Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 19 AO április 3-án, szerdán. 187 el vízben, — egy leplombált konzervdobozban — ezeket a valutákat, amelyben az élő halakat szállították, azután így isibolták ki az országból. Az eredmény az lett, hogy ennek a pisakos zsidócsaládnak Chileben ma nem 1500, hanem 3000 holdas bérlete van. Ha a mélyen t. Ház túlioldala nem is tartja helyesnek a mi állásfoglalásunkat a zsidókérdéssel kapcsolatban, azért mi nem győzzük eléggé hangoztatni — és minden becsületes magyar ember kötelességének tartjuk, hogy ezt hangoztassa — a helyett, hogy ez a második zsidótörvény ilyen formában továbbra is működjék: követeljük a harmadik zsidótörvényt, de minden kivételezés nélkül. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a íöldmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Malasits Géza képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző_ urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció az iparügyi és kereskedelemügyi miniszter úrhoz az élelmiszer és a közszükségleti cikkek drágulásának megakadályozása és a munkabéreknek a drágulás arányában Való emelése tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az elmúlt év ősze óta úgy a legtöbb élelmiszer, irîint sok közszükségleti cikk: a tüzelőfa, szén, stb. ára nagyon érezhető mértékben n i eg ti raguit? Van-e a miniszter úrnak terve arról, hogy ezt a. drágulási folyamatot megállítsa? Hajlandó-e a miniszter úr a szükséges intézkedéseket megtenni, hogy a munkabérek és fizetések a drágulással arányban emeltessenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Interpellációmban fel akarom hívni a t. Ház és a kormány figyelmét arra, hogy a drágaság és velejárója, a testi erő leromlásának veszélye fenyegeti a magyar dolgozó néposztályokat. Az elmúlt évben közvetlenül a háború kitörése után a, kormány rendeletet adott ki, amelynek az lett volna a célja, hogy lerögzítse az árakat és a béreket. Ezeknek az árrögzítő rendeleteknek ellenére és az " árellenőrzés kormánybiztosának erélyes intézkedése ellenére, kora ősszel megindult lassan, alig észrevehetően a drágulási folyamat és jelentkezett az áruhiány úgy az élelmiszerekben, mint a fűtőanyagokban. Figyelemreméltó ebben a vonatkozásban a, hús árának emelkedése. A legszegényebb emberek által fogyasztott gulyáshús ára 149 fii 1 érről 176 fillérre szökött fel. Ugyanilyen arányban emelkedett a marhahús eleje és a marhahús belsőségek ára. A zsír és a zsírszalonna árát a kormány már kétszer engedte emelni. A legutóbbi napokban 18 fillérrel emelték kilónként a zsír és a zsírszalon na arat es 30 fillérrel kilónként a kenyérszalonna árát \ hatóságok szigorú ellenőrzése akárhogyan is tartotta a liszt árát, a 0-ás liszt ára egy év alatt 39 fillérről 42 fillérre, a főzőliszté 37 fillérről 39 fillérre emelkedett. A tésztaneműek árának emelkedése természetesen követte a liszt árának emelkedését. A szárazfőzelék, a bab, a lencse, sárgaborsó, amely hazánk lakosságának a burgonya mellett a legfőbb élelmiszere, ugyancsak kiugrott. Tarkababot ősz óta nem lehet kapni, fehérbabot egészen elvétve, akkor is csak apró, szemetes, három-négyesztendős árut, az ára pedig elég magas; a hántolt borsó ám 48 fillérről 120 fillérre emelkedett, a lencse ára is szép utat tett meg, 65 fillérről 85 fillérre szökött fel. A piaci árak egyik élelmiszernél sem csökkentek, inkább emelkedtek^ A fővárosi statisztikai hivatal ármegállapítása szíerint az egyes cikkeknél 3—4 fillérrel, másoknál 20—30 fillérrel drágultak az árak. Ezek a filléres drágulások százezer «salad háztartásában súlyos zavarokat okoztak. A burgonya 4—5 fillérrel drágult, a káposzta 20 fillérrel, a vajnál, a rizsnél, a tojásnál előfordult drágaság az élelmiszerfogyasztás erős korlátozásához vezetett. A drágítások nap-nap után szegényebb kosztot hoztak a. család asztalára. A legnagyobb^ botrány volt az, ami a burgonya körül történt. Tudvalevő, hogy az elmúlt esztendőben elég^ bőséges burgonyatermés volt, ennek ellenére késő ősztől egészen mostanáig Budapestre szalmás, szemetes, sáros burgonya került, olyan gumók, amelyeknek a felét ki kellett dobni. Ezt a burgonyafajtát azelőtt állatok takarmányozására, vagy szeszfőzésre használták, most azonban előlépett élelmiszerré s Budapest és környéke közönsége kénytelen ! ezt fogyasztani. A vidéki ipari városok munkássága úgy segít inagá.n. hogy elmegy a termelőhöz a burgonyáért és a termelöknek van szivük 25—'\\\ fillért kérni egy kilóért, Budapestre azonban a szemetje jön és a munkások nyíltan beszélnek arról, hogy a Metesz. a jó burgonyát kiszállítja külföldre, a szemetest, a silányat pedig itt az országban néptáplálkezásra használja fel. Megdrágult a ruha, a lábbeli és megdrágult az, aimi pedig a legfontosabb a munkás háztartásában, a cipőjavítás ára. Nem árulok el vele titkot, ha megmondom, hogy a munkásnak cipő, ruha lényegesen több kell. mint egy hivatalnoknak, hiszen egész nap talpon van, a ruhája foszlik, kopik, az új ruhák beszerzése, ] vagy a régi ruha megjavítása tetemes költséget jelent egy háztartásban. Ami a tüzelőanyag drágulást és hiányt ilj leti, január elején elmondott interpellációmban ] már rámutattam arra, hogy a szénhiány melj lett mit szenvedett a lakosság és .rámutattam j arra a visszaélésre, amelyet az erdőtulajdonoj sok követtek el, begy egészen friss vágású fát hordtak a fővárosba és ezért a vizes fáért, amely alig gyulladt meg és a silány szénért 10 kilónként 60—70 fillért kellett fizetni Budapesten a fogyasztónak. Bizony voltak idők még március elején is, amikor az emberek sorb a állottak és boldogok voltak, ha 10 kg szenet vagy 10. kg fát tudtak kapni Szörnyű Ínséges telet élt át az ország dolgozó népe, olyan telet, amelyet egyhamar elfelejteni nem lehet. A nép mégis példaadó türelemmel viselte és viseli ennek a rászakadt csapásnak a következményeit, a drágaságot és az életszínvonal leromlását. Magyarországot agrárországnak mondjuk, napok óta tárgyalunk itt agrártörvény ja vas la 1 okát. A múlt évben a termés nem volt rossz és így nem áll fenn a szükségessége a folytonos drágulásnak, de még kevésbbé áll fenn a szükségessége annak az áruhiánynak, amelyet különösen Budapesten és környékén tapasztalni lehet. A mi meggyőződésünk szerint a hiányos szervezés, a felkészültség hiánya, főleg azonban a tehetetlenség, á bürokratikus sz-abályok merev betartása, amivel a vasutak forgalmát is 30*