Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

170 Az országgyűlés képviselőházának Ikívánok erre a véletlen tényre rámutatni, mert szerintem ennek a kiállításnak szarvasmarha anyaga élénken bizonyítja azt, hogy erre a törvényjavaslatra milyen szükség van. Ez a törvényjavaslat lesz hivatva intézményesen megvalósítani az egész országban a vármegyei apaállatrendszert. Ez a kiállítás bebizonyította azt, hogy azoknak a vármegyéknek kisgazdáij ahol már vármegyei bikarendszer van, valósággal kiemelkednek, mégpedig igen magasan kiállított állataik révén. Azt hiszem, ha igen t. képviselőtársaim közül bárki is megnézi ezt a kiállítást és a szakértő gazda szemével nézi meg, a^ törvényjavaslat minden további indokolását feleslegesnek fogja tartani. T. Ház ! A kérdést többféleképpen és több oldalról megvilágították. Egyrészt az idő rövidsége miatt, másrészt nem akarván ismétlésibe esni, azoknál a kérdéseknél, amelyeket kellően kifejtettek, nem kívánok időzni. Éppen csak a mondanivaló kereksége miatt kénytelen vagyok utalni és bizonyos mértékig pontokba foglalni azt, hogy az én szerény és tiszteletteljes véleményem szerint melyek az állattenyésztés fejlesztésének főbb követelményei, főbb szükségletei. A legelső és a legfontosabb, hogy megfelelő jé tenyészállat álljon rendelkezésre. A törvényjavaslat ezt célozza, jó, megfelelő apaállatokat akar biztosítani a köztenyésztés részére. Nem kívánom ismételten hangsúlyozni azt, amit már másoktól hallottunk, de rendkívül elszomorító állapotok vannak a köztenyésztés terén. Ennek igen sokszor pénzhiány, de legtöbbször a szűk látókör, haladni nem akarás az igazi oka. Ez a törvényjavaslat a vármegyei bikarendszerrel kiveszi a bikák beszerzését az. illetékes községi közegek, testületek, elöljáróságok kezéből és ugyanakkor olyanokra bízza, akik egészen biztosan a kizárólag és egyedül fontos dolgot, a szakszempontot, a tenyésztési szempontot fogják nézni. Később leszek bátor majd rátérni arra, hogy az apaállat beszerzésének az érdekelt gazdaközönség szempontjából is megnyugtató imódon való megoldására mit tartanék célravezetőnek. T. Ház! Hallottunk ismételten és többször a f törzskönyvezés jelentőségéről. En is le kívánom szögezni, hogy a jó tény észanyag, a jó tenyészállat előállítása, nevelése szempontjából rendkívül fontos, okvetlenül szükséges a törzskönyvezés, különösen a szarvasmarha törzskönyvezés továbbfejlesztése. Különösen fontos a népies állomány ellenőrzésének égi törzskönyvezésének fejlesztése. Ehhez okvetlenül nagyöbbmérvű propagandára van szükség, de feltétlenül szükséges az is, hogy a földmívelésügyi kormányzat, különösen eleinte, az ellenőrzés, a törzskönyvezés . megkezdésekor még fokozottabb mértékben támogassa a népies ellenőrzést, a kisgazdaságoknál folyó törzskönyvezési munkát. T. Ház! Leszögezni kívánom azt is, hogy négy esztendővel ezelőtt összesen csak 24— 25.000 tehén állt csupán ellenőrzés, törzskönyvezés alatt és négy esztendő alatt ez a szám megnégyszereződött, tehát most körülbelül 60.000 tehénét ellenőriznek és törzskönyveznek. Annak tulajdonítom ezt, hogy a í'öldmívelésügyi minisztérium állattenyésztési osztályában ez alatt az idő alatt lényeges változás állt be. oda új szellem vonult be, amelyet Batta Pál miniszteri osztálytanácsosnak köszönhetünk, aki a gyakorlati életből éppen erről a munkatérről, az országos íörzs95. ülése 19hO á,prüis 3-án, szerdán. könyvezési bizottságtól került

