Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-99
Az országgyűlés képviselőházának múlttal szemben, igenis, hatalmas evolúciót jelent. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl és a középenj Evolúciót jelent, mert ebben az országban, ameddig 1 fenn fog állani, mindig lesz evolúció. Némelyek viszont a visszafelé irányuló evolúciót szolgálják és hogy előttem szólott t. képviselőtársam milyen .mértékben ennek a visszafelé néző evolúciónak a képviselője, azt lapidárisan fogom tudni igazolni beszédének azzal a részével, amelyben a végkonklúziókat tárja a t. Ház elé. Rapcsányi t. képviselő úr elvileg nagyon helyesen hivatkozott arra, hogy Magyarországon olyan termelési politikának keli bekövetkeznie, amely minden lehető erőt a nemzet jövője érdekének szolgálatába állít. Ebben a tekintetben e Ház tagjai között semmiféle különbség nincsen. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.} De másrészt a követendő utak tekintetében, amelyeket magáénak mond és nyilván a mögötte álló párt is, más elgondolásaink vannak. Az a felfogásunk, higy az az irány, amely ezt a Magyarországot egy egyoldalú agrárállam sorába süllyesztené vissza, a valóságban hatalmas visszaesést jelentene, (Ügy van! Ügy van! jobboldalon és a középen.) azzal a 80—100 évi fejlődéssel szemben, amelyre minden magyar embernek nyugodtan és 'büszkén kell tekintenie. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Rapcsányi László: Én ezt nem állítottam!) Valamennyien valljuk itt a kormány mögött, hogy a mezőgazdasági termelést minden lehető eszközzel magasabb fokra kell emelni, ezen át a magyar közgazdaságnak értékesebb pillérévé is tenni és ezen túlmenőleg mindenkinek, aki a mezőgazdaságból él, jobb sorsot kell biztosítani. De tilalomfát állítunk minden olyan felfogással szemben, amelynek, Isten tudja milyen Programm alapján, az a lényege, hogy ebhen az országban az ipar túlnagy, az ipart csökkenteni kell. (Rapcsányi László: Ezt nem mondottam! — Elnök csenget.) Dehogyis nem mondta. Lehetnék — más alkalommal már voltam hátor ezt kifejteni — a magyar gyáriparnak esetleg olyan kinövései, amelyekkel szemben mindenkinek férfiasan, határozottan fel kell lépnie, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) de a gyáriparnak vannak óriási értékei is a nemzet haladása szempontjából és azoknak a dolgozó millióknak tekintetében is, akiknek érdekében Rapcsányi képviselő űr állítólag szól. Agrár-Magyarországról ma, ha ez az ország — mint ahogy kivétel nélkül valamenayien hisszük — boldogabb jövő felé megy, nem lehet beszélni. Ellenben beszélni kell az agráripari Magyarországról. Mindenkinek, aki az ország sorsát a szívén viseli, minden eszközt meg kell ragadnia arra, hogy az agrárérdekek mellett az ipari érdekeket is képviselni tudja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Rapcsányi László: Amennyire a nemzet érdeke megkívánja!) Ez csak természetes, T. Ház! Rátérek Rapcsányi képviselő úrnak arra az észrevételére, hogy ez a törvényjavaslat miért nem foglal magában szerves adóreformot ós hogy itt a valóságban szurrogátumokról, toldásról-foldásról van szó, holott sok szempont kívánná meg az átfogó adóreformot. A törvényhozásnak minden tagja tisztában kell, hogy legyen azzal, mi a valódi indoka annak, hogy a pénzügyi kormány ezzel a javaslattal a t. Ház elé jött. Az indok nyilvánvaló módon az, hogy az idei költségvetésben egy évre számítva 85 millió pengő deíicit mutatkozik, amelynek fede- I 99. ülése 1940 április 23-án, kedden. 265 zéiséről gondoskodni kell. Errenézve két lehetőség áü a kormány eiott: vagy az, nogy a üiany eltüntetéséről adok emelésével gondoskodjék, vagy pedig az, nogy megieieiu nitel* műveletek segítségével fedezze az aiiamnaztartas hiányát. Akik tisztában vannak a mai nnnez időkkel, amelyek nemcsak lwagyarorszagnaK, iuaneni az egtsz viiagnaK is vaisagos kor* szaKat jelentik, azoK nagyon joi tuujaK, nug.v minden államra nézve jionetnek olyan idöK, — az Istent kérem, nogy nálunk inmei UÏODO érkezzenek ei — amikor majd szükség lesz inas, drakoi eszközökkei is beienyumi az adóztatás kérdésébe s amikor majd igazan kényszerülttnk uyau intézkedéseket tenni, amelyekre ma mey nmes szükség. A javaslat átlalánosságban nem más, mint arra irányuló törekvés, hogy az államháztartás deficitje leltetőieg szűkebb határok közé szőri ttassék. Amint mái* korábban a társulati adó reformjának is ez voit a célja, ugyanez a célja t azoknak a rendelkezéseknek is,, amelyek látszólag talán szétesnek á javaslatban,- de amelyek ennek ellenére roppant érdekes, szép csokorba kötnetőlk Össze, X. Ház ! Azokban az államokban, amelyek már belekerültek a háborúnak — mondjuk európai háborúnak, holnap talán világháborúnak — a föi-getegébe, de a világnak más részeiben is, más világrészekben is a múlt esztendő vége óta sok olyan intézkedés látott napvilágot, amelyek azt mutatják, hogy mindenütt az adórendszer részleges megváltoztatása útján gondoskodnak azoknak a máról holnapra felmerülő költségeknek a kielégítéséről, amelyeiket ott is csak két módon tudnak fedezni: vagy az adók emelésével, vagy megfelelő hitelműveletekkel. Ebben a tekintetben nincsen különbség a különböző államok között. Németország éppen úgy felemelte a jövedelmi adót, mint ahogyan hatalmas mértékben növelte annak kulcsát a Brit királyság is. Németország éppenolyan batalmas mértékben emelte fogyasztási adóinak terhét, mint ahogyan ennek pandán ját Angliában is világosan meglátjuk. Tudjuk azt, hogy Franciaország a nyereség korlátozására irányuló adónak hatalmas rendszerét építette ki, Olaszország annyira átalakította forgalmiadórendszerét, hogy mintegy 6 milliárdnyi bevételi többletet remél csupán ebből a bevételi forrásból a (kincstár számára. Nem tudjuk tehát, mikor lesz szüksége Magyarországának is arra, Ihogy ezeket a kézenfekvő adókat s elsősorban a forgalmi és fogyasztási adókat úgy rendeizzie be, ahogyan annakidején a nemzet érdekei m©g fogják kívánni. De félő, hogy ez az idő nálunk is elkövetkezik. De éppen azért, mert ez bekovetkezhetik, törekedni kell arra, hogy amíg ezek a lépések elengedhetetlenül nem szükségeseik, elégedijünk meg olyan adóváltoztatásokkal, amelyek — ki fogom fejteni — amúgy is jelentős terhet jelentenek a magyar közgazdaság szempontjából. T. Ház! Azok a rendelkezések, amelyeket a pénzügyminiszter úr javaslata felsorol, különböző csoportokba foglalhatók és talán nem követek el hibát akkor, ha beszédemben a javaslat különböző részeiből egymás mellé fogom illeszteni előhib azokat a szakaszokat, rendelkezéseket, amelyek a falusi lakosságot, agrárnépességünket érintik, majd azokat, amelyek a családvédelem gondolatkörébe tartoznak, későlblb a házadó iktörül tervezett intézkedéseikről szólok s módom lesz az általános
