Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

A?j országgyűlés képviselőházának 100. ülése 19 ÍO április 24-én, szerdán. 303 után is biológiai értékében, szociális helyzetének változatlansága miatt, de szellemi és erkölcsi birtokállományában a szellemi életünkben tovább uralkodó zsidóságnak hegemóniája miatt továbbra is fenyegetve van. Amikor tehát fajvédelemről, igazi magyar szellemi honvédelemről beszélünk, akkor a magyar szellemi értékek jogos önvédelmét tesszük szóvá az igen t. Ház színe előtt, azt az önvédelmet, amelyről meggyőződésünk szerint az 1939. évi IV. te. a kezeim között levő dokumentumok szerint kellőképpen nem gondoskodik Az 1939. évi IV. te. kompromiiszuimok eredménye volt. A problémákat és válságokat természetesen nem a törvények oldják meg, hanem a mindennapi gyakorlat, a törvény végrehajtása, maga az élet. Ennek a törvénynek meghozatalánál is a nemzeti közvélemény azt várta, hogy maga a végrehajtás, a törvény végrehajtása fel fog majd érni egy harmadik zsidótörvénnyel, és ennek a végrehajtásnak következtében az a nyomasztó gazdasági, szociális és politikai feszültség, amelyik a meg nem oldott zsidókérdés formájában még ma is nyomasztja az egész ország életét, valamilyen formában megoldást fog majd találni. E helyett azt látjuk, hogy a zsidóság még ma is rendületlenül tartja gazdasági, szellemi és politikai pozícióit. A nyomasztó feszültségek és igazságtalanságok nem szűntek meg, sőt ennek naponta éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. A szemünk láttára megy végbe a zsidóságnak egy rendkívül nagyméretű, rendkívül messzire tekintő ellentámadása, egy valóságos zsidóelleniforradalQm a második zsidótörvénye nyel szemben. Ha például arra gondolunk, hogy ennek a törvénynek földbirtokpolitikai vonatkozásait hogyan játszották ki, amikor néhány hónap alatt a zsidóföldeknek egy tekintélyes százalékát, közel 180.0Ü0 katasztrális holdat mentesítettek az igénylések alól, vagy ha például a kereskedelmi és ipari életben bekövetkezett Strohmann-rendszernek szörnyű eredményeit nézzük, magyar és nemzeti szempontból, azt kell megállapítanunk, hogy a zsidóság a törvény ellenére még ma is tartja rendkívüli, igazságtalan gazdasági és pénzügyi hatalmát. A sajtó egy részéből névleg száműzték a zsidóságot, azonban a zsidóság szelleme, ez a felforgató, minden nemzeti és magyar értéket aláaknázó és bosszúálló szellem, mindenütt : benne van a magyar közéletben belpolitikai és külpolitikai vonatkozásokban egyaránt és a legveszélyesebb időkben dühöng és uralkodik. (Pröhle Sándor: Elég szomorú!) Nagyon sokszor dühöng és uralkodik a szégyenletes szerepet vállaló, látszólag magyar sajtóorgánumokon keresztül, amelyeknek szerkesztői nem átallották magyar nevüket és magyarságukat egy új zsidó honfoglalásnak és zsidó ellenforradalomnak szolgálatába állítani. (Rapcsányi László: Diszgójok!) Ez a sajtó és ez a zsidószellem a nemzet exiszteneiális érdekeinek veszélyeztetésével csinál számunkra nagyon sokszor belpolitikát, igen t. Ház, és megteremti azt a bócher-külpolitiikát, amelyről'előttem elhangzott interpelláció szólt. Elnök: Kérem az interpelláló képviselő urat, hogy ne támadjon általánosságban, ne gyanúsítson, de használjon parlamentáris kifejezést. Paczolay György: Nem a hivatalos külpolitikára értettem. A magyar sajtó nyilvánvaló magatartására értettem és ezt a kifejezést a parlamentnek falai között.., Elnök: A képviselő urat arra figyelmeztettem, hogy ne általánosságban támadja a magyar sajtót, mert ezt a magyar sajtó nem érdemli meg. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő urat rendreutasítom. Paczolay György: T. Ház! A magyar zsidóság elvesztette józan ítélőképességét és a korrekt nemzeti megoldással szemben zsidó ellenforradalmat játszik: megtartani minden pozíciót, amelyet idáig is birtokolt a gazdasági és szellemi életben, továbbra is megszállva tartani a gazdasági és kereskedelmi életet és óvatosan tartani minden szellemi és kulturális pozíciót és — hátha valami történik — megszállva tartani a pozíciókat, kivárni a fejleményeket, ez a jelszava. T. Ház! Nem lehet közömbös tehát számunkra az a tény sem, hogy például a budapesti egyetem hogyan áll a zsidótörvénynek végrehajtásával kapcsolatban éppen a zsidó tudományos utánpótlásnak vagy a zsidó továbbképzésnek kérdésében. A kezem között van egy kimutatás, amelyik, sajnos, nem teljes. E szerint a kimutatás szerint a Budapesti Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem egyetlen tudománykarán, az orvostudományi karon, az orvoskari klinikák és intézetek mellé megválasztott zsidó orvosok szarna, akik mint fizetéstelen adjunktusok, tanársegédek vagy mint gyakornokok működnek a miniszter úr egyenes rendelkezése vagy tiltakozása ellenére ezeknél az intézeteknél, tehát ezeknek a száma a kimutatás szerint 27. (Hómaii Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Abszurdum!) Előrebocsátom, hogy tudomásom és legjobb meggyőződésem szerint a miniszter urat semmiféle felelősség nem terheli ennek a helyzetnek az előállásáért. Tudniillik az történt, hogy amikor az egyes orvoskari klinikák és intézetek mellé megválasztott adjunktusok, tanársegédek és gyakornokok névjegyzékét a miniszter úr elé felterjesztették, akik ok m a nyaikból nyilvánvalóan zsidóknak voltak minősítendők, ezeknek a kinevezését nem hagyta jóvá. Az történt azonban, igen t. Ház, hogy a miniszteri rendelkezés és a nyilvánvaló miniszteri intenciók ellenére is ezek az urak minden további nélkül, háborítatlanul benn dolgoznak ezekben az intézetekben, az egyes orvoskari klinikákon és az egyes intézetekben. (Egy hang a szélsőbaloldalon: E? az abszurdum! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Neveket!) A kórbonctani intézetben dr. Sümegi József, a II. számú sebészeti klinikán dr. Kelemen György, a III. számú sebészeti klinikán, a híres Ádám klinikán dr. Strehlinger Lajos és dr. Mester Endre, továbbá dr. 'Schöchter Imre és dr. Franki József. A II. számú szülészeti klinikán dr. Miklós László, a bőrgyógyászati klinikán dr. Földvári Ferenc, dr. Faragó László, dr. Emődi György. A sztomatológiai klinikán dr. Nemes Eva és dr. Radó Ervin. Az orr-, gége- és fülklinikán dr. Zoltán István és dr. Dénes László. Ezek részint fizetéstelen tanársegédek, részint díjtalan gyakornokok. A

r gyermekgyógyászati klinikán szintén két- fizetéstelen tanársegéd működik: dr. Kerpel-Fróniusz Ödön és dr. Szolnoki György. A sztomatológiai klinikán van még egy, dr. Friedl László. Van itt egy pécsi név is, Ángyán Béla professzor mellett dr. Reichenfeld László tanársegéd, aki mint adjunktus-helyettes dolgozik. A gégészeti klinikán mint fizetéstelen tanársegéd működik dr, Zoltán István és