Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
302 Az országgyűlés képviselőházának . T. Ház! Amikor felhívom a fiery elmet arra, hogy a világ-háborúban, 1916-ban Kiadott 3165. számú minisztereinöki rendelet szabályozta a kávéházak cükoradagját és minden egyes vendég- cukorfogyasztását pontosan, grammra megállapította (18-yl3—9 gramm), akkor azt is tudom, hogy a statisztikának az eltolódását, és Budapestnek, (hogy úgy mondjam, cukor túlfogyasztását egyrészt a rendkívül fejlett fővárosi vendéglátóipar, másrészt pedig a fővárosi áruházak olcsó cukorárai okoztuk. Ennek következtéiben tudniillik rengeteg vidéki ember a Corvinban és más áruházakban szerezte be cukor- és fűszerszükségletét és ezért n gr ott olyan magasra a cukorfogyasztás mértéke Budapesten, Mélyen t. Ház! Kérem, hogy a mostani rendeletnek megfelelően, amely kivételt tesz a terhes és szoptatós anyákkal, és kivételt tesz a gyermekekkel, az újonnan kiadandó rendelet, vagyis a mostani rendelet korrektívuma tegyen kivételt a 60 éven felüliekkel és a betegekkel, de nem olyan módon, mint a 153.800— 1Í540. F. M. számú rendelet, amely rendelet 7. Vának 6. pontja kimondja, hogy magánorvosi és hatósági orvosi bizonyítványra 24 grammal magasabb cukoradagot kaphat a beteg; mondom, nem ilyen módon, mert ebben a rendeletben niinesen taxatíve felsorolva, hogy milyen beteg juthat hozzá ehhez a magasabb cukoradaghoz. Kérem tehát, hogy az újonnan kiadandó korrigáló rendeletben az is fel legyen porolva, hogy milyen beteg kaphat magasabb fejadagot, mert nem szabad megtörténnie, hogy a manapság Budapesten rendikívül divatos »bokasüllyedés« jogcím legyen magasabb cuk o rf ej adagra. Mélyen t. Ház! Ismerem kormányzatunk szociális elgondolásait és teljes miértekben meg vagyok győződve a földmívelésügyi miniszter úrnak haladó és szociális gondolkozásáról. Éppen ezért kérem, hogy olyan módon változtassa meg a cukorrendeletet, hogy az szociális és igazságos legyen, hogy egyformán mérjen mindenkinek és tegyen kivételt azokkal, akik koruknál, betegségüknél vagy nehéz testi munkájuknál fogva arra rászolgálnak, mint például bányászok vagy az aratómunkások. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a miniszter úr ilyen módon korrigálja a cukoirrendeletet, akkor a »salus reá puiblicae suprema lex« elvét mindenki magára kötelezőnek fogja elfogadni akkor is, ha ez néki kényelmetlenséget és hiányérzetet fog okozni. Tisztelettel kérem a rendeletnek ilyen módon való korrigálását és akkor e rendelet nyomán a falunak nagyon felizgatot kedélye, amelyet éppen most különböző álpróféták iparkodnak felborzolni, meg fog nyugodni (Ügy van! Ügy van!) és akkor ilyen módon ebben a rendeletben a falu magyar népessége» a magyar Vidéki középosztály a legteljesebb mértékben meg fog nyugodni. (Élénk helyeslés és tavs a jobboldalon és a középen.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Miután még három hasonló tárgyban bejegyzett interpelláció szerepel a mai napirendlen, válaszomat a negyedik interpelláció ellhangozása után fogom megadni. (Helyeslés. — Matolcsy Mátyás: Kár volt cserélni! — Palló Imre: Le akart bennünket vágni!) Elnök: Következik Paczolay György kép-, 00, ülése 19hO április 24-én, szerdán. viselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció , a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetemen az orvoskari klinikákon és intézetekben törvénytelenül alkalmazott zsidó adjunktusok, tanársegédek és gyakornokok további alkalmazása tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a budapesti kir. m. Pázmány Péter Tu; d'ományegyetem orvostudományi kara által i megválasztott és okmányaikból kétségtelenül ! zsidónak bizonyult és a miniszter úr által ezért i meg nem erősített adjunktusok, tanársegédek ! és gyakornokok továbbra is az egyes klinikák ; és intézetek szolgálatában maradtak és zavartalanul működnek tovább? 2. Megengedhetőnek tartja-e a miniszter úr, hogy a törvény nyilvánvaló rendelkezései . és a miniszter úrnak az elutasításban megnyilvánult nyilvánvaló felfogása ellenére a magyar orvosi tudományos továbbképzés és az orvosi netvielésre egyetemes nemzeti szempontból is veszedelmes és törvénytelen állapot továbbra is fenntartassék és hajlandó-e a mii niszter úr a rendelkezésére álló eszközök szi gorúbb alkalmazásával az egyes klinikákat és intézeteket a törvény keresztülvitelére utasítani 1 ? Paczolay György s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Paczolay György: T. Ház! (Mozgás a jobboldalon. — Palló Imre: Az orvosi kérdés nem érdekli az urakat!) Az 1939. évi IV. te.-nek, az úgynevezett zsidótörvénynek nyilvánvaló célja az volt, hogy a magyar középosztályt megszabadítsa a zsidóságtól, hogy az egyébként is kevert, de különösen a liberális és szabadverseny alapján álló demokrácia ideje alatt rendkívül elzsidósodott magyar középosztály, ha a zsidóság karmaiból még megmenthető, e törvény segítségével, a kapitalizmus és a szellemi élet minden területének a megtisztításával megmentessék. E törvény célja az volt, hogy a magyarság érvényesülése elől lebontsa mindazokat az akadályokat, amelyek a zsidóság néhány évtized alatt történt rohamos térfoglalásából kibontakoztak és a felfejlődő magyarság előtt feltornyosultak. Nem lehet vitatkozni többé a felett, hogy ennek az országnak egész gazdasági, szellemi, társadalmi és politikai vezetése kizárólag a magyar faj elidegeníthetetlen és kizárólagos tulajdona és birtoka. Tudatosan beszélünk fajról, amikor ezeket a kérdéseket egymásután szóvátesszük a t. Ház előtt. Tudatosan beszélünk erről, mert a napjainkban elburjánzott, a rádión és sajtón keresztül megnyilatkozó ellentétes propagandával szemben igenis hirdetjük, hogy a magyarság éppen úgy faj, mint ahogy faj bármelyik más európai nép vagy európai faj, amely a történelem során hozzánk hasonlóan keveredett és alakult, akár a franciát, akár az olaszt vagy akár a németet tekintjük. A magyar faj védelméről van tehát szó, amikor azokat a megdöbbentő, szomorú és sajátságos eseteket előhozzuk az igen t. Ház színe elé. Ezek azt mutatják, hogy a magyarság fokozatos térhódítása helyett még állandóan egy kíméletlen brutalitással véghezvitt, fokozatos zsidó térhódítással állunk szemben és a magyarság a második zsidótörvény meghozatala
