Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

Az országgyűlés képviselőházának í hassa a teheneket, hogy így a tej is megmaradjon és az állat is jó kondícióban maradjou, ne satnyuljon el. Természetesen ezeknek két lógat után kell közmunkaváltságot fizetniök, tehát dupla adóztatásban részesülnek a közteherviselésnél. Szerény véleményem szerűit feltétlenül gondoskodni kellene e törvényjavaslat után ezzel kapcsolatban, arról, hogy a közmunkával tságot ne ilyen aránytalan formában vessék ki, hanem szociálisan, mindenkinek a vagyoni, jövedelmi helyzetéhez mérten, tehát a mindenkori földadó alapján, ami a legigazságosabb. (Egy hang a jobboldalon: A mai rendszer antiszociális!) Rendkívül fontos dolog az állattenyésztés fejlesztése szempontjából az is, hogy a jó tenyészállatokat jól neveljék fel, tehát igen fon

7 tos a felnevelés, a jóltartás kérdése. Ezt is eléggé kifejtették az előttem szólók, én csak utalok arra a jó magyar gazdamondásra, hogy lm az ember valamely gazda állatját megdicséri, azt a talpraesett választ szokta kapni, hogy »faja ám az abrakostarisznya«. Ebben benne van az, amit mondani akarok, nevezetesen, hogy a jó fajta még nem minden, az csak adottság, lehetőség arra, hogy jó állatot neveljünk, s hogy a nevelés tényleg sikerüljön, jól is kell felnevelni. Ez a kérdés azonban nem kizárólag abrak-, nem kizárólag takarmánykérdés, hanem szakértelem és hogy xígy mondjam, állatszeretet kérdése is. (Helyeslés.) Nem kívánok foglalkozni a legelőkérdéssel sem részletesebben, amit az előttem szólott Piukovich képviselőtársam elég részletesen kifejtett, nem pedig azért, mert hiszen nem is értek vele egészen egyet, mert hiszen szerény véleményem szerint még a földbirtokreformmal kapcsolatban sem lehet a kérdést megoldani olyanképpen, hog*y legelőkkel tudjuk ellátni az ország állatállományának fenntartó takarmányszükségletéi Sajnos, ehhez nincs elegendő föld, nem tudunk annyit kiosztani, nincs is annyi föld, hogy ezt így meg tudjuk oldani. A mai viszonyok mellett, amikor egy számos állatra még fél katasztrális hold legelő sem esik az ország-bán, természetesen nem oldható meg ísry a kérdés, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a legelők közül sok olyan van, ahol 8—10 hold kell. hogy egy állatot eltartson. Én csak egy kérdésre szeretnék a zöld takarmánytermeléssel kapcsolatban rámutatni, nevezetesen arra, hogy a mi vármegyénkben van két hatalmas terület, az Őrség és a Cser, mind a kettő rendkívül mészszegrény, savanyútermészetű terület. Az itt gazdálkodó gazdák a zöld takarmánynövényeket, különösen értékesebb pillangós takarmánynövényeket, lóherét csak úgy tudnak termelni, ha először meszeznek

