Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

196 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: ...és méltóztassék azon a téren mozogni, amely téren való mozgás az ország külpolitikai érdekeit nem veszélyezteti. Matolcsy Mátyás: Ez BÍ*JTI veszélyezteti! (Élénk ellenmondások jobbfelöl.) Elnök: Kérem, ne méltóztassék olyan témákat feszegetni, amelyek a külügyi bizottság elé tartoznak. Matolcsy Mátyás: Amelyek kellemetlenek! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék betiltani a Magyar Nemzetet!) Nekünk az a véleményünk, — és ezt hangsúlyozzuk - hogy amikor felháborodva látjuk a magyar közvéleményben ezt a fordulást és e helytelen iránynak mind jobban való kidomborítását, nekünk a miniszterelnök urat ezért igenis, felelőssé kell tennünk, Ö felelős mindezért. Ha tudnak cenzúrázni úgy, hogy egy királyt is el tudnak tüntetni, tudjanak úgy cenzú rázni, hogy ezek a kérdések ne juthassanak kifejezésre, (vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Elnök: Lipcsey képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani, mert ismételten közbeszólt. (Taps a szélsőbaloldalon.) Kérem a t. baloldalt, ne méltóztassék az elnöki rendelkezéseket tetszéssel vagy nemtetszéssel kisérni. Az elnök .rendelkezéseit nem illik bírálni akár kedvezően, akár kedvezőtlenül. Matolcsy Mátyás: A külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban ezt a kérdést nem kívánom tovább boncolni. Bár nagyon sok aggályunk van, de ezt holnap, a külügyi bizottság ülésén fogjuk elmondani, (vitéz Leel-össy Árpád: Ott a helye neki!) de ez az ország nyilvánossága elé tartozott. Most pedig a miniszterelnök úr belpolitikai vonatkozású országvezetését és vonalvezetését kívánom szóvátenni és pedig abból az alkalomból, hogy kassai beszédében leszegezett politikai irányelve nem követi Gömbös—Darányi— Imrédy elődjeinek annyiszor hangoztatott komoly ütemes reformpolitikáját. Nekünk ez a Vjéleményünk, mert a miniszterelnök úr kassai beszédében többek között ezt mondotta (olvassa): »Egy ezeréves nemzetnek van türelme, mert annak tíz-tizenöt év csak egy pillanat. Mi őszintén megmondjuk azt, ami a szívünkön van, hogy mindenki tudja, hogyan számoljon velünk. Itt csak azt tudjuk, hogy össze kell szednünk a magunk erejét. Kell tudni várni, cselekedni és egyszerűen, csöndesen dolgozni és hallgatni«. (Taps a jobboldalon.— Zaj a baloldalon.) T. Ház! Ezt a programmot mi életveszélyesnek tartjuk. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Lipcsey képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Wirth Károly: Nem Lipcseyhez szól az interpelláció, hanem a miniszterelnök úrhoz!) Matolcsy Mátyás: Nekünk az a meggyőződésünk, hogy geológiai, ezeréves távlatokban nem lehet gondolkodni a mai rohanó világ sodrában. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a szchőbaloldalon*.) Azzal szemben, hogy »10—15. év egy pillanat és nem számít«, mi bizony tudunk olyan 10—15 éveket, olyan szomorú pillanatokat, amikor halálos sebeket ka pott ez a nemzet, akár a háború előtti kivan dorlás 15 évében, akár a háború utáni Bethlenkonszolidáció 15 évében, amikor semmi nem történt a magyarság megerősítésére. Nem va- • gyünk hajlandók további 10—15 éveket a semmittevésben eltölteni, (Zaj.) mert ez a Programm és ez az irány a semmittevésnek, a tét lenségnek politikai iránya. (Úgy van! Ügy van! — Taps-a bal- és szélsőbaloldalon. — Egy ' 95. ülése 19UO április 3-án, szerdán. hang a szélsőbaloldalon: A tehetetlenségnek!) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: Aki pedig ennél a kérdésnél felizgul, kérem, gondolja át jól, mi történt a zsidótörvények során. A kijátszások, a kibúvások százait láttuk. A földreformkérdés megoldásánál még a zsidók földjét sem tudjuk igénybe venni, annyi kibúvót és felmentést adnak. Arról már nem is beszélünk, hogy mi van a hitbizományokkal és az óriási latifundiumokkal és mi van a szociális törvényalkotásokkal. Amikor a vidéken most kint jártam, minden községben megkérdezték: mi van a munkabérkérdéssel, a javaslat még nem jutott el a felsőházigl Amikor én ezt a politikát látom, ez szigorú következménye a kassai beszédben lefektetett semmittevésnek és tétlenségi politikának. (Zaj jobbfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Paió Pál úr Programmbeszéde Kassán! — Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Közben azt hiszi a magyar nemzet és az egész magyarság, hogy nagy nemzeti célkitűzéseinket ilyen módon megvalósíthatjuk? Történik ez akkor, amikor ez az idő, ez a nyugodtabb világpolitikai atmoszféra — már tudniillik Magyarország számára nyugodtabb atmoszféra — arra volna alkalmas, hogy minden percet felhasználjunk, hogy a magyarságot megerősítsük és megteremtsük azt a szociális szintet, amely egyedül alkalmas az ezeréves Magyarország testvérnépeinek idekapcsolására. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt gondolja talán a miniszterelnök úr és a kormányzat, hogy lehet területeket úgy visszaszerezni, hogy viszszatérő magyarság egy év után kiábrándulva, elkeseredve ott áll teljes közönyében?! (Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Wirth Károly: A belügyminiszter úr azt mondta egy küldöttségnek, hogy húzzák össze a nadrágszíjat.) Elnök: Matolcsy képviselő urat kérdem, mire méltóztatott érteni azt, hogy egy év multán a magyarság kiábrándultan áll ott? Matolcsy Mátyás: Kizárólag a kormány politikájára értettem, mert a visszatérő magyarság mindig vissza akar térni és vissza is fog térni, ezt vegye tudomásul más is. (Nagy taps a baloldalon.) De, t. Ház, azt is vegyék tudomásul, amit egy magasrangú állami főtisztviselő mondott nekem személyesen: Ügy akarunk területeket megtartani, hogy a kiküldött tisztviselőink száműzetésnek érzik a nagyszerű küldetést ezeken a területeken? (Nagy zaj .el lenmondások jobbfelől.) Tessék új életformákat, becsületes, szociális Magyarországot terem teni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon, — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni: Matolcsy Mátyás: Nekünk az a felfogásunk, hogy a legnagyobb magyar célkitűzésekért, amelyekről soha lemondani nem fogunk, akárki barátkozzék is azokkal az országokkal, amelyek államférfiai Párizsban furcsa térképek fölé hajolnak, utolsó erőnkig fogunk harcolni. (Felkiáltások jobbfelöl: Az természetes! — vitéz Lipcsey Márton: Hát mi nem ezt csináljuk?) Nekünk az a fel fogásunk, hogy ez a politika, amely a szociális kérdésekben elmaradott, nem alkalmas ennek a nagy kérdésnek a megoldására. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Mozgás a balközépen. — Keek Antal (a balközép félé): Ne támogassák a kormányt, akkor megcsinálják! — Zaj.) A másik kérdés, amit a belpolitikai kérdések tekintetében a miniszterelnök iirra.1 szembcszegezünk, az, hogy nem leltet a nemzet egyse-