Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Az országgyűlés képviselőházának 100, ülése 19 W április 2U-én, szerdán. 285 alá, így tehát nem állhat helyt az a — feltehe­tőleg téves információn alapuló — beállítás, hogy Pusztakovácsiban a jegyző bárkit is rá­bírt a panasz visszavonására. Marcali községet illetően a megállapítás az, hogy ott senki részéről sem hangzott el olyan kijelentés, hogy a panasziratot aláírt választók ellen a felmerülő 9000 pengő peticiós költség miatt árverést fognak indítani. Egyéb­ként maga Maróthy képviselő úr sem nevezett meg interpellációjában egyetlen marcali ható­sági közeget, vagy ottani MEP-tagot sem, aki a választókkal szemben ilyféle fenyegetést al­kalmazott volna. Ugyancsak nem nyertek beigazolást az Ifsits József bizei körjegyzővel szemben el­hangzott állítások sem, a marcali járás fő­szolgabírói ihivatal irattári anyaga pedig bi­zonyítja azt, hogy Bize községben sem a vá­lasztásból, sem a peticiós aláírásokból folyóan kihágási eljárás senki ellen nem indíttatott. Ami Radies Antal megfenyegetését illeti, erre vonatkozólag megállapítást nyert, hogy a főszolgabírói hivatalhoz beosztott Horváth La­jos irodatiszt nevezettet nem gyanúsította meg orvvadászattal. Radies régebben orvvadászat miatt el volt ítélve és a főszolgabíró három évig nem adott ki részére fegyverviselési en­gedélyt. A három év leteltével azonban Ra­dies ismét kapott fegyvertartási és viselési engedélyt, ami azt igazolja, hogy a hatóságot nevezettel szemben politikai elfogultság nem vezeti. Mesztegnyő községben a petíció visszavo­nása, céljából a községházán saját elhatározá­sukból megjelent választók előtt a körjegyző a községi bíró jelenlétében az aláírások vissza­vonására irányuló nyilatkozatot teljes egészé­ben felolvasta, így tehát az illetők már akkor tudták és nem csak később értesültek arról, hogy mit írtak alá. A Szenyér községben állítólag elkövetett szabálytalanságra nézve, egyrészt azért, mert sem a sérelmet elkövető hatósági személyek, sem pedig a megfenyegetett választók nin­csenek megnevezve, másrészt inert az interpel­láló képviselő úr is csak feltételezte, ihogy az állítólagos szabálytalanságokat a jegyző be­folyására követték el, még általánosságban sem áll módomban válaszolni. A mostani rendkívüli időkben, mikor hol népmozgalmi, hol katonai, hol ló- és jármű­összeírások ügyében személyesen kell a jegy­zőknek a felekkel tárgyalniuk, az érdekel te­két sokhelyütt beidézik a községházára. Ez történt Somogyszentpál községben is. Meg­állapítást nyert azonban, 'hogy a yezető jegyző a beidézettekkel nem választási és nem peti­ciós ügyekben tárgyalt és nem tett kijelenté­seket a földosztással kapcsolatban sem. Kü­lönben is Somogyszentpál község lakosságát n földreform közelebbről nem érinti, mert a herceg Esterházy-hitbizomány ottani birto­kát a község lakossága hosszúlejáratú bérlet­ben földbérlőszövetkezetk formájában már évek óta bírja. A tiltott gyűlés tartása miatt elítélt Or­mos Féremc, vitéz Harmat Ferenc. Harmat Lajos és Tardi Lajos balatonbotrlári lakosok kihágási ügyében az interpellációban hangoz­tatott sérelem nem minősíthető jogsérelemnek. A legfelsőbb kegyelmi elhatározás rjgyanís. amelyre való hivatkozással a lengyeltóti jáj-ás főszolgábíráia a kihágás miatt elítélt négv balatonibogiári