Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-96

'Az országgyűlés képviselőházának 96. kezdte a hizlalást, hogy azután a hizlalás időpontját bizonyos mértékben figyelembe vehesse a kiviteli engedélyek kiadásánál. Most már az a helyzet, hogy valóban rendelkezésére áll a különböző értékesítési szerveknek, így a Külkereskedelmi Hivatalnak is egy világos és tiszta kép a kivitelre készülő magyarországi állatokról, mert hiszen hizlalás! bejelentés nélkül jóformán egyáltalán nem lohet kiviteli engedélyt kapni, vagy legalább is a késői bejelentés késlelteti a kiviteli engedély elnyerését, így tehát mindenkinek érdekében áll, hogy a kivitelre szánt hízóállat hizlalásának első időpontját bejelentse. T. Ház! Amikor a mezőgazdaság érdekében — mert hiszen azt hallottuk állandóan, hogy mindez a mezőgazdaság érdekében történik — megszületett ez az intézkedés, akkor automatikusan kapcsolódott ki az értékesítésből a kereskedelem. Hiszen a cél, a jelszó az volt, hogy lehetőleg a közvctitőkereskedeleni által eddig eltett hasznot is a gazda kapja meg. Sajnos, a kereskedelem kikapcsolódásával nemcsak azok kapcsolódtak ki, akik addig eltették a hasznot, de kikapcsolódott bizonyos mértékben az értékesítési szakértelem is. Ennek következménye az lett, hogy kénytelenek voltak megteremteni az országban a kiviteli egykezet, amely az értékesítést leegyszerűsíti, a szakszerűség sok minden változatát nem leszi szükségessé, hanem amelyik darabra, kilóra, vasúti költségre és szállítási végcélra kalkulál csupán és lemond arról a lehetőségről, hogy azt a különbséget, amelyet csak a szakértelem állapíthat meg, ott a fogyasztó piacon kihasználja. Sajnos, még rosszabb volt s az, amikor értesülésem szerint, — de ezt már nem merem határozottan állítani, mert bizonyítékom nincs rá — magyar részről történt kívánságra Németország után Olaszországban is megszületett az átvevő egykéz. Ez az átvevő egykéz azt jelenti, hogy a magyar kiviteli szervek lemondtak arról, hogy odavigyék az olasz városok piacaira a marhát, lemondtak arról, hogy megkeressék azt az elérhető legmagasabb hasznot, amelyet Fiúméban, Comoban, Milánóban vagy Rómában el lehet érni a hízott magyar állatért és átadják egy olyan megegyezés szerinti áron az átvevő egykéznek, amely ár még a külföldi kereskedelemnek módot nyújt arra, hogy haszonnal juttathassa el a fogyasztópiakeokra a magyar marhát. Igen t. Ház! Ebben a pillanatban az a helyzet, hogy a magyar gazda, hacsak nincsen egészen magas intelligenciája és mondjuk, kereskedelmi képzettsége, az értékesítés egész folyamatából csak egyetlenegyet tud, annyit, hogy van neki néhány darab ökre vagy hízott sertése, s tudja azt, hogy eladásra kerül, de amikor eladta, akkor még nem tudja, hogy el van-e adva, mert ha a kereskedő itthon adja el, attól teszi függővé az ár kifizetését, hogy Németországba fogják-e beosztani, vagy Olaszországba azt a hízott állatot. Csupán azt tudja, hogy eladott két marhát. Hogy kinek adta el, mennyiért adta el. hová kerül, mit keresnek rajta azok, akik_ezt a marhát piacra juttatják, azt jóformán alig tudja. Igen t. Ház! Ma az a helyzet, hogy például Németországba a kivitel kedvezőbb, mint Olaszország felé. Miért? Miután éppen most időszerű a magyar bizottságok tárgyalása, remélem, okulni fognak a múlt tapasztalatain és ezért teszem ezt a kérdést itt szóvá. A magyar bizottság meggyőződésem szerint csak szakérteKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V, ülése 19J/0 április k-én, csütörtökön. 