Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1940 április J-án, szerdán. 181 ahogy Boros László a magyar sajtókamara tagja — megengedheti-e magának azt, hogy külföldről becsületében támadjon pártokat és lapokat Magyarországon? Elnök: Kértem a képviselő urat, hogy egy mondattal szíveskedjék befejezni. Beszédideje már régen lejárt; nem adhatok tovább meghosszabbítást. (Mester Miklós: Addig már ki is tiltják! — Meskó Zoltán: Már tegnap kellett volna!) Rajniss Ferenc: Egyet mondhatok: a törvény szellemével ellenkezik ennek a lapnak beengedése. Én szívesebben látok francia propagandairatot, vagy -angol, vagy német propagandairatot, mert tudom, hogy honnan valók. Ellenben a magyarországi és a nemzetközi zsidó törekvések ellen, a reakcióknak és a nem korszerű legitimizmusnak az egész világon való közös összeesküvése ellen, illetőleg ennek megengedésé és magyarországi propagandája ellen a leghatározottabban tiltakozom. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. (Wirth Károly: Jobb lett volna, ha itt lett volna!) Következik Rajniss képviselő úr második interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző

1 urat, szíveskedjék azt felolvasni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció egy szállodaigazgató és egy király eltüntetése tárgyában.« (Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. Szíveskedjenek a jegyző úr felolvasását figyelemmel meghallgatni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Mocsáry Ödön jegyző (továbbolvassa): »1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a cenzúra hatáskörét a történelem módosítására is kiterjesztette? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a cenzúra munkáját méltányos és intelligens^ keretek közé szorítani?« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol a sajtófőnök?) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó: Rajniss Ferenc: T. Ház! A jelen politikai körülmények között Magyarországon minden értelmes és lelkiismeretes ember a cenzúra jogosultságát nem vonja kétségbe. A nagy kérdés pusztán az, hogy amikor nemzetközi viszonylatokban tényleg szükségünk van megfontoltságra és nyugodtsáífra, amikor jól tudjuk, hogy a kormányzatnak lehetnek olyan információi, amelyekkel a magyar közélet egyéb férfiai és a sajtó nem rendelkeznek, amikor tehát elismerjük a cenzúrát, akkor van-e a magyar sajtó és a cenzúra viszonyában elegendő és őszinte jóakarat az ország érdekeinek közös védelmére és hogy a betű tisztességes szolgája, a magyar ujeágíró •— akinek amúgy is van cenzora: a lelkiismeret^..mert elsősorban ez a cenzora — belenyugodhatik-e a cenzúra olyan működésébe, amely őt a maga munkásságában, tudásában és törekvéseiben megalázza? A cenzúráival kapcsolatban akkor kezdődik a bai, amikor az írástudatlanok elkezdenek nagyképűsködni, — ami az utóbbi időben az egész magyar 'közéletben sajnálatosan felburján zoít bizonyos bf>folyájSoV következtében — és amikor a cenzúra öncélúságot és basáskodást hordoz magában, amikor leveri a jószándéknt. az igyekezetet, a lelkesedést, szóval az ujcáín'ró munkáját. Nincs szerencsém ismerni a magyar cenzor urakat, — csupán'hallomásból ismerek egy-két nevet — de tudom, hogy egyetlen magyar íróember nincs a cenzúrában, tehát a szakszerűség biztosítva van. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A cenzúra csodabogarairól, sajnos, száz és száz esetet mesélhetnék el. Hallottam egyszerű jelentésekről, amelyeket az egyik újságban átenged a cenzúra, a másik újságban azonban nem enged át; hallottam jelentésekről, amelyek kormánylapokból maradtak ki és az úgynevezett ellenzéki lapokban maradtak benn; hallottam cikkekről, amelyeket az egyik napon teljes egészében töröltek és amelyeket másnap más cím alatt teljes egészükben átengedtek, (Ügy van! Ügy vom! a szélsőbaloldalon.) hallottam cikkekről, amelyeket próbából küldtek be a cenzúrának, mert tudták, hogy megjelenésük sértené a nemzet érdekét: a cenzúra átengedte, de a lap természetesen nem közölt«, mert az ő lelkiismerete szerint nem lehetett közölni. ÍBaky László: Szakértők! — Paczolav fíyöffrv- Szakismeret!) T. Ház! Kötelességeimnek tartom felhívni a legfelsőbb körök és az illetékesek figyelmét a cenzúra megjavításának szükségességére. (Baky László: ^yugdíjasok menbelye!) A cenzúrában a napidíjas nyugalmazott urak es rettenetes tettvágytól duzzadó fiatal titkárok azt hiszik, 'hogy az ő egyetlen feladatuk, állandóan és minden körülmények között, a búzás: űgv búznak, t. Ház, CHubay Kálmán: Mint a vadlibák!) mint a fruttmann-nadrág hősei. (Elénk derültség.) Es (ha egyszer valamelyik cikkből semmit sein húztak ki, akkor az ember azt hiszi, hogy úiév van és a cenzor uTak jelentkeznek azzal, bogy: boldog újévet kívánunk, ma mi sem húzunk. (Elénk derültség.) A cenzúrának nem az a (feladata, hogy mindent, ami a kezébe kerül, megnyomorítson, öszszeszabdaljon, nem az a feladata, hogy mindemben bakafántoskodjék. Arra kérem a jelen nem lévő igen t. iminiszterelnök urat. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol vannak a minisztereké) — Maróthy Károly: Ma megint egy sincs itt, — Zaj.) Vegyen magáihoz száz publicisztikai munkát, amelyet megjoenzúráztak ... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rajniss Ferenc:... és nézze meg, «leimyi hiábavaló akadékoskodással dolgozott a cenzúra, csak azért, mert meg r akarják mutatni, hogy 'megszolgálják a napidíjakat. Igen t. Ház! Semimi értelme nincsen a magyar újságíró-társadalom elkeserítésének, semmi értelme nincsen a csinovnik-szellem túlzott kinövésének, (Taps a bal- és a s'zélsőbaloldalon.) mert ebből már eleget láttunk az egész országban, minden területen, nemcsak a cenzúrában. A cenzúra beleavatkozik akkor is, ha valaki történ elembölcseletet ír, a cenzúra kihúz olyan dolgokat, amelyek sem a külpolitikához, sem a belpolitikához nem tartoznak; a cenzúra egyszer beleavatkozik a belpolitikába, máskor egyáltalán nem avatkozik bele; a cenzúra egyes személyek ellen irányított támadásoknak tökéletesen szabad folyást enged, más személyek ellen irányuló támadásokat elleniben azonnal leállít, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon tévedne azoníban az igen t. Ház, ha azt ihinné, bogy; ez tisztán kormánypárti vagy nem kormánypárti alapon történik, ahogyan azt Imrédy Béla esete bizonyítja. (Egy hang balfelől: Szeg y en-g y alázat! — Zaj.) »Keleti tüzek Weygand seregs körül« címmel voltam bátor a szíriai, a palesztinai, az