Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-96

220 Az országgyűlés képviselőházának 96. tenénk, csak egy irányban lehetséges: az állattenyésztés színvonalának emelésével, mert ehhez ért a kisgazdaember is, ehhez kedve van és föld- és jószágszeretete ráviszi arra, hogy maga is törekedjék állattenyésztését emelni. Kérdezem azonban, vájjon, ha a községek, közbirtokosságok, legeltetési társulatok teljesen kikapcsoltainak az állattenyésztés szabályozásából és irányításából és kizárólag a vármegyei állattenyésztési alap fogja ezt a szolgálatot, az állattenyésztés nívójának emelését ellátni, miféle állapotok születhetnek ebből? Először is csak a magam vármegyéjére utalok, ahova mindaddig, amíg közgazdasági helyzetünk engedte, minden esztendőben igen jelentékeny mennyiségű, túlságosan drága, svájci importbika jött be. Ezeket a nagyon drága s'vájci bikákat, mindig a falusi közbirtokosságok, községek, legeltetési társulatok rendelték meg. Kíváncsi vagyok rá, vájjon az állattenyésztési alap, — különösen akkor, ha pénzügyileg olyan helyzetbe kerül, amilyet Pataky László t. képviselőtársam a komáromi állattenyésztési alapról mondott — fog-e áldozni arra, hogy a kisgazdatenyészetek számára Svájcból hozasson nagyértékű és drága tenyészállatokat? De kíváncsi vagyok arra is, hogy a jövőben vájjon milyen mértékben fogja érinteni ez a törvényjavaslat a tenyészállatnevelést. Ha a tenyészállatvásáron eladnak minden jóravaló tenyészbikát, az jórészt annak tulajdonítható, hogy megjelenik ott néhányszáz község, közbirtokosság, legeltetési társulat képviselete, amely versenyez egymással, s időt, költséget és áldozatot nem sajnálva, igyekszik a legjobbat venni és kiválogatni. Kíváncsi vagyok azonban arra. hogy amikor majd egyetlenegy kéz, ez az állattenyésztési alap fogja vásárolni a tenyészállatokat egy-egy vármegyében, vájjon akkor annak a kisgazdaembernek, akinek befolyása kevesebb, ismeretsége kisebb iés különösen, ha az a kisgazdaember még ellenzéki is, — legyen szabad ezt is megemlítenem, mert a múltban ilyen esetek is voltak — ki fogja megvásárolni a bikáját és főleg ki fogia

4 megmutatni az értékbeli különbséget, ha eltűnik a verseny és a konkurrencia? Tisztán a gazdasági felügyelőn, a vármegyei állattenyésztési alap vezetőjén fog múlni, hogy kik fognak jól eladni és kiknek a marhája fog a mészáros kezére kerülni. T. Ház! Aggályaim vannak a törvényjavaslattal szemben abban a tekintetben is, hogy meg fogja növelni a tenyésztési kiadásokat, a kisgazdáknak tehát a jövőben jelentékenyen nagyobb összegbe fog kerülni az állatszaporítás,'mint került a múltban, amikor saját kövületei látták el tenyészállattal. Azt is valószínűnek tartom, hogy lesznek olyan ellátási huza-vonák, amilyenekre a múltban is elég gyakori példát láttunk, hogy amikor már tenyészképtelenné vált egy-egy ilyen tenyészállat, akkor többheti deputációzás kellett ahhoz, íhlogy elvigyék a használhatatlan tenyészállatot, és ismét többheti deputációzás ahhoz, hogy helyette adjanak másikat, úgy hogy megunva a deputációzást, inkább összeadták a pénzt, amelyet kivetettek a tenyészállatok után, és bár igen súlyos áldozatba került, újra maguk vásároltak tenyészállatot, hogy azzal azután úgy rendelkezzenek, ahogyan az nekik tetszik. Lehet, 'hogy ha a tenyészállatalapot szakszerűen kezelik és ha annak irányításába be fogják vonni a kisgazdatársadalmat is, valamint