221 lem hiányában mehetett bele egy olyan megegyezésbe, amelyet például az olasz bizottsággal kötöttünk. Németország leié príma minősítés nincs, «sak elsőosztályú minősítés van, de ebben benne van a növendék és a nehéz állat egyaránt, ha eisőosztályú. Olaszországban azonban belement a magyar bizottság egy olyan megállapodásba, amely szerint az egészen nehéz príma, ökröt például megfizetik úgy, ahogy azt a Németországban elérhető legmagasabb áron megfizetik, de 10—20 fillérrel olcsóbban fizetik meg a növendékmarhát. Baranyai képviselőtársaim jól tudják azt, hogy Baranyában, ahonnan évről-évre körülbelül 6000 darab hízott marha megy ki exportra, ennek a mennyiségnek 90 százaléka a kisgazdák kezéből megy ki. A háború előtt még az állatoknak 25 százaléka volt a nagybirtokosoké, ma már csak 10 százaléka. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ez a 90 százaléknyi kisgazdamarha 90 százalékban növendékmarha. A kisgazdaembernek nem áll módjában saját legelőjén níégyesztendős koráig tartani a marhat, hanem ki kell hizlalnia másfél-kétesztendős korában és ez nagyon jól van így. mert például a szakértők véleménye az, hogy Olaszországban egyetlenegy marha félével, a príma nehéz marhával sem lehet olyan sikeresen versenyCzn i más országok áruival, mint a príma növendék marhával, különösen most tavasztól kezdve, amikor jönnek a melegek és amikor a könynyebb marha értéke növekedni fog. Azt jelenti ez a (megállapodás, hogy imiközbem a malgyiair bizottság belement abba. hogy az Olaszország felé irányuló kivitelünknek 30 százalékát kitevő príma, nehéz kivitt ökröket németországi áron vegye at az olasz bizottság, akkor lemondott arról, hogy a 70%-nyi növendékmarháért is ragaszkodjék ugyanahhoz az árhoz, miután ez a marha Olaszországban legalább annyit ér, mint a príma nehéz marha. T. Ház! Még egy borzasztó hiba van, és pedig az, hogy amikor át kell adni a kivitelre kerülő állatokat kinn a határállomáson, ott jóformán kizárólag az átvevő szervektől függ, hogy milyennek fogják azt az állatot minősíteni. (Ügy van! ti mi van! bal felől) Talán nem lesz érdektelen megemlíteni azt, hogy miközben például Németország felé 10—12% a maximális súly veszteség az átvétel helyéig, addig Olaszország felé igen gyakran 20—22— 23%-os súly veszteség is van, inert a hosszú vonatokon egyetlen szem eleséget, egyetlen csepp vizet nem engednek az állatnak adni és teljesen kiéheztetve veszik át. Mi ennek a célja? Az, hogy az így kiéhezett állatot még valameddig tartva az olasz kereskedelem igen jelentős haszonnal adja tovább. Visszatérek azonban az imént említett minősítésre, amikor is azt mondtam, 'hogy teljes bizonytalanságban van a gazdaember afelől, mennyiért és hogyan tudja eladni az állatát. Akkor gondoltam és céloztam erre is. A gazda tehát nem tudja, hogy az általa prímának tartott állat milyen minősítést fog kapni, amikor Olaszországba, az átvétel helyére ér. Megdöbbenéssel legfeljebb azt veszi tudomásul az elszámolás során, hogy sokkal alacsonyabban minősítették az állatot, mint ahogyan azt joggal várta és sokkal alacsonyabb összeget ért el, mint amennyit saját érzése szerint és joggal megérdemelt volna azért az állatért meg ilyen viszonyok között is. Kívánatos lenne tehát, hogy a most időszerű kereskedelmi tárgyalások során ezeket a tapasztalatokat vegye majd figyelembe a / 35»