Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-96
Az országgyűlés képviselőházának 96. szegény embereknek a helyzetét. Tudóin, hogy roskadoznak a közterhek alatt. Rájuk újabb terhet rakni már nem volna kívánatos és helyes. Ezért szükségesnek tartom, hogy a törvényjavaslat 3. §-ának c) bekezdése töröltessék és a vármegyei tenyésztési alaphoz való hozzájárulásból az ország egész Lakossága vegye ki a részét. T. Képviselőház! Amikor Magyarországon az ipart fejleszteni^ kezdtük, segélyekkel támogattuk az ipart, véd vámokat állítottunk fel a magyar ipar védelmére. Ennek alapján minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy ha állattenyésztésünket magasabb színvonalra akarjuk emelni, az ezzel járó terhekből is a kisgazdákon át és a zselléreken kívül is mindenkinek ki kell vennie a részét, (Börcs János: A gyáriparnak is!) mert ha a védővámok folytán magas ipari árakat fizet a gazdatársadalom, akkor a cukorgyárak, a szénbányák, a kereskedelem is hozzájárulhatnak a vármegyei pótádió arányában az állattenyésztés költségeihez. Mert nem mondok sóikat, ha azt mondom, hogy a mi életünk, boldogulásunk az ő létük alapja is. Tudom, hogy a belügyminiszter úr nehezen járul hozzá ilyesmihez, de ha már elvitték az ebadóalapunk felét, akkor adják vissza más úton ezt az összeget. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet, hogy a vármegyék és községek költségvetését felülvizsgáló miniszterközi bizottságban csak a belügyminisztérum és pénzügyminisztérium van képviselve. Földmívelő orszáig vagyunk. A falu, a mezőgazdaság, állattenyésztésünk érdekének védelmében szükségesnek tartanám," ha a földművelésügyi minisztérium is helyet foglalna ebben a bizottságban. (Helyeslés jobbfelől.) A szegényebb községeket ez a bizottság szűkös takarékosságra kényszeríti. De ha meglátnák a gazdasági lehetőségeket és kimunkálnák azokat, akkor ezek a községek is kiemelekedhetnének a segélyes község alantas helyzetéből. Ma közigazgatási botránynak veszik, Iha egy segélyes község községi bikaistálló építésére mer gondolni. (Börcs János: Törlik a költségvetésből!) Mindezeknek a hibáknak a kiküszöbölése végett a községek fejlődését, gazdasági előmozdítását célzó miniszterközi bizottságban vegyen részt a földmívelésügyi minisztérium is. A törvényjavaslat mentesíti a nagybirtokosokat a tenyészájilatdíj fizetései alól, de nemcsak ez alól történik mentesítés. A nagybirtokosok a régi rendszer alapján a községi pótadó alakjában hozzá,járultak a községek apaállatszükségletének fedezéséhez. Ez most megszűnik, pedig ez a törvényjavaslat a nagybirtokosok érdekeit is szolgálja, mert• könnyebben és előnyösebben tudják eladni apaállataikat akkor, ha a gazdasági felügyelő egyszerre tíz bikát vesz meg tőlük, mint a régi rendszer szerint, amikor külön-külön kellett egy-egy bikát hosszú alkudozás után eladni; azért legyen szabad azt hinnem, hoa-y Magyarországon nincsen egyetlenegy nagybirtokos sem, aki ez alól a teher alól ki akarná magát vonni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Erre van rnálr példa: Esztergom vármegye legutóbb elfogadott egy • szabályrendelettervezetet, amelyben a nagybirtokos a kisbirtokossal egyforma arányban vállalt hozzájárulást. (Börcs János: Fehér holló!) T. Ház! A törvényjavaslattal kapcsolatban még egy fontos dolgot kell megemlítenem és ez a gazdasági felügyelők közreműködése. A javaslat szerint a vármegyék a gazdasági folülése 194-0 április 4-én, csütörtökön. 