Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-96

224 Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1940 április 4-én, csütörtökön. Elnök: Gróf Esterházy Móric képviselő urat illeti a szó. Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Engedelmet kéreik, hogy a vitának ebben az előrehaladott stádiumában még pár percre igénybe veszem az igen t. Ház idejét és figyelmét, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) de néhány szempontra kívánom, felhívni az igen t. kormány figyelmét. Mindenekelőtt kijelentem, hogy nagy érdeklődéssel hallgattam előttem szólott képviselőtársam beszédet és beszédének befejező részével teljesen egyetértek a tekintetben, hogy bizony jó lenne, ha a kormány minél előbb tájékoztatna bennünket arról, hogy ezek a különböző egykezek az állatexport révén milyen haszonhoz jutnak, illetve hogy ezt a hasznot azután mire fordítják. (Tildy Zoltán: Nagyon érdekes lenne! — Ügy van! Ügy van! bal felől.) En ezt a kérdést ném ma és nem itt teszem először szóvá, hanem a zárszámadásokkal kapcsolatban is szóvátettem már mind a bizottságban, mind a plénumíban. Szóvátettem pedig azért is, mert akkor úgy voltam értesülve, — azóta értesüléseim nincsenek — hogy az egyik elég nagy egykéz mérlegét a közérdekeltségeik felügyelő hatóságának közbevetésével nem publikálták és az még bizonyos javításokon, változtatásokon fog átmenni. Azt hiszem, hogy ezek a módosítások azóta talán már megtörténtek és most már talán nincsen akadálya annak, hogy ez a mérleg publikál tas sók is. Méltóztassanak talán felmenteni attól, hogy közelebbről indokoljam, hogy a javaslatot miért fogadom el, hiszen azt hiszem, hogy az eredmények, amelyeket évek óta láthatunk a tenyészállatvásárokon olyan törvényhatóságok részéről, ahol ez a vármegyei bikarendszer már be van vezetve, minden szónál és minden beszédnél elkésettben bizonyítják azt, hogy maga ez a rendszer — hangsúlyozom, ha helyesen alkalmazzák, — valóban közérdekű és olyan eredményeket produkál, amelyek nemcsak az ország mezőgazdaságának, hanem az ország közgazdaságának is nagy előnyére és hasznára vannak. Bizonyos tekintetben majdnem azt mondhatnám, hogy a javaslat beterjesztése megkésett, hiszen már 1927-ben az akkori törvény tárgyalásánál is utalás történt arra, hogy állattenyésztési alapot kreáljanak, tehát majdnem megkésettnek tarthatnám a törvényjavaslat benyújtását, de mindenesetre nagyon is időszerű, különösen az idegen megszállás alól felszabadult, visszacsatolt országrészek szempontjából, ahol az utóbbi 20 éven keresztül bizony az állattenyésztés nem igen részesült abban a hatósági támogatásban és irányításban, amelyben különben részesült volna vagy amelyben részesíti ez a törvényjavaslata Hiszem is, — amint az előbb mondottam — hogy ha ezt helyesen hajtják végre, akkor először is bizonyos maradandó szociális eredményeket fognak elérni, új adóalanyokat, sőt adóalapokat fognak nyerni és honvédelmi szempontból sem mellékes különböző álállati termékek itthoni produkálása, illetőleg azoknak belföldön való felhasználása. , Magával a javaslattal kapcsolatban az volna a javaslatom és a kérelmem az igén t. kormányhoz, hogy talán helyes volna az 5. %-t némileg összhangba hozni az 1. és a 4. Vszal. Tudniillik az 5. <§> azt mondja ki, hogy a törvény életbeléptetése napjával az érvényben lévő szabályrendeletek megszűnnek és az eddig fennálló alapokat fel kell számolni. Az 5. Í-nak ez a rendelkezése tehát egy határozott naptári dátumot jelent, ellenben az 1. § utolsó mondatában és a 4.