Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-95
162 Az országgyűlés képviselőházának 1-én kelt legfelsőbb elhatározásával állásától saját kérelmére felmentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bejelentem a t. Háznak, hogy vitéz Hadak László képviselő úr hozzám levelet intézett, melyben gyógykezeltetés céljából ötheti szabadságot kér. Méltóztatnak-e a kért szabadságot megadni? {Igen!) A Ház a kért szabadságot megadja. Napirend szerint következik a törvényhatósági állattenyésztési alapokról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása. (írom. 217.) Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Lázár Imre! Elnök: Lázár Imre képviselő, urat illeti a szó. Lázár Imre: T. Képviselőház! A törvényhatósági állattenyésztési alapokról szóló, előttünk fekvő törvényjavaslat gyakorlati kihatásában sokkal nagyobb jelentőségű, mint amilyen kiskeretűnek írásban lefektetve látszik. Országunk és mezőgazdaságunk életében a jószágtenyésztésé a vezető szerep, tehát a jószág a legfontosabb része a mezőgazdaságnak. Éppen ezért fontos az, hogy minél jobb fajok és minél megfelelőbb apaállatok álljanak rendelkezésre. Minthogy nagyon sok szegény ember s a kisebb községek nem tudtak eddig ehhez hozzájutni, ezért a törvényjavaslat törvényhatóságilag, vármegyeileg gondoskodik ezeknek beszerzéséről. Amikor a jószágtenyésztésről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk a Ház előtt, megállapíthatjuk azt, hogy az utóbbi években a földmívelésügyi miniszter úr egymásután jött a Ház elé a mezőgazdaság megsegítésére vonatkozó olyan javaslatokkal, amelyek feltétlenül és égetően szükségesek voltak. Ez a törvényjavaslat is ezt a célt szolgálja. Azt hiszem azonban, hogy rövidesen követnie kell még egy olyan javaslatnak is, amely a jószág árát megállapítja, mert hiába törekszünk minél jobb tenyészállatok előállítására akkor, ha a jószágnak nincs meg-felelő ára, e nélkül a jószágtenyésztés riem ér semmit, mert nem jövedelmező. Éppen ezért fontosnak tartanaim a legrövidebb időn belül a jószág árának minimálását éppúgy, ahogy hatóságilag van megállapítva egyes iparcikkek ára, a munkaidő vagy a fizetések. Lehetetlennek tartom azt, hogy csak a mezőgazdasággal foglalkozó egyének dolgozzanak majdnem ingyen jószágaikkal, pedig jelenleg olyan alacsony áron kell eladni őket, hogy igazán azt mondhatjuk, hogy ingyen dolgoznak. Tegnapelőtt községemben, Jászla dányban orszáigos vásárt tartottak. Kinn voltam ezen a vásáron. Megállapítható volt, hogy egy gyenge borjúért nem tudtak kilónként 50 fillérnél többet kapni, a választási malac pedig 3 pengő volt s a nagyobb jószágok kilónkénti ára is csak 40 fillérig terjedt. (Mozgás.) Ha figyelembe vesszük azt és utánaszámítunk annak, hogy mibe kerül egy gyenge borjú neveltetése, megállapíthatjuk, hogy aki az állattenyésztést űzi, teljesen ingyen foglalkozik vele, (Szöllősi Jenő: Sőt ráfizetéssel!) sőt egyenesen ráfizetéssel. Indokolatnak tartom megállapítani, mibe kerül egy gyenge borjú felneveltetése es milyen áron kerülhet eladásra. A tehénnél már az elles előtt hat héten át feltétlenül apadást kell rendeznünk, mert ha ezt a hathetes pihenést nem adjuk meg neki, akkor nem jön tejre, tehát még saját borját sem tudja eltartani. Ez azt jelenti, hogy hat héten keresztül a jövedelmezés minden reménye nélkül kell táplálni a tehenet. 