Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

Az országgyűlés képviselőházának 5 termelésénél szintén olyan nehézségek következtek be, mint amilyenek nálunk is be fognak következni abban az esetben, ha a szomszédállamokban már nem lesz háború, hiszen ezzel az eshetőséggel számolnunk kell. A kis Dánia akkor megtette azt, hogy a jószágtenyésztésre, tehát a tehenészetre fordította minden erejét, minden képességét. A dán kormány természetesen elősegítette ezt a munkát, körülbelül 1500 tejszövetkezetet létesítettek a kis Dániáiban, ahol 2000 községnél nincs több, tehát majdnem minden községben van egy tejszövetkezet. Ezenfelül körülbelül 120 húsfeldolgozó gyárat, üzemet létesítettek azért, hogy felesleges jószágaikat konzerválni tudják, hogy a világ minden részébe a kis Dánia szállítsa a húst. A világháborúban Olaszországban voltam hadifogság'ban. Még ott is megjelent a fagyasztott dán hús. Ha tehát ezt a kis Dánia meg tudta csinálni, akkor nálunk, Magyarországon is feltétlenül meg kell tenni mindezt. Ha ugyanis ez így megy tovább, attól tartok, hogy 8—10 év múlva nem lesz senki, aki jószágot nevel, mert — amint mondtam — kizárt dolog, hogy továbbra is legyenek olyan emberek a mezőgazdaságban, akik ingyen szolgálják az országot, ingyen nevelnek jószágot a nemzet különböző rétegeinek. Pedig az országnak feltétlenül érdeke, hogy a jószágtenyéisztés nálunk továbbra is fennmaradjon. Az állattenyésztés egy évezreden keresztül jóban-rosszban dolgozott a nemzetért, sőt lehet mondani, hogy az emberiség megélhetését mindig a jészágtenyésztés tette lehetővé. Abban az esetben azonban, ha jó jószágot kívánunk nevelni, feltétlentül több takarmányt kell előállítanunk, mert ha több takarmányt termelünk, akkor több tejet is tudunk fejni, több jószágot nevelünk, több lesz a trágya, jobban tudjuk trágyázni földjeinket több terményt ad a föld és mindez azzal jár, hogy több pénzt kapunk érte. (Helyeslés a középen-) Miridekinek elsősorban arra kell tehát törekednie, hogy a jószágokat megfelelő ár mellett lehessen értékesíteni, mert ha ez így tovább megy, akkor bizony hiába hozunk he bármilyen tenyészanyagot, nem lehet az állatokat értékesíteni. T. Ház! Amikor a törvényjavaslattal kapcsolatban szót emelek, meg kell említenem a tejcsarnokok, a tejszövetkezetek ügyét. Ahol ugyanis sok a tejcsarnok, ott a jószágtenyésztés sokkal magasabb színvonalon van. Például a Dunántúlon 565 szövetkezet van, az egész országban pedig körülbelül 800. Mondhatjuk tehát, hogy a szövetkezetek 75 százaléka a Dunántúlon van. Annak ellenére, hogy az Alföld sokkal nagyobb, mint a dunántúli rész, csak 140 tejszövetkezete van, vagyis az összes tejszövetkezeteknek körülbelül 22 százaléka. Az északi részen, a felvidéki területeken természetesen még kevesebb a szövetkezet. Ez annak a jele, hogy még nincsenek teljesen kihasználva a jószágtenyésztésnél azok a jövedelmi források, amelyeket ki kelí használni. A Dunántúlon annak ellenére, hogy nagybirtokok terpeszkednek, a kisbirtokok sokkal jövedelmezőbbek, mint az Alföldön. Mi az^ oka ennek? Részben az, hogy jobban tudják jószágaikat értékesíteni, részben pedig az, hogy nem igen van olyan falu, ahol nincsen tejszövetkezet, mert a tejszövetkezet olyan jövedelmező, hogy a község körülbelül az egész évi adóját ki tudja fizetni abból az öszszegből, amit a tejért kap. Ezt a saját községemben is tapasztaltam: tudom, hogy mennyi a községem földadója, házadója és egyenesadója és láttam, hogy a község tejosarnoka sokkal több jövedelmet ad, mint amennyi adót fi. ülése 19^0 április B-án, szerdán. 