< a minisztériumba és aki igen helyesen, jól fogta meg ezt a dolgot. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Tényleg szomorú jelenség, hogy a törzskönyvezet, ellenőrzött állatállomány kisebbik része való a népies tehenészetekből; szomorú jelenség ez azért, mert hiszen éppen ezek a kisemberek szorulnának rá leginkább a szervezettségre, a szervezett útmutatásra, a tanácsadásra, így a tejelés ellenőrzésével kapcsolatos takarmányozási tanácsadásira is. Nem tudom azonban teljesen osztani a/oknak a képviselőtársaimnak felfogását, akik az állatállománnyal kapcsolatban kizárólag csak népies ellenőrzést, tehát a kisemberek munkádnak fejlesztését kívánják, nem tudom osztani azért, mert el kell ismernünk és le kell szögeznünk, hogy éppen az állattenyésztés fejlesztése terén a mi kiváló közép- és nagybirtokaink igen jó szolgálatokat tettek. Nekem nincs nagybirtokom, még középbirtokom sincsen, tehát nyugodtan és tárgyilagosan állapíthatom ezt meg. Fontos és okvetlenül szükséges tehát ezeken a birtoktípusokon a további szakszerű állattenyésztési munka fenntartása, mert szerény véleményem szerint a megmaradó közép- és nagyobb birtokoknak a jövőben is az lesz a főhivatásúk, hogy megfelelő jó tenyészanyaggal lássák el az ország kisgazdaközönségét, a népies tenyészetet, hogy az tovább tudjon fejlődni ezen a téren. T. Ház! Azt is szomorú jelenségnek tartom, hogy a jelenlegi ellenőrzés, törzskönyvezés alatt álló állatállomány szaporulata ma még tulaj donképen nem fedezi az ország apaállat-szükségletét még a szarvasmarha tekintetében sem. de még kevésbbé a sertés és más állatok tekintetében, tehát már csak ebből a szempontból is törvényesen ki kell mondani — azt hiszem, rendeletileg már kimondották, — hogy csak törzskönyvezett apaállat használható köztenyésztésben, mert így érjük el, hogy minél nagyobb gondot fordítsanak a törzskönyvezési munka fejlesztésére. T. Képviselőház! Rendelkezem saját vár megyém egészen pontos adataival és így örömmel állapíthatom meg, hogy Vas vármegye, Vasország a törzskönyvezett állomány terén százalékszerüen sokkal jobban fest, mint az országos átlag. A mi vármegyénk egész tehénállományának 5'4%-a van törzskönyvezve — ez nem sok, elismerem, de mindenesetre jobb mint a 4'25%-os országos átlag, — az uradalmi állománynak 3'7%-a, a kisgazdaállománynak pedig 1*6%-a van törzskönyvezve, ami az 1'2%-os országos átlagnál lényegesen jobb. A vasmegyei gazdasági egyesület minden évben tavasszal, március elején tenyészbikavásárokat rendez. A mostani márciusi tenyészbikavásáron 78 igen jóminőségű kisgazda-bika és 42 uradalmi bika kelt el, tehát ebben a tekintetben is megvan az arány. T. Ház! Szakszempontból, tenyésztési szempontból és a kisemberek szempontjából az állattenyésztés fejlesztésének rendkívül. nagy akadályát látom abban, hogy a közmunkaváltság kérdése még ma is megoldatlan. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a közmunkaváltságot fogatokra vetik ki. Nálunk a Dunántúl nyugati részén pedig általános szokás, hogy a gazda nem egy fogatot, hanem két igásfogatot tart, — a mi kisgazdáink nem lovat tartanak, hála Istennek, hanem fejősteheneket •— azért, hogy ne zsarolja agyon a teheneit; a vasmegyei kisgazda tehát a maga 5—6--7—8 holdas kisgazdaságában két fogattal végzi el az igás munkál azért, hogy naponként kétszer vált-