a vármegye közönségének állattenyésztő vezető embereit, az olyan működest ülése 19W április h~én, csütörtökön. fog kifejteni, amely hasznos lesz, ehhez azonban az kell, hogy igyekezzenek a vezetést megosztani minél inkább a vármegye közönségével, főleg pedig a kisgazdatársadalommal; de ehhez az kell, hogy egy olyan bizottságot állítsanak össze, amely a szakszerűséget illetőleg 90%-bau kisgazdákból fog állani, mert a nagybirtokot alig érinti ez a törvényjavaslat. Ha lesz egy ilyen bizottság, ez talán el tudja oszlatni a javaslattal szemben felhozott aggodalmak jelentékeny irészét. Tudomásul kell azonban vennünk azt is, hogy az állattenyésztés színvonalának emelése nem ezen múlik csupán. Az állattenyésztés színvonalának emelése két tényezőtől függ: először a jó tenyésztéstől, másodszor pedig a jó értékesítéstől. (Úgy va/n! Ügy van!) Ha jól tudunk értékesíteni, akkor bennünket is sarkall az a tudat, hogy állatállományunk színvonalánaik növekedése fokozott haszonnal jár ránk és magunk is igyekszünk állatállományunk színvonalát emelni. Legyen szabad azonban megmondanom, hogy amikor itt az állatértékesítést, mint az állattenyésztés színvonala emelésének egyik eszközét kívánom, megemlíteni, a jelenlegi gyakorlattal és az utóbbi időben tapasztalt jelenségekkel un állatértékesítő gazdák, távolról sem vagyunk megelégedve. Tudnunk kell viszont azt is, hogy a jó értékesítés jóformán többet ér, még az állatállomány szaporításánál is, mint a tenyésztés, A múltban ugyanis azt tapasztaltuk, hogy minél nagyobb mennyiségű állat megy ki az országból, annál több lesz az állat a/, országban. Legfeljebb kevesebb borjú, kevesebb szopósmalac fogy el, de az állatállomány szaporodik. Most tehát, amikor az állatállomány értékének és színvonalának növelését szeretnők ezeu a törvényjavaslaton keresztül is szolgálni, vessünk néhány őszinte pillantást a ma fennálló értékesítési rendszerre és próbáljunk annak megváltoztatására is törekedni, hogy a kettő együtt, a törvényjavaslatnak az a része, amely hasznos, és az értékesítési rendszer megjavítása, talán valóban szolgálni fogja állatállományunk színvonalának emelését. T. Ház! Néhány esztendővel ezelőtt, amikor a mezőgazdaság helyzete a legrosszabb volt. egy jelszavas felfogás lett úrrá az egész magyar mezőgazdaságban, hogy ott. ahol etrre mód van, T- lehetőleg mindenütt — ki _kell kapcsolni még a közvetítő kereskedelmet is EL mezőgazdasági termények és állatok értékesítésénél, hogy az elérhető legmagasabb hasznot a gazda kapja meg, aki ezekben az években a legszörnyűbb kálváriáját járta a mezőgazdasági válságnak. Valószínűleg ennek a felfogásnak próbált szolgálatot tenni a kormányzat, amikor azt a rendszert vezette be, hogy a hízóállat kivitelére engedélyt nem kaphat más, csak a gazda, aki azután a kiviteli engedély birtokaiban értékesítheti állatait ágy, ahogy jónak látja. Vagy elviszi külföldre maga értékesíteni, vagy pedig eladja itthon a kereskedőknek. Megindult egy irtózatos verseny a kiviteli engedélyek elnyeréséért a gazdák részéről. A Külkeretskedeimi Hivatal akkor még egyedül intézte ezt a kérdést s a gazdiák tíz-, ezrei és százezrei ostromának volt kitéve, akik állandóan követetitek a mielőbbi beosztáist. a kiviteli engedély mielőbbi elnyerését. Rövidesen kénytelen volt ezen a rendszeren is változtatni a kormány és bevezette a hízlalási bejelentést, hogy ellen tudja őrizni, ki mikor