Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. (Baky László: Kivették a gazdák zsebéből! — Paczolay György: Mindenki a gazdát nyúzza! Wünscher sem magyar, éppen olyan, mint a zsidó! — Palló Imre: 200.000 pengőt keres!) Néhány esztendővel ezelőtt, amikor az új értékesítési rendszer, mondjuk, ez a gazdasági világrendi változás elkezdődött itt nálunk, valósággal propagandát csináltak a gazdák között arra nézve, hogy ha lehet, ne adja el senki az állatát, hanem saját kiviteli engedé­lye birtokában, maga szállítsa ki és nagyobb árat ér el. Legalább is a vidéki tejszövetkeze­tek, a szarvasmarha tenyésztő egyesületek erre biztatták a gazdaközönséget. Meglepetéssel ol­vasom ezeknek a vidéki szervezeteknek a gaz­dák felé irányuló felhívásait, körleveleit, ame ' lyekben azt írják, hogy vigyázzanak a sajái számlán való értékesítéssel, tartózkodjanak attól, hogy maguk vigyék ki állataikat kül­földre, mert ez nagy kockázattal jár s minden kockázat, amely ezzel jár, őket terheli. Először is le kell fizetni valami 25 pengő állatorvosi díjat, herakási díjat és ilyesmit, arnit később visszakapnak ugyan, de csak az értékesítés le­bonyolítása után, azután a minősítés kockáza­tát is viselniök kell, éppen ezért tehát okos és kívánatos dolog támogatni a kereskedelmet. Meg tudom érteni, hogy az a tendencia, amely igyekezett a zsidó kereskedelmet kiirtani és keresztény kereskedelmet kreálni, megváltozott abban a pillanatban, amikor a kersztény keres­kedelem elég erősnek és elég megbízhatónak mutatkozott arra, hogy az értékesítés lebonyo­lítását vállalja. Meg tudom érteni azt, ha na­gyobb támogatást kapnak ma a kezdő fiatal kereskedők, mint amilyen támogatást valami­kor kaptak a jómódú tőkés nagykereskedők, azonban a kereskedelem szerepe az értékesítés­ben megszűnt. Mindössze arról van szó, hogy a kereskedő arra vállalkozik az állatértékesítésnél, hogy kötlevelet ad a gazdának, ő rakja vagonba az állatot és ő fizeti meg majd a gazdának a pénzt, hiszen a kereskedelem szerepe az érté­kesítésnél megszűnik. Egy dolog van: vásárol, de már nem ad el, a kereskedelem átad az át­vevő egykéznek. A kereskedelem éppen úgy kénytelen lemondani a mai megállapodások mellett arról, hogy a külföldön elérhető leg­niagasaíbíb hasznot behozza az országiba, mint ahogy lemondanak az egykóz alapján értéke­sítő szervezetek. Ha tehát a kereskedelmet tá­mogatni kívánják, a kereskedelmnek adjanak terrénumot arra, hogy ez az új keresztény ke­reskedelem elvégezhesse a maga feladatát, és bebizonyíthassa a gazda számára, hogy ő is tud neki olyan hasznot produkálni, mint ami­lyen hasznot hozott neki a múltban a leállí­tott kereskedelem. De ugyanakkor, amikor ezt a terrénumot biztosítják neki, természetesen gondoskodjanak a szakismeretnek, a hozzá­értésnek legalaposabb felülvizsgálatáról is. Szeretném, ha akkor, amikor mi most egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek az indokolás szerint is az a hivatása, hogy a magyar állattenyésztés színvonalát emelje, és miután azt hiszem, teljes mértékben elfoga­dott tétel az, hogy az állatállomány színvona­lának emelése nemcsak tenyésztési kérdés, ha­nem főképpen értékesítési kérdés is, (Úgy van! jobbfelöl.) mondom, szeretném, ha ezekre a szempontokra az igen t. kormányzat a jövőben íöbb gondot és aprólékos figyelmet szentelne. Jó lenne, ha á kormányzat éppen ennek a tör­vényjavaslatban- lefektetett célnak érdekében, világossá tenné a legegyszerűbb, a legprimití­vebb műveltségű értékesítő gazda előtt is, ülése 19W április 4-én, csütörtökön. 