Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-99

264 Az országgyűlés képviselőházának 99. ülése 194-0 április 23-án, kedden. nemcsak az országnak imdmtegy 65 0j, °-át al­kotja, tehát nemcsak százalékos számbeli szem­pontból érdemel figyelmet, de ebbe kapcso­lódik bele agrárállam jellegünknél fogva a többi társadalmi rétegek megélhetése, boldogu­lása is, tehát ejbbe kapcsolódik bele a nemzet­te jlo dés egészséges jövője. Éppen ezért ismételten kérem a kormány­zatot, méltóztassék már azt a sokat emlegetett termeléspolitikai javaslatot idehozni. Mi kész­ségesen megszavazzuk, ha az tényleg a kor­szerűség jegyében a nemzet javát szolgálja, mert nem az a cél, hogy egészséges javaslato­kat elnémítsunk, lehetetlenné tegyünk, hanem ha az ország előnyét, a nemzet javát szolgál­ják, akkor mi, átkos nyilasok hajlandók va­gyunk ilyen javaslatok mellé állani. Ez az egyik tehát: állítsuk át mezőgazda­sági termelésünket olyan vonalra, amely sok­kal jobban biztosítja ennek a termelési ágnak a rentabilitását, nemcsak egyéni szempontból, de a nemzet szempontjaiból is és itt — mint­hogy összekapcsolódik az adóztatással is — igen tekintélyes összeg szabadul féfL, amely ezidőszerint az úgynevezett premizálással kap­csolatban súlyos kiadási tételként szerepel a költségvetésben. Ha tehát áttérünk egy egész­ségesebb termelési rendszerre a mezőgazdaság szempontjából, akkor már ezzel az egyik igen komoly, sőt mondhatnáím legkomolyabb alán­ját fogjuk meg a gazdasági élet fejlődésének, de egyúttal az egészséges adóztatás lehetősé­gét is megteremtjük. Amikor ezt megcsinál­juk, illetőleg szándékunkban van megterem­teni, ugyanakkor kénytelen vagyok újólag felhívni a t. Ház figyelmét arra, hogy ez csak akkor történhetik meg, ha egészséges földbir­tokreform, egészséges telepítési politika lesz éhben az országban. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Nincs más út. Nem Földosztó Jánosként mondljuk ezt, nem a demagógia szempontjából hangoztatjuk ezt. hanem az a meggyőződésünk, hogy a nemzetvédelmi szempontok kívánják, -a faj- és nemzetflenntartás írja ezt parancsoló­lag elő számiunkra. Ha tehát mi vindikáljuk magunknak azt a jogot, hogy nemzetépítő munkát végezzünk a törvényhozásban és az élet bármilyen vonatkozásában, akkor igenis, bármennyi ezer hold áll is mögöttünk, az el­mondottak alapján legyünk kénytelenek elis­merni, hogy igenis, egészséges termelési poli­tika a mezőgazdaságban addig nem lehetséges, amíg itt egészsége?; földbirtokreform nem lesz. Amikor a mezőgazdiasági termelésnek ilyen szempontból való átállítása kívánatos. sőt életbevágóan fontos, akkor nem kevésbbé kívánatos és fontos az ipar átszervezése is. Rövid indokolásit óhajtok csak az idő rövid­sége miatt mondani. Az ipar, ezidői«zerinti prosperitása folytán, igen nagy tömegeit vonta el a falun dolgozó mezőgazdasági munkásoknak és így előállott az a helyzet, hogy a nagyiparunk, illetőleg maga az iparunk túlméretezett. Kisebbfokú — nem a kultúra szempontjából, hanem szám­szerűleg kisebbfokú — ipar is elegendő volna és az így felszabaduló erőket igenis, vissza lehetne vezetni a földhöz, mert oda kívánkoz­nak, de ugyanakkor ne mulasszuk el azt, hogy az egészséges földreform folytán előálló és fejlődő mezőgazdasági iparba is visszavezes­sünk igen sokakat. így előállna az a helyzet, — ami kívánatos is — hogy egy erős, egész­séges