Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

Az országgyűlés képviselőházának 9k. iüése 19 W április 2-án, kedden. lS? vegyék tekintetbe. Tökéletesen igazat, adok ugyanis Csizmadia t. képviselőtársamnak ab ban, hogy nem lehet összehasonlítani például Orosházát egy teljesen elhanyagolt, rossz tehénállománnyal rendelkező "községgel vagy várossal. Ahol tehát jobb] anyag van, oda jobb jószágot kell adni, ahol gyengébb az anyag, ott megfelel a gyengébb tenyészállat is. A bizottságot pedig a következőképpen képzelném megalakíthatónaik. Elnöke az alispán kell hogy legyen, tagjai legyenek a gazdasági felügyelőségek és a királyi állatorvosok, mert az ő révükön tulajdonképpen szakreferensek lennének képviselve a bizottságban és további tagjai a vármegyei állattenyésztő egyesületek; így nevezem a szarvasmarhatenyésztő egyesületeket, ahogyan a miniszter úr is nagyon helyesen állattenyésztő egyesületekké akarja ós fogja átalakítani az egész országban a szarvasmarhatenyésztő egyesülete ket. A szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztés tehát ezeknek az autonóm szervezeteknek lenno tulajdonképpen a kezébe letéve, tehát ezeknek az állattenyésztő egyesületeknek, amelyek az ország minden vármegyéjében megvannak, a vezetői lennének ennek a bizottságnak tagjai, akik • egyúttal valószínűleg a törvényhatóságnak is tagjai. Feltételezem, hogy minden egyesületnél olyan vezetőség van, amely vezetőség törvényhatósági bizottsági tagokból áll s ezek alkotnák az alispán elnöklete alatt a vármegyei felügyelőséggel és a királyi állatorvossal együtt azt a bizottságot, amely kvázi ellenőrizné az alap kezelését és szakszerűséggel, minden tekintetet figyelenfbe véve, bizonyos mértékben irányítaná az állattenyésztést megyénként. Utalnom kell arra is, ami tudomásom szerint 1942-ben életbe is fog lépni, hogy az ebadó f)0%-ának kizárólag a vármegyei állattenyésztési alapok céljait kellene szolgálnia. Ezt azért volna szükséges hangsúlyozni, mert az állattenyésztés fejlesztése nemcsak az apaállatok beszerzésével és jóságával áll összefüggésben, hanem az anyaállatoknak megfelelő helyekre való helyezésével is. Nagyon helyes tehát a miniszter úrnak ez az elgondolása és ezt az akciót tovább kell folytatni. Ha a törvényhatósági állattenyésztési alapok megerősödnek, akkor ezek az állattenyésztési alapok hozzájárulhatnak ahhoz, különösen az Alföldön és a Tiszántúlnak hevesmegyei, hajdúsági, szolnoki, szabolcsi stb. részén, ahol rosszak az állatok, hogy ennek az akciónak keretén belül a törvényhatóságig állattenyésztési alap — mondjuk — nagyon méltányos költség, vagy esetleg még segítség útján is azokat a bizonyos ötödosztályú teheneket, amelyekről a miniszter úr beszélt, kikapcsolja a törzskönyvelésből. Mert nagyon téved a miniszter úr, az ötödosztályú teheneket nem szabad felvenni a törzskönyvibe, azokat meg kell vásárolnia az államnak, ki kell mustrálni ezeket a condra teheneket, mert ezektől nem várhatunk rendes és jó utódokat. Ha ezeket megtartjuk a köztenyésztésben, abban az esetben nem fejleszteni, hanem visszafejleszteni fogjuk és akármilyen bikát fogunk arra a tehénre ráereszteni, megfelelő borjút nem fog maga után hozni. Szükségesnek látnám, ha a végrehajtási utasításban benne lenne az, hogy a tenyésztői munkát nem lehet aláértékelni. Nem általánosítok most, de, sajnos, vannak vidékek, vannak vármegyék, ahol iá tenyésztő munkáját latsöík! az illetékes tényezők, amelyek