Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

Az országgyűlés képviselőházának 9 maguk szép eredményt jelentő állataikat, lehetetlen, hogy kétség: legyen abban a tekintetben, hogy nem lehetne-e és nem kellene-e a népies állattenyésztést jobban kifejleszteni. Az alföldi szarvasmarhatenyésztők egyesülete, szövetségének adatai szerint a törzskönyvezett tehénállománynak 85-5 százaléka uradalmi és csak 145 százaléka a kisembereké. Van olyan vármegye, ahol még ennél is rosszabb az arány, ahol tudniillik 947 százalék az uradalmi és 53 százalék a kisemberek kezén lévő ellenőrzött állomány. T. Ház! E törvényjavaslatnak tehát csak akkor tudok igazán nagy jövőt jósolni, ha célkitűzései a népies irányzat f felé _ haladnak. Örömmel látom a miniszter úr kijelentéséből, hogy nem zárkózik el ezek elől. sőt az utóbbi években határozott eredményeket látunk ezen a téren. Az eddigi tempó azonban olyan lassú, hogy nem is tudom elképzelni, hogy a mi életünkben a népies állattenyésztés megfelelő 'arányban kialakulhasson. Itt van még egy másik kérdés. Tegnap este a rádióban hallgattam, kik nyertek kiállítási díjakat. Nagyon örülök annak, ha valakit erkölcsi siker ér, megmondom azonban őszintén, igen terhes volt a rádióbeszámolót hallgatnom, mert még mindig azok szerepeltek, akiket nem szeretünk sem hallani, sem látni. Ott voltak a részvénytársasági uradalmak, a tisztán spekulációra alapított gazdaságok, amelyek nem is élezhetik azt. a történelmi kapcsolatot, amely egyéb nagybirtokoknál fenn kell hogy álljon. Ezek a részvénytársasági birtokok még mindig ott állnak, ott terpeszkednek és mondhatom, igen kellemetlen volt ez, mert én ebből valahogy éreztem, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak igen sok munkájába kerül majd és nagyon sok akadályt kell elgördítenie éppen ezek miatt, hogy a komolyan vett népies állatién vesztést a törvényjavaslat alapján a gyakorlatban keresztülvigye. T. Ház! A harmadik kérdés, amelyet bátor voltam megemlíteni, a végrehajtás kérdése. Ez tisztán gyakorlati probléma. Ennek a gyakorlati kérdésnek megoldásánál segítségül hívtam azokat a legeltetési társulatokat, volt úrhéres birfokosságokat, amelyek az Országos Zöldmező Szövetségbe be vannak szervezve. Azt láttam, hogy a beérkezett javaslatok közül 70— 75 százalék olyan, amely bizonyos feltételek mellett a legnagyobb örömmel vállalja ennek a töi'vényj avaslatnak a megszavazását. Ezek a beérkezett javaslatok^ olyan természetűek, amelyek igen helyes irányelveket fejtenek ki. 131 gvakorlati javaslat érkezett be, ezeket a javaslatokat bátor vagyok a végrehajtási utasítással kapcsalatban a miniszter iír rendelkezésére bocsátani. Ezek a javaslatok négy főcsoportra oszlanak. A leglényegesebb a következő: nem szabad a törvényjavaslat gyakorlati végrehajtásának azt a konzekvenciát vonnia maga után, hogy drágább lesz az anaallattartâs, az apaál la the szerzés, tehát módját kell ejteni, hogy csökkentsük a kisemberek terheit. ÍSzöllősi Jenő: De nem így van!) Ez feltétlenül indokolt és ezzel visszük előre megint azt a népies DOlitikát, amelyet olyan szeretettel és olyan komolyan hirdetünk. A második csooort szerint, amíg" a takarmányozási kérdéseket meg nem oldjuk, addier nem szabad túligényes apaállatokat az egyszerű kisemberek anyaállatai mellé odaállítani. Felvetik ezek az emberek azt a kérdést is. nem lenue-e célszerű, hogy az állam az istállóban nevelt bikákat egyéves koruktól kezdve hajKÜVXlxVJ.níUZX NAPLÓ V, '. ülése 194-0 április 3-án, szerdán. 