agrárállam a terjedelimének megfelelő és igényeit kielégítő ipart foglalkoztatna, ez pe­dig sem gazdaságilag, sem termeléspolitikai lag, sem pedig adópolitikai szempontból nem volna kifogásolható. Ugyanakkor nem kerülne a falusi kisipar sem olyan helyzetbe, mint ami­lyenben ma van. Akik falun élnek, falun jár­nak és valóban lélekkel foglalkoznak a ma­gyar kisiparosság sorsával, azok szomorúan kénytelenek megállapítani azt, hogy a gyár­ipar, amely igen sokszor érdemtelen szubven­ciókat élvezett, sőt élvez ma is, nemcsak hogy az országot gazdasági szempontból anyagilag bizonyos mértékig — joggal mondhatom — ká­rosítja s károsítja egyidejűleg ezeket a falusi kisiparosokat is anyagilag, de az anyagi tönkremenés következtében erkölcsileg is tönkreteszi őket. Ezekre is figyelemmel kel­lene lennünk. Ezek sorsának javítása is nem­zetfenntartó érdek, mert hiszem nagy tömege ez a nemzetnek, a nemzet adózóinak, tehát méltó arra, hogy egy kicsit komolyabban, ala­posabban és a gyakorlatban segítőbben foglal­kozzunk a sorsukkal. Amikor tehát mindezeket idehoztam, t.Ház és amikor a többi társadalmi réteg egészséges, anyagilag jövedelmezőbb munkába állítását sürgetem, akkor összefoglalva az elmondotta­kat, igenis, kívánatosnak kell mondanom egy olyan adóügyi reformot, és az ezt megelőző termelési reformot, amely azután biztosítani tudja ennek m a nemzetnek fennmaradását, biz­tosítani tudja azt, hogy az idők viharaival, amelyek eddig is éppen eléggé verdesték, csapdosták ezt a nemzetet, szembe tudjon szállni. Ezt a nemzetet eddig megtartotta az ősereje, azonban tudjuk, hogy bármilyen nagy, bármilyen hatalmas is az az erő, amely a nem­zet lelkéből fakad és amely őt óriási felada­tok megoldására képessé teszi, elmulasztba­tatlan, pótolhatatlan hibát követnénk el akkoT, ha ezt az erőt minden rendelkezésre álló eszközzel nem fokoznánk. Nem akarom ä jelenlegi kormányzatot ki­zárólagosan felelőssé tenni azért, hogy ezidő­szerint még nincsenek teljesen korszerű adó­ügyi reformjaink. Nem akarom azért sem ki­zárólagosan felelőssé tenni, hogy nincsenek meg a kívánatos termelési reformok, de ha azért, ami a múltban történt, a múlt felelős is, vigyáznunk kell, hogy mi, akik a jelen­ben élünk, ezt a súlyos felelősséget ne le­gyünk kénytelenek a jövővel szemben vállal­nunk. Nekünk_ igenis, gondoskodnunk kell arról, hogy a jelen alkotásai olyanok legye­nek, hogy azokért a felelősséget a jövővel szemben nyugodtan vállalni tudjuk. Mivel pe­dig, t. Ház, ez a javaslat mindazokat a kívánni valókat, amelyeket mi magyar nemzeti szo­cialisták szeretnénk a nemzet érdekében máris itt a Ház előtt látni, adózási szempontból nem tartalmazza, így ezt a javaslatot sem pártom, sem pedig a magam nevében nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsÖbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Lakv Dezső. Laky Dezső: T. Ház! Abban a ^ helyzetben vagyok, hogy előttem szólott t. képviselőtár­sammal szemben, r lelkiismeretemnek s-ondos megvizsgálása után nyugodtan elfogadhatom ezt a törvényjavaslatot egészében, annak részleteit is. Es ha Rapcsánvi t. képviselőtár­sam a felelősség kérdését felvetette, amelyei a mai kor törvényhozásának különösen kell éreznie, úgv érzem, valamennyien, akik é kor­mány mögött vagyunk, ennek a felelősségnek tudatában mondhatjuk, hogy • ez a javaslat a

Next

/
Oldalképek
Tartalom