% Itt tehát feltétlenül szükséges lesz az az akció, amely valamikor megvolt, de helytelen takarékoskodás miatt beszüntették. Most sikerültképpen a földmívelósügyi miniszter iír önagyméltóságának megértő jóindulata és Lukács államtitkár úr jóakarata folytam az akciót újra megkezdeni, amit okvetlen fokozottabb mértékben kell kifejleszteni, mert állítom, hogy ezeken a vidékeken a kisgazdáinknak nem újabb földterület kell, hanem a meglévőt akarják jobbá tenni, mert hiszen sokkal több szemeredményt érnének így el. Azt kívánják ezen a vidékeken, hogy a szakszerű, helyesebb állattenyésztés fejlesztése, a gazdasági körforgalom megindítása szempontjából trágyamészhez jussanak kisgazdáink, a nagyobb gazdák is, hogy ezáltal több takarmányt termelhessenek és a több, jobb takarmány révén több állatot tarthassanak, több . ülése 19hO április 3-án, szerdán. 171 trágyát nyerhessenek és így a talajt is meg tudják javítani. Azt kívánják, hogy a trágyamészhez kedvezményes áron jussanak, nem ingyen kérik, ezt én sem helyeselném, hanem azt, hogy kedvezményes formában, kedvezményes fuvarral jussanak a mészhez. így adtunk nekik jobb földet, több földet, amely azután több jövedelmet nyújt. A szakismeret is szükséges. Azt hiszem, ezt külön fejtegetnem felesleges, mert állatot jól, helyesen felnevelni csak kellő szakismerettel lehet. Pontos tehát a szakismeret fejlesztése. Itt kell egy nagyon szomorú jelenségre és tényre rámutatnom, mint gátló körülményre. Az előbb azt mondottam, hogy a jó felnevelésnek a jóltartás az alapfeltétele, hogy az illetőkben állatszeretet is legyen, akik az állatot felnevelik. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy állatot nemcsak kisemberek nevelnek, hanem hála Istennek, nagyobb- és középbirtokaink is nevelnek kiváló állatokat, amit ugyancsak a mostani kiállításon láthattunk. Szomorú és általános panaszként hallom, hogy az állatápoló személyzettel az utóbbi időben baj, van. Baj van pedig azért, mert ezeknek az embereknek nagyrésze azok által, akik rózsaszínű felhőket és mennyei boldogságot festettek eléjük, megtévesztettek. Ezek ma nem szeretik a munkát, nem szeretik az állatot. Ismételten előfordulnak gazdaságokban olyan viszonyok, hogy a rendszeres etetést, mihelyt az ellenőrző nincs a nyakukon, elmulasztják, nem itatják rendesen az állatokat, nem is szólva arról, hogy szándékos kártevés esetei is előfordulnak. Éppen a kiállításon szereplő egyik kiállító gazdaságában harmadszor történik meg, hogy a legértékesebb állat sántul le, szegbelépés vagy térdsérülés miatt. (Gr, Festetics Domonkos: Vigyázzon az állatára!) Ne csak a tulajdonos vigyázzon. Méltóztassék megengedni, itt ebben a kérdésben baj van, mert azok az emberek, akik eddig készséges, jóakaratú segítőtársai voltak kenyéradó gazdájuknak, igen sok esetben ma ellenségei. Ebben nem csak a kenyéradó, nem csak a munkaadó hibás. Ha ez így van éís a helyzet ilyen mértékben romlik tovább, lehetetlen lesz a gazdálkodás szakszerű továbbvitele, mert az állatnevelés — hogy ennél a kérdésnél maradjunk — csakis és kizárólag gondos, szeretetteljes ápolószemélyzettel lehet; séges. Értékes állatokat másképpen felnevelni nem lehet. Én tehát igen fontosnak tartom, hogy illetékes helyről történjék valami ebben a kérdésben, hogy bizonyos mértékben a munkásság, a cselédség megnyugtattassék és újra szeretetteljes együttműködésiben éljen gazdáival. (Egy hang a jobboldalon: Meg kell fékezni a demagógiát!) Természetes, hogy ennek igazi oka a demagógia, amely ezeket az egyszerű embereket megmérgezi. Vitán felül van azonban, hogy vannak olyan gazdák, munkaadók is, akiket távol áll tőlem védeni. Az is vitán felül áll, hogy az állattenyésztés fejlesztésére kizárólag: és legfőképpen az hat legnagyobb mértékben, hogy miként lehet a fölnevelt állatot, értékesíteni. Ha van jó értékesítés, akkor van fejlődő állattenyésztés. Ha nincs értékesítési lehetőség, Vagy ha rossz az értékesítési lehetőség, akkor nincs tenyész* tés. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Itt is egy szomorú és általános tényre szeretnék rámutatni. Ebben az országban ma mindenki azt hangoztatja és sajnos, a legilletékesebb helyekről is az indult el, hogy a magyar mezőgazdaságnak kötelességei vannak honvédelmi, nem' zeti, társadalmi szempontból. (Ügy van! Ügy 28*