219 ügyelők útján szerzik be apaállatszükségletüket. En a gazdasági felügyelőket szerétéin; nyeső, példaadó, piunUUo lorekves. tisztakezüseg jellemzi őket, ezért meg Itell védeni még a gyanúsítás leuetőségétöi is. Éppen ezért azt szeretném, .Ha nem maguk a gazdasági felügyelők, Hanem egy bizottság lépne érintkej zesüe az uradalmaKKal. (Börcs János: És azokban kisgazdák is legyenek!) Bár a gazdasági felügyelők ismerik a magasabb szempontokat, mégis a helyi szempontok ismeretere is szükség vau. Ezért minden egyes törvényhatóság alakítson egy bizottságot, amelynek tagjai a községek, közbirtokosságok, legeltetési táirsulatok köréből körüliének ki, amely dönt a bikavásárlásról és arról, hogy melyik községnek melyik bikát kell odaadni. T. Képviselőház! Amint mondottam, a tor? vény javaslat célkitűzéseit helyeseknek tartom, ezeknek megvalósítási módjait illetőlég azonban észrevételeim vannak. Attól felelt, hogy a javaslatban foglalt rendszer mellett olyan terhek Hárulnak a kisemberekre, amelyek mellett nem lesz érdemes borjaztatni, állattenyésztésünk fejlesztése helyett tehát annak visszafejlesztését érjük el. Mi, kisgazdaképviselők az öregségi biztosításról szóló törvényjavaslatnál és a földreformtörvény javaslatnál messze elmentünk. Tettük ezt abban a reményben, hogy az ezekután következő javaslatokban a kisgazdáit és a zselléremberek érdekeit meg fogják óvni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezeket az érdekeket ebben a javaslatban én f csak úgy látom megóva, ha az alap költségei^ másképpen lesznek rendezve és ha a beszerzés módja is közmegnyugviásra lesz szabályozva. Kernelem, hogy az általam felhozottakat a földmívelésügyi miniszter ár meggondolja és a meggondolás után magáévá teszi. A javaslatot a részletes tárgyalás alapjaiul elfogadom. (Éljenzés, helyeslés és tajjs jobbfelől. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Boczpnádi Szabó Imre jegyző: Nagy Ferenc! Elnök: Nagy Ferenc képviselő, urat illeti á szó. Nagy Ferenc: Igen t. Képviselőház! ügy vagyok ezzel a törvényjavaslattal, hogy bizonyos mértékig helyeslem, de aggodalmaim is vannak vele szemben. Helyeslem a szándékot, a magyar állattenyésztés színvonalának emelését, azonban aggodalmaim vannak a törvényJ javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén abban a tekintetben, hogy olyan mértékű beavatkozást fog jelenti majd ez a törvény az autonómiák, a közületek gazdálkodásába, r amilyen mértékű beavatkozásra a múltban példa nem igen volt. Érdekes dolog már maga az a jelenség is itt a képviselőházi tárgyalás során, hogy bár a törvényjavaslat világosan a kisbirtokosokon, a törpebirtokosokon és a kis állattenyésztőkön kíván segíteni, — mert hiszen azt mondja, hogy azok a gazdaságok, amelyek sajátmaguk tartanak tenyészállatot, mentesülnek a törvény minden követelménye alól — mégis itt a képviselőházban helyetfoglaló kisgazdaképviselőtársaim érzik, hogy ez a javaslat nein felel meg mindenben a szándéknak és a célnak és amint én látom, éppen kisgazdatársaim részéről nyilatkozik meg a törvényjavaslat egyes intézkedéseivel szemben a legélénkebb tiltakozás. A szándék, emelni a magyar állattenyésztés nívóját, helyes, mert mezőgazdasági termelésünk színvonalát emelni a nélkül, hogy a mezőgazdasági szakoktatásra, a jelenlegi összegeknél komolyabb összegeket kfd-