vásárolják az apaállatokat, igyekeznek lebecsülni, sőt aláértékelni azáltal, 'hogy nem olyan árakat fizetnek annak a tény ész-tőrnek, mint amilyenek tulajdonképpen megilletnék. Tudomásul kell vennie mindenkinek azt, hogy jó apaállatot előállítani nem olcsó mesterség és ha a tenyésztek rá fognak fizetni az apaállatnevelésre, a bib an az esetben nem várhatjuk a köztenyésztés nívójának emelkedését. A vármegyei állattenyésztési alap az apaállatoki és esetleg az anyaállatok beszerzésével, juttatásával nem csupán az állattenyésztesv nívóját emeli, hanem emeli a tenyésztést azáltal is, ha a vármegyékben működő szarvasmarhatenyésztő, illetőleg állattenyésztő egyesületeket is támogatja. Azt hiszem, a miniszter úr foglalkozott egyik beszédében az állattenyésztő egyesületeknek az állattenyésztés nívójának fejlesztése érdekében kifejtett működésével. Azt mondotta a miniszter úr, ha jól emlékszem, tavaly ősszel egyik parlamenti beszédéiben, hogy azt, hogy ezek az egyesületek nyugodtan dolgozhassanak és a célnak megfelelően működhessenek, csak akkor fogjuk elérni, ha azokat kellő mértékben támogatjuk. A kistenyésztők, legalább az ón vidékemen működő gazdasági egyesületek tagjai közt hel.yetfoglaló kisemberek, úgyis csak minimális öszsseget fizetnek a, törzsköuyvelő, illetőleg ellenőrző egyesület kezeihez. A vármegyék adnak valami segélyt, Szolnok .megye 4U00 pengőt ad a szarvasmarha tenyésztő egyesületnek. Ellenben hibákat látok ós egyik programmpontunkká tesszük, hogy a népies ellenőrzést meg kell szigorítani és meg kell erősíteni azáltal, hogy necsak a küllemi ellenőrzés legyen bevezetve, mert az tulajdonképpen semmit sem ér ós egyes vidékeken, ahol több ibe jelentés van, megtörténik, hogy háromnégy hónapban egyszer megy ki az úgynevezett tejellenőr és adja meg a gazdának a szükséges szaktanácsokat. A népies tenyésztésnél feltétlenül keresztül kell vinni a tejelés ellenőrzésének munkáját, mert csak ebben az esetben lesz az intenzív, célirányos, úgy, hogy a kisgazdák is abszolút szakszerűen tudják állataikat tenyészteni és etetni. Szükséges hangsúlyoznom, hogy abszolút harmóniában kell lennie az állattenyésztő egyesületeknek a gazdasági felügyelőségek működésével, mert abban a pillanatban, amint a hatóságok — hatóság név alatt szerepelnek a gazdasági felügyelőségek — és a civil szakemberek között nincs harmónia, nem együttműködnek, hanem széthúzóan dolgoznak, aminek mindig a köz vallja a kárát. A legszorosabb együttműködésre van tehát szükség, a gazdasági felügyelőségek állattenyésztő egyesületek vezetősége között. Belekapcsolódom Pápay képviselőtársam beszédének a bikákra vonatkozó részébe. Van valami abban, amit mondott. Sok helyen hallottam panaszolni, hogy a tenyészállatvásárokon vásárolt bikák a köztenyésztésben nem válnak be. Tényleg sokszor látom azt, hogy túlságosan kihízlalt bikák állnak a vásárlóközönség rendelkezésére. De eltekintve ettől, szerintem a jól kihízlalt bikák a bírálatnál eltakarják a hibákat és a tényleges tenyészkondicióban lévő bikák feltétlenül hátrányban vannak ezekkel szemben. Nagyrészben osztozom az ő aggályaiban, mert a bikaneveléshez természetesen szükséges a megfelelő mennyiségű takarmányozás, a bikát fel kell nevelni, mert ha a takarmányt elvonom a bikától, akkor nem bikát, hanem korcsot nevelek. De nevelés és hizlalás között nagy különbség van. En is megjártam, amikor vettem a tenyészállatvásáron egy nagyon szép, kifogástalan, korrekt küllemű,