163 *et a község az államnak. Éppen ezért a kormánynak oda kell hatnia, hogy minél több tejcsarnokot, tejszövetkezetet és — ha kívánják — húsfeldolgozó üzemet létesítsen, hogy így a termelő, a jószágtenyésztő megtalálja számítását és ne fizessen rá. T. Képviselőház! A javaslat tárgyalásának folyamán a Dunántúllal kapcsolatban megállapították, hogy ott egy négyzetkilométeren körülbelül 25 szarvasmarha van, míg az Alföldön ennek körülbelül csak a fele, bár a dunántúli föld nem igen jobb, mint az alföldi, a két vidék között csak csapadékeltérések vannak és csak az Alföldön van megfelelő mennyiségű csapadék, sőt az idén tavasszal, sajnos, még túlsók is van, csak aránytalanul kapja az Alföld az esőt. A jószágtenyésztéssel kapcsolatban a vetésforgót annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy minél több takarmányt és minél több szemesterményt termelünk, annál többet kapunk a jószág áráért. Éppen ezért fel kívánom hívni az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy most az Alföldön az árvízsujtotta vidékeken, így az én vidékemen is, 10.000 holdakat öntött el a víz, tehát ezeken a helyeken nines más hátra, mint hogy a károsultaknak a száznapos kukorica vetőmagját kell kiosztani, mert a gazdák a maguk erejéből nem tudják ezt megvenni. A földmívelésügyi minisztérium illetékes ügyosztálya' valószínűleg jól tudja, hol lehet ezt vagonszámra venni. Mondom, a károsultaknak vetőmagot kell kiosztani, mert nemcsak a termelőknek, hanem a nemzetgazdaságnak is nagy kára, ha ezek a 10—15—20.000 holdak bevetetelenek és terméketlenek maradnak. Ha a száznapos kukorica vetőmagját május második felében vetik is el, még akkor is megvan a lehetőség arra, hogy termés legyen; ha ebben az időben vetik, akkor természetesen a köles is megterem, de csak a jobbfajta földekben és csak kisebb százalékban. Sokkal fontosabb azonban, hogy a kukoricatermelést emeljük minél magasabb színvonalra, mert mint ahogy a földmívelésügyi miniszter úr mondotta tegnap, a kukoricát a jövő esztendőre is el tudjuk raktározni és kell is, hogy elraktározzuk. T. Képviselőház! A törvényjavaslat nem mondja ki, hogy milyen vidékeken milyen tenyészállatokat és milyen fajita marhákat kell tenyészteni. Sajnálattal állapíthatjuk) meg ezzel kapcsolatban, hogy a fehér fajta marha majdnem kiveszőben van. Igaz, hogy ez a fajta nem ad annyi tejet, mint a tarka szimentáli marha, de a zsírtartalma csaknem olyan nagy, igavonásra pedig alkalmasabb. Azt állapíthatjuk meg, hogy ha egy-egy vásárba elmegyünk, alig-alig látunk már fehér magyar ökröt, pedig ez nélkülözhetetlen a gazdaságban. Épen ezért megnyugvással vesszük tudomásul a földmívelésügyi miniszter úrnak azt a kijelentését, hogy mivel a fehér magyar-fajta marha az ország szarvasmarhaálliományának^ csak 8%-a, ezért ezt a százalékot emelni kívánja, hogy a régi fehér magyar-fajta lökör ki ne vesszen. Ezekután a törvényjavaslat szövegére kívánok áttérni. A törvényjavaslatot örömmel üdvözöljük és el is ifogadjuk, de van egy olyan kitétele, rendelkezése, amelyet szeretnénk ' kihagyni belőle. Ez pedig a 3. §. c) pontja, amely azt hozná magával, hogy a kétévesnél idősebb üszőket és teheneket, valamint az egyévesnél idősebb tenyészkocákat és anyajuhokat megadóztatnák. Ez a legnagyobb ellenszenvet váltja ki a jószágtenyésztők között a vidéken, elsősorban azért, mert (hiszen jobb 27*