169 tassa ki a legelőkre. Kétségtelen dolog, hogy a legelőn a legértékesebb apaállatok is egypár hónap alatt tönkremennek. Ez azután nemcsak azoknak veszteség, akik az állatokat megvettek, hanem veszteség az egész magyar állatienyésztésre is. Egy másik szempont, amelyet a társulatok igen helyes érzékkel felvetnek, az, nem lenne-e célszerű, ha a földmívelésügyi miniszter Ulli ötclezően elrendelné, hogy minden apaállatról, minden törzskönyvezett állatról évente tájékoztató jelentést adjanak a társulatok, mely jelentésben megmondanák, mi volt az oka annak, hogy tönkrement az a jószág, benne volt-e a hiba, vagy pedig talán a gondozás vagy a kezelés hiányosságában. Ezeket a kérdéseket azért tartom fontosnak, mert ezzel utat tudunk mutatni nemcsak azoknak, akik az értékes apaállatot megveszik, hanem azoknak a tenyésztőknek is, akik sok gonddal és szeretettel tenyésztenek, de soha hírt, értesítést nem kapnak felnevelt tenyészállataikról. A harmadik szempont, amely aggasztja a népies állattenyésztésben érdekelt társulatokat, ázi hogy ezeket a kiállítási apaállatokat minden átmenet nélkül bevezetik a köztenyésztésbe. Azt hiszem, itt is meg lehetne találni azokat a szempontokat, amelyeknek segítségével a népies állattenyésztés irányát szolgálni lehetne. Végül még egy probléma van és ez a népies törzskönyvezés kérdése. Kétségtelen dolog, hogy a földmívelésügyi miniszter úr által olyan nagymértékben kiépített és kifejlesztett szaktanfolyamok hatására mindenki azt követeli, hogy törzskönyvezzék az állatokat; számtalan faluban azt kérik, hogy vegyék szelekció alá a tehénállományt, jelöljék ki, hogy melyek a jó tehenek és ezeket a teheneket vegyék törzskönyvezés alá és azután kapcsolják bele őket is az ellenőrzési munkába. T. Ház! Midőn a törvényjavaslat általános elveivel kapcsolatosan szerény véleményemet bátor voltam ezekben ismertetni, tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy a javaslat gyakorlati végrehajtásánál feltétlenül a kisemberek szempontjait méltóztassék szem előtt tartani. Amint méltóztatik látni, az adatok olyan természetűek, hogy sokszor azt érezzük: örvények felett járunk. Jurcsek Béla képviselőtársunk azt mondta, hogy a miniszter úr olyan székben ül, amely tövises szögekkel van kirakva. Én ehhez azt fűzöm hozzá, hogy a miniszter úr örvények és szakadékok közt jár most, amikor ennek a törvényjavaslatnak gyakorlati kérésziül vitelére törekszik. Ezért feltétlenül szükséges rámutatnunk azokra a követelményekre, amelyeket a népies állatenyésztés megkíván, nemcsak azért, mert az a tömeget adja. hanem azért is. mert végeredményben ott kell segítenünk, ahol szegény elesett kisemberekről van szó. Abban a gondolatban és érzésben, hogy a miniszter úr megtalálja majd az utat arra, hogy a szegénv állattartó gardákon segítsen, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk faps. — A szórmhot számosan üdvözVil-.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Horváth István! Elnök: Horváth István képviselő urat illeti a szó. , Horváth István: T. Ház! Bár véletlen, de fizt hiszem, érdekes jelenség, hogv a törvényjavaslat tárgyalásának idején Budapestnek, de különösen a vidéknek, az ország erazdaközönségének ünnepe van. Itt van a vidék- az ország gazdanéne a tavaszi tenyészállatvásárral és kiállítással kapcsolatban. Azért 28