Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-89

16 Az országgyűlés képviselőházának 8 ország minden erejét megfeszítve rendbeszedte magát, áldozatkészséget mutatott és ezen a csonka, területen olyan alapokat tudott teremteni, amelyekre a jobb, a nagyobb Magyarországot nyugodtan építhetjük fel. T. Ház! A zárszámadást vizsgáló bizottság javasolja a t. Képviselőháznak, hogy az 1937/38. évi állami költségvetésbein és az azt kiegészítő külön törvények alapján engedélyezett hitelekkel szemben az ezen számadási évben előfordult túlkiadásokat, előirányzat nélküli kiadásokat, kevesebb bevételeket, kölcsönöket, hitelmüveleteket, egyéb eltéréseket, nemkülönben az idevonatkozó hiteleltérési kimutatásokat és a Legfőbb Állami Számvevőszék által a magyar állam háztartásának az 1937/38. költségvetési évre összeállított zárszámadását és az ezt kísérő jelentést tudomásul venni s a kormánynak a felmentvényt megadni méltóztassék. Elnök: Szólásra következik 1í Nagy Ferenc jegyző: Vásáry István! Elnök: Vásáry István képviselő urat illeti a szó. Vásáry István: T. Képviselőház! Az előadó úr befejező szavai és mondatai meglehetős súlylyal világítottak rá arra, hogy milyen jelentősége van az ország gazdasági életében a zár- ' számadással való foglalkozásnak. A zárszámadási jog a költségvetési joggal együtt a parlament együk legfontosabb joga s éppen ezért őszintén meg kell mondanom, hogy amennyire megnyugvással látom azt, hogy a költségelőirányzatok tárgyalásánál milyen részletességgel foglalkozik a törvényhozás a kormány előterjesztéseivel; éppen olyan szomorúsággal látom, hogy milyen részvétlenség mutatkozik^a zárszámadás tárgyalásánál. Ez a részvétlenség meglep, mert hiszen a -költségvetés megtárgyalása mellett, nem kevésbbé fontos az ország gazdasági élete szempontjából annak megtárgyalása is, hogy a költségvetésben nyert felhatalmazás alapján valóban milyen intézkedések történtek és valóban eléretett-e az a gazdasági eredmény, amelyet a költségvetés tárgyalása alkalmával a költségvetés, megállapításától várt az ország és hogy azokat a bevételeket, amelyeket a törvényhozás a kormányzat rendelkezéséire bocsátott, valóban minden vonatkozásban az előírt rendelkezéseknek megfelelően használták-e fel. T. Képviselőház! Nem a javaslat ellen iratkoztam fel ugyan szólásra, még sem tudok a mélyen t. előadó úr minden (megállapításával egyetérteni, ö azzal kezdte beszédéVhogy általános elveket állapított meg a zárszámadás vizsgálata tekintetében. Az egyik ilyen álta; lános elv az, hogy a költségelőirányzattól való minden eltérést részletesen meg kell indokolni s ennek az elvnek a kormány mindenben eleget' tett. En is foglalkoztam — bár sokkal szűkebb és kisebb körben — költségvetési és zárszámadási kérdésekkel s költségvetéseim és zárszámadásaim felsőbb hatóságok elé kerültek. Meg kell azonban állapítanom, hogy az a pénzügyi és belügyi kormányzat, amely most elegendőnek tart százezrekre menő túlkiadások indokolásául egyszerűen csak annyit, hogy »az előirányzott összeg elégtelennek bizonyult«, nem tartotta volna ezt elegendő indokolásnak azoknál a zárszámadásoknál, amelyeket nem." ő terjesztett elő másokhoz felülibírálásra, ha_nem amelyeknél a felülbírálás jogát és köteK ülése 19hO március 5-én, kedden. lességét ő gyakorolta. En azonban nem tartom elegendőnek az ilyen indokolást. Azt is mondotta az előadó úr, hogy a költségvetés végrehajtása során minden szabályt betartottak, amelyet a költségvetés végrehajtása tekintetében a törvények előírnak. Ezzel szemben beszédem későbbi során leszek bátor majd néhány példára rámutatni és azokkal illusztrálni azt, hogy legalább is az én megítélésem szerint — lehet, hogy ez helytelen — nem tartottak be minden szabályt. j A mélyen t. előadó úr arra is rámutatott, mint kedvező jelenségre, hogy az állami üzemek bevételei milyen örvendetesen felemelkedtek a múlthoz képest. Kétségtelen, hogy ha az állami üzemek 1937/38. évi bevételeit hasonlítjuk össze az előző évi bevételekkel, emelkedést látunk, hogy azonban ez az emelkedés mennyiben örvendetes, — teljes egészében-e, vagy nem" egészen — ez attól is függ, milyen áldozatok hozattak azért, hogy ezek a bevételi emelkedések bekövetkezzenek. Majd rá fogok mutatni beszédem során arra is, hogy nem egészen ör

j yendetes jelenségek ezek, ha nem is teljesen általánosak. Méltóztassanak megengedni, hogy már most,

f beszédem elején alludáljak az igen t. előadó úrnak arra a megállapítására is, amelv megfelel a tényeknek, amikor ismerteti az állami adósságok alakulásának képét és rámutat arra, hogy míg az elmúlt évtizedek során az állami adósságok fokozatos emelkedést mutattak, — hol évi 70 millió koronát, hol nagyobb összegeket — addig az utóbbi évek során a>, állami adósságok emelkedése nem állapítható meg. ^Ez szintén számszerű tény, ezt meg kell i állapítani. Méltóztassék azonban megengedni, 1 hogy ezzel szemben csak egy dologra hivatkoz zam, — mert hiszen összehasonlításokat én is szeretek végezni — arra, hogyan alakultak a közjogi bevételek, amelyek az ország gazdasági erejét meglehetősen veszik igénybe és meglehe ' tős teherként nyomják az adózókat. A közjogi bevételek eredménye 1930/31-ben a zárószámadások tanúsága szerint 708,565.000 pengő volt, 1937/38-ban pedig 811 millió pengőn felüli összeg. Azt hiszem, az igen t. előadó úr igazat ad nekem, amikor azt mondom, hogy ha az 1930/31. évet megelőző időszak alatt ugyanilyen 100 millió pengővel több közjogi bevételt produkáltak volna, ez esetben éppúgy nem lett volna szükség az állami adósságok növelésére, mint ahogyan 1930/31. óta nem növekedtek az állami adósságok. Lehet vitatkozni ennél a pontnál arról, mi a helyes: az állami adósságok növelése-, vagy pedig a közjogi bevételek ilyenmérvű emelése. Ha a zárósziámadást vizsgáljuk, megállapítható, hogy az 1937/38. évi költségelőirányzattal szemben, amely 67,953.000 pengő hiánnyal állapíttatott meg az 1937 : XI., te. alapjláin, ez a zárószámadás mindössze 7,241.000 pengő hiányt tüntet felO. Ez az eredmény első pillantásra a költség-vetési előirányzathoz képest kedvezőbb eredménynek volna tekinthető, mert hiszen első tekintetre az látszik, hogy a kormány a költségvetési felhatalmazás alapján gyakorolt gazdálkodása során a tervezett 67 millió pengő hiányt leszorította 7 millió pengő hiányra és minthogy az a 67 millió pengő hiánv annakidején, amikor megállapíttatott, úgy jelentkezett, hogy az ország gazdasági erejét — ha ezt a hiányt eliminálni akarjak — tulajdonképpen nagyobb mértékben kell igénybe venni, mint amilyen igénybevételt a preliminált bevételek jelentenek, a kormány keresztül tudta vinni