Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

288 A?j országgyűlés képviselőházának 100. ülése 191*0 április %U-én, szerdán. A pótdíjszedés indoka az, hogy a Beszkárt a 2-7 kilométer vonalrész kiépítésére — amely kizárólag az ottlakó közönség érdekeit szolgálja — 1929-ben csak úgy vállalkozott, hogyha a ránézve több mint egymillió pengős • beruházást jelentő tőke törlesztése céljából már az engedélyezés alkalmával pótdíj szedésére kap engedélyt. Az akkori kereskedelmi kormány ezt a kérelmet teljesítette, mert különben az érdekelt lakosság villamos nélkül maradt volna. A Beszkárt ezen az alapon 16 filléres pótdíjat vezetett be, amelyet később önként 10 fillérre szállított le. A fentiektől eltekintve, a pótdíj szedése azért is indokolt, -mivel a vecsési vonal a leghosszabban kifutó vonal, amelynek végpontja Budapesttől a harmadik község határában van és egy utas átlagos útja kb. 15 km. Más vonalon még megközelítőleg sem utazik ekkora távolságra a közönség. A pótdíj bevételeihői azonban — a kocsik beszerzési költségeivel kapcsolatos terheiket és a tőketörlesztést figyelmen kívül hagyva is — nemcsak hogy a beruházási költségek törlesztésére nem jutott eddig semmi, hanem a pótdíjak még az új vonalrészre eső kiadásokra sem nyújtottak fedezetet, úgyhogy 10 év alatt erre a vonalrészre a Beszkárt. 650.000 pengőt fizetett rá. Az engedélyezés előfeltétele tehát a poídíjszedés volt és ez mindaddig fenntartandó. amíg az amortizáció tart. Minthogy pedig a megállapított bevételi adatok szerint nemcsak hogy amortizációról nincs szó, hanem még siilyos üzemi ráfizetés is' mutatkozik, ezidőszerint nem áll módomban a vasúteugedélyest felhívni arra., hogy tegye megfontolás tár gyáva a pótdíj megszüntetése iránti kérelem teljesítését. A kérdést azonban állandóan figyelemmel kísérem és amint arra lehetőség mutatkozik. a pótdíj mérséklése iránt a kezdeményező Jé\ péseiket meg fogom tenni. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudó; másul venni méltóztassék. Budapest, 1940. évi április hó 18-án. Varga József s. k., a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium ve zetésével megbízott m. kir. iparügyi miniszter.« Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e az írásbeli választ tudomásul venni? (igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ;;z iparügyi miniszter úrnaik Malasits Géza képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Pombszky Géza jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Malasits Géza országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1940. évi február.bó 14. napján tartott ülésén az, országban tapasztalható kislakashiány és az építőipari . válság megszüntetése tárgyában kérdéseket intézett hozzám. Az interpelláló képviselő úr első kérdése: 1. Hajlandó-e a kormány a fennforgó viszonyok figyelembevételével minden rendelkezésére álló eszközzel a kislakásépítést az egész országban előmozdítani*? Válasz: A kislakásépítések és általában az építkezés terén 1938. évben következett be jelentős ellanyhulás, amivel előre számolni már azért sem lehetett, mert az előző években az építkezések mind kedvezőbb irányzatot mutattak és mert különösen a kislakások iránti kereslet ezt az ellanyhulást nem indokolta. Ettől az időponttól kezdve a kormánynak, fokozott gondoskodása tárgyát képezte, hogy az építési tevékenységet újból felélénkítse. _ Az építkezések fellendítése tekintetében a kormánynak kettős feladata van: az egyik, hogy különböző kedvezmények nyújtásával az építkezési kedvet fokozza ós ezzel a magánépítkezések erőteljesebb megindulását elősegítse, a másik pedig, hogy előmozdítsa azt, hogy az állam, valamint más köztestületek, közintézetek stb

; a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel az építkezésekben maguk is résztvegyenek. A) Arról, hogy megfelelő számú kislakás és általában lakás álljon rendelkezésre, még az állami élet rendes, békés menete során is elsősorban a magánvállalkozásínak kellene gondoskodnia. Az állam és a többi köztestület stb. a maguk sokirányú feladatainál fosva, ebbe csak kisebb mértékben tud bekapcsolódni. Még fokozottabban áll ez a jelenleg! viszonyok között, amikor az államnak elsőrendű feladata, hogy a korszerű és hathatós honvédelmi felkészülésről gondoskodjék. A magánépítkezéseket a kormány csak annyiban tudja előmozdítani, hogy igyekszik az építési kedvet felkelteni és fokozni. Ebből a célból a kormány az építkezésekkel kaposolatban további adókedvezményeket léptetett életbe. Ugyanezt a célt szolgálja a Budapest székesfőváros területén létesítendő tisztviselő- és munkásházak, olcsóbérű kislakásos bérházak, valamint szegények. ínségesek és hajléktalanok elhelyezésére szolgáló házak adómentességéről szóló 1939 :IX. törvénycikk és az annak végrehajtása tárgváhan kiadott 123.800/1939. P. M. számú jendelet is. Ugyancsak a magánépítkezések előmozdítása végett a kormány fenntartotta — és mindaddig, amíg arra szükség lesz, továbbra is fenntartja — az 1930 : XLI. törvénycikk alapján megszervezett amortizációs építési kölcsönakciót. A múlt évben a kölesönakció lebonyolításával megbízott Lakásépítési Állandó Bizottság (Láb.) Budapesten 119, vidéken pedig 282 kisebb családi ház és társasházakban létesítendő öröklakás építésére 3,167.000 pengő összegű építési kölcsön folyósítását engedélyezte. Az ipari szakmunkások családiház építésének támogatására szervezett külön építési kölesönakció keretében az elmúlt évben kb. 400.000 pengő összegű, kedvezményes kamatozású építési kölcsön engedélyeztetett és ezzel Budapesten 12, vidéken pedig 80 kisebb munkás család iház építését mozdítottuk elő. A hasonló célt szolgáló és a földmívelésiigyi miniszter felügyelete alá tartozó Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet múlt évben 752 esetben 1,090.000 pengő kölcsönt folyósított kisemberek részére kislakások építése céljából. Ugyancsak a magánépítkezéseket kívánják előmozdítani az 550/1940. M. E. és a 2320/1940. M. E. számú rendeleteknek azok a rendelkezései is, amelyek az újonnan épített házakban és az, adókedvezményre igényt nyújtó mértékben átalakított házakban levő lakások bérének az 1939. évi szeptember hó 1. napján fennállott > színvonalnál magasabb összegben való megállapítását és ilyen lakások bérletének felmondását megengedik. B) A kormány — tudatálban lévén a lakáshiánynak és az építőipari munkásság helyzetének — nem maradt meg csak az előbb említett, a magánépítkezéseket támogató és előmozdítani kívánó szerepénél, hanem minden^ lehetőt megtett arra, hogy az elmaradt magánvál-