kiutalásánál is ugyanígy van! Ott is ugyanez a helyzeti — Eqy hang a szélsőbaloldalon: Mindig figyelembe veszik a politikai pártállást! — Zaj. — Az elnök csenget) Azoknak a károknak a nagyságát, amelyeket véleményem szerint főként az árvízvédelem rendszertelensége okozott, ma még megalapítani nem lehet. Ha csak a hivatalos jelentésben szereplő közel 6300 lakóházzal és ezek melléképületeivel, valamint az épületekben bennpusztult bútorral, állatállománnyal számolunk, ez maga legalább 10 millió pengő árvízkárt jelent. Az a szociális gyűjtés, amely most folyik; ezt az Összeget elérni nem fogja, mert a nagyvállalatok és a vagyonosabb adakozók már adakoztak, úgyhogy ha nagyon jói megy, 3—3.5 millió pengőre számíthatunk a társadalmi gyűjtés eredményeként. Nagyon kérem a kor; mányzatot, méltóztassék más úton előteremteni a szükséges összeget, mert a lakosságnak a segítségre igen sürgősen szüksége van. A kár teljes összegében éppen az egyes községi elöljáróságok szükkeblűsége és nehézkessége miatt amúgy sem válik köztudomásúvá, mert megtörtént egyik községemben, hogy a belvizek által összedöntött házakat nem tekin-