Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

190 Az országgyűlés képviselőházának gővel károsodott ez a munkás a rossz törvényhozás és a rossz rendelkezések folytán. Ugyanez a munkás december hónapban 224 órát dolgozott és minthogy decemberben 24 hétköznap volt, ami kitesz 192 munkaórát, az ezen túlmenő 37 túlóráért nem fizettek neki semmiféle százalékot. Itt van azután egy másik munkás bérszalagja, aki februárban 296 órát dolgozott és 120 pengőt keresett. 200 óra volt a hétköznapi munkaórák száma februárban, tehát 96 túlórája volt. Ebből a vasárnap dolgozott 8 vasárnapi munkaóráért megkapta az 50%-os felárat, azonban nem kapta meg 88 óráért, ezeket a hétköznapi 25%-os felárat, ami 8-80 pengőnek felelne meg. A következő bérwzalag egy négy gyermeke g családapának munkabérelszámolását tartalmazza. December havában 304 órája volt az illetőnek, amivel 127-20 pengőt keresett. A munkaórák száma 192 volt decemberben, tehát 112 órára járna neki a túlórafelár. Erre azonban mindössze 28 vasárnapi túlóráért kapott 50%-os felárat és 84 óráért nem kapta meg ^ a 25% felárat, tehát 8-40 pengővei károsodott decemberben az illető szakmunkás. A következő bérszalagról már megdöbbentő adatok tárulnak elénk, amelyekből a vállalat zsai'noklelkűségét még jobban meg lehet állapítani. Az illető munkás januárban 275 órahosszat dolgozott. Ebből 18 óra volt vasárnap, 49 óra pedig hétköznapi különóra. Sem a hétköznapi, sem a vasárnapi különórára semmiféle százalékot nem fizettek, vagyis törvénytelenül még a bányakapitányság által jóváhagyott alapszabály 8. §-ábán előírt vasárnapi 50%-os többletet sem fizették meg neki. De továbbmenve, ezen a bérszalagon még egy törvénytelenséggel találkozunk, amikor a »Letiltás« című rovatban két tételben is eszközölt levonást a bányavállalat az illető munkástól, mégpedig iskolabírság címén, az egyik tétel 4 pengős, a másik tétel pedig 2 pengős. Amikor a bányamunkásságnak igazán nagyon alacsony a keresete, még ilyen törvénytelen eszközökkel is él a bányavállalat és levonásokat eszközöl. Hogy milyen számítási alapon és milyen törvényes alapon történnek ezek a levonások, azt a kérdést most én nem forszírozom, de itt van a kezemben egy másik bérszalag is, amely hasonlóképen a »Letiltás« című rovatban iskolai bírság címén 96 fillért von le az illető munkástól, akinek a gyermeke csak egyszer hiányzjott az iskolából, mert nem volt cipője, amiben elmehetett volna. Mindezeket az adatokat összevonva, megállapíthatom, hogy az iparügyi miniszter urat, amikor lentjárt Tatabanyán, alaposan félrevezették és ő nem látta meg az igazságot, mert a Kehling Konrádok és a többi vállalati vezetők olyan helyekre vezették el az iparügyi miniszter urat, ahol nem láthatott semmit. Az egyik munkás elbeszélte nekem, hogy például a munkás-kaszinóban, ahova szintén várták az iparügyi miniszter urat, a munkásokat ünneplőbe öltöztetve föltették le sakkozni és elmondotta nekem ez a munkás, hogy milyen zavarban volt, amikor lépnie kellett a sakkfigurával, mert még soha életében nem sakkozott. (Derültség a szélső bal oldal on.) T. Képviselőház! Kérem tehát az iparügyi miniszter urat, hogy rendelje el a bányamunkások bérminimumának megállapítását a tatabányai és a borsodmegyei, szényidékek területére is, azionfelül sürgősen acljpn ki egy ' 95. ülése 19Uö április 3-án, szerdán. oljan rendelkezést, amelyben a hétköznapi túlórák tekintetében is kötelezővé teszi a 26 százalék megfizetését. Mert nemcsak az a fontos, hogy széntermelésünk megfelelő legyen, hanem fontos az is, hogy ha a vállalat megfelelően keres, akkor a munkásnak is fizessék meg legalább azt, aminek megfizetése törvénynyel amúgyis jóvá van hagyva, vagyis ami az 1935 : XXI. te. 5. §-ában, mint alaptörvényben meg van állapítva. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az iparügyi miniszter úrnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a miniszter úr?) Következik Wirth Károly képviselő úr második interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt. felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi iparügyi miniszter úrhoz a vas- és fémipari munkások egyes kategóriái részére megállapított munkabér minimálásának revíziója és a revideált munkabéreknek az összes kategóriákra való kiterjesztése tárgyában. Helyesnek találja-e a miniszter úr a kétféle elbánásnak az elvét alkalmazni azonos iparágaknál és ha nem, hajlandó-e igazságot szolgáltatni a bénm egál lap ításoik alól kimaradt üzemek munkásainak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Wirth Károly: T. Képviselőház! Második interpellációm ugyanazon az alapon nyugszik, mint az első, vagyis ugyancsak a munkabérkérdéseket tárgyalja, csakhogy ez a második interpellációm nagy munkáslétszámot foglalkoztató iparra, a vas- és fémiparra vonatkozik. A vas- és fémiparra vonatkozólag egy bérminimum megállapítási rendeletet adtak ki azok részére a vidéki vállalatok részére, amelyek 20—500 alkalmazottat foglalkoztatnak. Sajnos azonban, sem Budapestre és környékére, sem pedig a többi vidéki vállalatra nézve nincsen megállapítva a munkabér. Ezzel kapcsolatosan már 1939 június 28-án egy interpellációt jegyeztem be ós kértem az iparügyi miniszter urat, hogy a minimális munkabérmegállapítást terjessze ki Budapestre és Budapest környékére is, hívja össze a bizottságot, állapítsa meg ezeket a munkabéreket, azonban amikor erre az interpellációmra augusztus 3-án válaszolt az iparügyi miniszter úr, válaszában kijelentette, hogy Budapesten és környékén a vasipari vállalatoknál megfelelők a bérek, tehát nincsen szükség a bérmegállapításra. Az utóbbi időkben azonban sok munkás fordult hozzám azzal a kéréssel, hogy ezeket a kérdéseket tegyem szóvá és kérjem az iparügyi miniszter urat, hogy a bérmegállapítást rendelje el a vas- és fémiparban az egész ország és minden kategória részére. Március 20-án ezzel kapcsolatban fel is kerestem az iparügyi minisztérium illetékes ügyosztályát, ahol Bornemisza Béla iparügyi miniszteri tanácsos úrral folytattam megbeszélést" és kérdést intéztem hozzá, miért nincsen megállapítva a munkabér a vas- és fémiparban az összes kategóriákra és az egész ország területére? A tanácsos úr erre, el kell ismernem, hogy igen udvariasan, de annál óvatosabban válaszolgatott, azután kifejtette a nézetét, amelyet az iparügyi miniszter úrnak augusztus 3-án adott válasza is körülbelül fed, vagyis azt mondotta, hogy nincsen szükség a munkabér-