lakossal szemben a tovâJboi el­járást megszüntette, csak a kárpátaljai ki­hágási ügyekben elítéltekre és terheltekre ter­jed ki, az alispán telhát — mint II. fokú rend­őri' büntetőbíró — a törvényes rendelkezések­nek megfelelően járt el akkor, amikor az ügyészi megbízott felfolyamodása folytán a főszolgabírónak a szóbanforgó kihágási ügy megszüntetése tárgyában tévesen hozott vég­zését meg-semmisítette és a rendőri büntető eljárás folytatását rendelte el. Ami végül Arató Sándor zalaapáti községi jegyző sérelmezett eljárását illeti, errevonat­kozólag — a hozzám beérkezett jelentés sze­rint —'— az* a tényállás, • hogy a választások idejében Gáspár Ferencnek, a Keresztény ' Nemzeti Szocialista Front jelöltjének emberei arra biztatták Esztergály község lakosságát, hogy a zalavári apátsággal ne kössék^ meg a iegelőbérleti szerződést, mert na Gáspár man­dátumhoz jut, ingyen fogja a község lakossá­gát ehhez a legelőhöz hozzájuttatni. Az Arató Sándor zalaapáti jegyzőnek tulajdonított ki­jelentések tehát csak arra szorítkoztak, hogy a község lakossága a való tényállásról felvilá­gosítást nyerjen. A november 22-én elhangzott interpelláció­ban felhozott konkrét sérelmeik taglalása után Maróthy képviselő úr folyó évi március hó 6-i interpellációjába is belekapcsolódva, az alábniakat kívánom még előadni. Kétségtelen, hogv a választási küzdelem hévéiben felkorbácsolt lelkek a választások után nemcsak megtörtént, hanem a vélt sérel­mek miatt is orvoslást igyekeznek keresni. Ez az oka annak, hogy minden egyes válasz­tás után viszonylag sotk panasz fut be a választási bíráskodásra hivatott fórumhoz, a Közigazgatási Bírósághoz. Ab országgyűlési képviselők választásáról szóló 1938:XIX. te. 128. §-a a Panasz benyújtá­sát tudvalevőleg bizonyos számú választó ér­vényes aláírásához köti. A petícióhoz megkívánt aránylag kis­számú aláírást közvetlenül a választások után könnyű a választóktól megszerezni. mert akkor még nem aludt ki_ lelkükben a. válasz­tási küzdelem tüze és hajlamosak a vélt vagy a megtörtént, de kisebb sérelmekért is orvos­lást követelni. Későbben azonban, amikor lehiggadva lát­ják, hogy a jogrend nem szenvwfefct csorbát, vagy a sérelem Jelentéktelen s főleg, amikor arra, gondolnak, ihogv kedveződön bírói ítélet esetén a petíciónak őket érintő anyagi követ­kezményei is lehetnok, sok panaszos iq-y^kszik az esetleg viselendő peticiós költségektől ma­gát mentesíteni.. Nézetem szerint a legtöbb esetben ezek az okok késztetik a panaszosokat a sokszor meg­gondolás nélkül aláírt petíció visszavonására, nem pedig hatósági kÜ7egeknek vagy más sze­mélyeknek velük szemben megnyilvánuló állí­tólagos fenyegetései. Effvóbként megjegyezni kívánom, hogy az 1938:XISu te 129. <v-a kifpjezetten kötelessé­gükké teszi a községi elöljáróságoknak (pol­gármestereknek- Budapesten a kerületi elöl­iáróságnak), n királvi járásibíróságokpak és a ki^*- közjegyzőknek, hogv a pan^szirat aláírá­sakor az aláírás Jogkövetkezményeire, külö­nösen pedig az eljárási költség viselésének a törvény lí>3. §-áiban meghatározott kötelezett­ségére a panaszosokat figyelmeztessék. Az ilv figyelmeztetést azonban nem lehet úgy beállítani, mintha azt a hatósági szemé­lyek fegyverül használták volna fel a panaszt­tevők lelki megfélemlítésére. 46*

Next

/
Oldalképek
Tartalom