223 hogy miben áll ma az értékesítés, mi lesz az útja az állatjiáinialk addig, amíg abból ő pénzt kap, mi a szerepe az egykéznek, mi a szerepe s, f keresztény kereskedelemnek és ha felvilágo­sítást adna arra, hogyan lehetséges az, hogy itt-ott a Hangya, mint az egykezek fő feje­delme, még a zsidó kereskedelmet is bevonja az értékesítésbe. (Zaj,) Legalább szakértelem van itt-ott. Szeretném, ha a kormányzat vilá­gossá tenné, hogy ezek a külöuböző szerveze­tek, milyen alapon állanak fenn, mi a bevéte­lük, jövedelmük, szeretném, ha ezeknek mérle­gét közölné a nyilvánosság előtt. {Helyeslén a széhöbaloldalon. — Paczolay György: Nagyon érdekes dolgok sülnének ki!) Nagyon szeret­ném, ha tudomására hozná az országnak, hogy valóban mennyivel keresnek ma többet a kü­lönböző egykezek, mint amennyit a kereskede­lem a múltban keresett. Szeretném és a ma­gyar gazdaközönség cl is várja, hogy mutassa meg a kormányzat, hogy ez az intézkedés való­ban a magyar gazdatársadalom érdekében szü­letett meg. Mutassa meg azáltal is, hogy min­denféle elszámolást nyilvánossá tesz, mutassa meg, hogy mekkora a gazda által nyert ösz­szeg, mekkorák a külföldön bármilyen formá­ban, magyair marháért kifizetett- kereskedelmi és elszáimoláisbeli különbségek, — még h M a Nemzeti Bankot is bele kell érteni ebbe — mu­tassa meg, hogy a gazda által kapott és a külföldi vevők által kifizetett összeg közötti differencia részletek szerint hová megy. Mert azzal nem lehet takarózni, hogy ilyen vagy olyan honvédelmi vagy katonai célokra megy valami. Ha azokra megy, akkor a magyar gazdának adják meg azt az elégtételt, hogy én magyar gazda tudjam azt, hogy ezekre a cé­lokra ennyit és ennyit adok. (Úgy van! Ügy van half elöl. — Gr. Apponyi György: Ma már nem kell titkolni! — Palló Imre: Es ne vá­lasztási célra! — Ellenmondások jobbfelől. — Felkiáltások a baloldalon: Megy oda is! — Paczolay György: Az sem szégyen! A keresz­tény kereskedelem adja ...) A magam részéről ezt a törvényjavaslatot nem tudom elvetni. Minden olyan törekvéssel, amely a 'magyarországi állatállomány nívójá­nak emelését célozza, készséggel egyetértek, bárhonnan is jön az a törekvés, éppen azért nem tudok evvel a törvényjavaslattal szembe­fordulni, de ennek a törvényjavaslatnak tár­gyalását ia Ház szíves engedelmével alkalom­nak tekintettem arra, hogy ezeket a kérdéseket idehozzam, mint az állatállomány színvonala emelésének egyik főfeltételét. Ha a kormány­zat ezekre a kérdésékre világos, kimerítő és félre nem érthető választ nem ad, akkor én nem tudok bízni a törvényjavaslat őszintesé­gében sem. Mert hiába akarnak egyfelől olyan törvényjavaslatot hozni ide, amely a kisgazda­társad alomnak, a magyar állattenyésztőiknek használ, ha másfelől nem fékezik meg azokat, akik ennek a fokozott hasznát a maguíkí ré­szére zsebrevágják, akkor az ilyesminek kin­csen értelme és nincsen jóformán semmi célja. A törvényjavaslatot — ismétlem — a szán­dék miatt, remélve azt, hogy azokat a gyakor­lati módosítás okát, amelyeket én is tettem és a kormánypárton ülő kisgazdaképviselőtársaim is tettek, a bizottságiban keresztül lehet vinni, általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps balfelől.) Elnök: Szólásra következik'? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Gróf Ester­házy Móric! * ; 35*

Next

/
Oldalképek
Tartalom