95. ülése 19UO április 3-án, szerdán. Minthogy azonban a borjú szoptatási ideje hat hétre tehető, az elles után ismét hat hetet számítva, 12 hetet lehet számolni, amikor ebből nincs jövedelem. A 12 hét 84 napot tesz ki. A tehénnel való foglalkozásra ne számítsunk többet napi két óránál — hiszen ennyit feltétlenül igénybe vesz az etetés, itatás, takarítás és. a borjú szoptatása — s ha óránként csak 20 fillért kalkulálunk munkadíjként, ami oly csekély összeg, amennyiért semiféle munkást nem lehet kapni, már akkor is 33'60 pengős összeg jön ki csak munkadíj címén. Ehhez jön hozzá 42 napig átlagosan 8 liter tej árának elvesztése. Ez literenként 15 fillérjével számítva 50'4O pengőt tesz ki, együtt a két tétel 84 pengőre rúg. Hatheti szoptatás után — napi 8 liter tejet számítva — 90 kilósra fejlődik a borjú. Jászladányban azonban azt kellett látnom a vásáron, hogy a gyenge borjú kilójáért némelyek képesek voltak csak 45 fillért kínálni, úgyhogy sok gazda kénytelen volt kilónként 50 fillérért odaadni a jószágot. Ez azt jelenti, hogy a 90 kilós borjúért — kilónként 50 fillért számítva — 45 pengőt kap a tenyésztő. (Mozgás.) S hol van még akkor a többi elkerülhetetlen kiadás? így 39 pengő a ráfizetés. Ha azonban a gazda tovább neveli a borjút, annak egyéves kora után 120—130 pengőt kap érte, a ráfizetés tefbiát még sokkal több, mint az előbbi esetben volt. Éppen ezért fontosnak tartom az árminimálást a jószág tekintetében éppen úgy, mint minden más termény tekintetében. Mert ugyanez a helyzet a bárányoknál és a választási malacoknál is. Hiszen a választási malacokat ép. pen azért verik a kerékagyhoz, mert nem érdemes felnevelni őket, hiszen 2—3 pengő az áruk darabonként. Amikor az elmúlt választások során a propagandakörutat* jártuk, egyik pártfogó emberem, aki szintén velem járt, megkérdezte az egyik választópolgárt: mondja, barátom, miért ellenzéki maga, miért nem kormánypárti? Azt feleli erre az illető: Hogyne volnék ellenzéki, amikor egy pengő ötven fillér a választási malac, a doktor pedig két pengőért húzza ki az ember fogát. (Dfirüliség.) Ha ez így megy tovább, akkor rövid időn belül, pár tíz esztendő alatt oda fogunk jutni, hogy nem lesz, aki jószágot neveljen. Ez az oka annak, hogy azokat a kisgazdafiúkat, akik már kijárták a polgári iskola egy-két osztályát — tehát még nem urak, csak éppen jobban tudnak írni, olvasni — nem hogy hálóval, de hurokkal sem tudjuk megfogni, hogy megmaradjanak a mezőgazdaságban, (Ügy van! Úgy van!) Azt mondják, ők ingyen munkásai, ingyen szolgái nem lesznek a nemzetnek soha. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon és a középen. — Mozgás.) T. Képviselőház! Éppen azért mondom azt, hogy habár nagy tisztelettel viseltetünk a földmílvelésügyi miniszter úr személye iránt és mindig olyan törvényjavaslatokat hozott a Ház elé, amelyeket elfogadtunk, — ezt is elfogadjuk — de azt hiszem, rövid # időn belül, talán még mielőtt ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, jön egy másik javaslat, amelynek tárgya a jószágok árának minimálása. (Éljenzés a baloldalon.) Kizárt dolognak tartom ugyanis azt, hogy továbbra is ez a helyzet maradjon. Csak egy példára akarok rámutatni. Dánia, bár kisebb ország, mint mi vagyunk, de szintén agrárország. Ezelőtt 50—30 évivel ott is éppen ilyen válsággal küzdött a mezőgazdal ság, mint nálunk, a szemes-, gabonatermények