- §-nak szintén az utolsó mondatában semmiféle dátum, semmiféle határidő nincs kikötve abban a tekintetben, hogy a törvényhatóság mikor köteles alapot létesíteni, illetőleg, hogy az új szabályrendeletet mikor léptetik életbe. Nagyon jól tudjuk a gyakorlati életből, hogy a szabályrendelet életbeléptetése nem történhetik meg márólholnapra, különösen nem az ilyené, ahol természetesen valószínűleg előre megkérdezik a vármegyei gazdasági bizottságot, a kisgyűlést, a törvényhatósági közgyűlést, így tehát megtörténhetik az, hogy éppen azokban a vármegyékben, ahol ez a rendszer már bevált, ahol már ilyen szabályrendelet van, ezek a szabályrendeletek az 5. | értelmében bizonyos naptári napon, vagyis a törvény életbeléptetése napján hatályukat vesztik, a jogalap a behajtásra, stb.-re megszűnik, ellenben új szabályrendelet csak hetekkel vagy hónapokkal később^ léphet életbe, különösen akkor, ha esetleg módosítanak rajta vagy ha a minisztérium nem hagyja jóvá. Nem tudom, (hogy mi indította a kormányt az 5. §-nak ilyetén való fogalmazására, csak felvetem a kérdést, nem volna-e elegendő olyan vármegy ékben, ahol ez a rendszer már fennáll és bevált, — mindkét kritériumot szükségesnek tartom — csupán arra szorítkozni, hogy az illető szabályrendeleteket újból fel kell terjeszteni esetleges bővítés vagy kiegészítés végett, de magúikat a szabályrendeleteket, ahol ez a rendszer már évek óta fennáll és bevált, nem tudom, okvetlenül szükséges-e hatálytalanítani. Ha azonban azon a nézeten van az igen t. kormány, hogy a már fennálló összes szabályrendeleteket, hatálytalanítani kell és a már meglevő alapokat fel kell számoltatni, akkor nagyon kérem azt, — amint az előbb mondottam — hogy az 1. és 4. §-t méltóztassanak valamiképpen módosítani, olyanformán, hogy á két idő között ez a hiatus, ez a hiány fenn ne álljon, mert ez csak zavarra, káoszra fog okot adni, hiszen a vármegyei számvevőség a közbenső időben nem fogja tudni, hogy a díjakat és a pénzeket hová könyvelje el, mert a régi szabályrendelet 'már »megszűnt, az új még nem lépett életbe és talán — mint mondtam —• hetek vagy hónapok kellenek hozzá, hogy jogerőre emelkedjék. A másik megjegyzésem az, hogy vannak olyan megyei városok, amelyek ebadóalap.jukat külön kezelik és nem fizetik be a törvényhatósági ebadóalapba. Kérném, méltóztassék majd talán a végrehajtási utasításban, vagy a szabályrendeletek jóváhagyásánál erre figyelemmel lenni, nehogy zavarok álljanak he. A M c) pontja ellen van a legtöbb kifogás. Rem élem, hogy a kormánynak és az egyesített bizottságnak egyesült bölcseségo megtalálja majd a megfelelő megoldást- Mindenesetre szükséges volna, hogy az egész javaslat pénzügyi része felől jobban legyünk tájékozva, mert hiszen, sajnos, a különben igen szakszerű és kimerítő indokolás az ^egész^ terv pénzügyi részéről vajmi keveset, úgyszólván semmit sem mond, jóformán nem is tudjuk, hogy hány apaállatról vau szó, nem tudjuk, hogy mekkora összeget szánt erre a kormány és nem tudjuk, hogy ezt az összeget a 3. I különböző alpontjai szerint milyen arányban és mértékben kívánja az egyes alapokból fedezni. Nem látom világosan, hogy négy vagy öt esztendő vagy hosszabb idő alatt méltóztatnak-e ezeket az apaállatokat kicserélni. Szóval a pénzügyi lebonyolítás és az egész