Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

Az országgyűlés képviselőházának H. ülése 194-0 április 2-án, kedden. 153 nak is jelentékeny anyagi áldozatával jár — be kell látni, hogy ennek az akciónak nagyobb elterjedését csak úgy lehet elérni, ha az eljárásiban részt vett és már tuberkulózismentesnek nyilvánított tejjel rendelkező gazdák tejüket kedvezményesen, jobb árért értékesíthetik. Tagadhatatlan, hogy a fertőzött tejnek és tejterméknek nyers állapotban való fogyasztása elősegítheti a tuberkulózis terjedésiét. Ezért népegészségügyi szempontból feltétlenül arra kellene törekedni, hogy bizonyos időn belül csupán negatív reagálású tehenészetek teje kerüljön közfogyasztásra és csak ilyen tenyészetekből kikerült bikákat vásároljanak köztenyésztésre. Premizálni kell tehát a tuiberkuló- • zismentesi tejet más tejjel szemben: a Budapestre szállított túberkuló'zismentes tejet egy közös vállalatnál, esetleg az Országos Magyar Tejsző vetkezeti Központnál kellene összegyűjteni és! közintézményeknél, mint például kórházaíklbain, iskolákban kellene jobb árért értékesíteni. A nyugati államok ezen a téren már követésreméltó, igen nagy eredményeket értek el. A községi kanok kérdésére rátérve, meg kell állapítanom, hogy a községi tenyészetekiben sok az üresen maradt koca. Ennek elsősorban oka, hogy kevés kant használnak s ezeket is jórészt fiatalon, túlságosan igénybeveszik. Szükséges lenne tehát a községi kondiknál is bevezetni a kézből való bugatást évi kétszeri kaneresztéssel. Ilyen módon a községi kondák is egységesek lennének, egyenlőkorú hízókat lehetne előállítani és a falu kisgazdái nem^ volnának kénytelenek a szedett sertést olcs,ó árért elfecsérelni, mint hizlalt sertést E rendszer bevezetése megkönnyítené a sertéseknek kis korban, olcsó áron való szimultánoltását is. E kérdéssel kapcsolatban hadd szóljak még pár szót a sertésvész elleni oltás kötelezővé tételéről. Bármilyen tetszetős is az az elv, hogy a sertésoltást — miként a gyermekeknél a himlőoltást — tegvük kötelezővé minden községi kondában, a kérdést bizonyos óvatossággal kell tárgyalni. Tag-adhatatlan, hogy a szimultánoltás mai rendszere kellő időben alkal; mázva, jóformán teljes biztonsággal megvédi a sertéseket a pestis ellen egész életükön át, mégsem, tévesztendő szem elől, hogy a vész különböző erősségben, nem mindenütt és nem minden évben lép fel 'és addig is, amíg a gyakorlat a legmegfelelőbb rendszert meghozza, csupán ott kellene oltani, ahol a falusi kondában már megbetegedés van. de ez esetben felhatalmazást kell adni, hogy az esetleg renitouskedő állattulajdonosokat kényszeríthessék az állatok oltására. E téren úttörő munkát végzett Pest vármegye alispánba, aki 1938-ban 38.000 kisgazda-sertést oltatott be részben^ ál-, lami segéllyel, részben az ebadóalaphól. úgyhogy az elhullás csak 02% volt. Ez 14 községben történt. A szegények sertéseit az ebadóalanból oltották insryen, a jobbmódúakét méltányos térítés ellenében. A községeket az oltásra megfelelő propagandával kell megszervezni, hogy az önsegély alapján azoltás folyamán esetleg elhullott sertések értékét egymás között térítsék meg. Azokban a gazdaságokban, ahol r a ga zdaság, az uradalom oltat, kötelezővé kellene ienni, hogy a cselédek sertései is beoltassanak, nehogy egyes gazdaságok könnyelműsége miatt — amint azt, sajnos, ma gam is személyesen tapasztaltam — a cselédek sertései elpusztuljanak, mert elkapták a kisefohkorű sertésektől a ragályt, A községi úgynevezett szimultánozó istállók rendszere bizonyos helyeken nagyon jól bevált. Kérném a földmívelésügyi miniszter urat, tanulmányozza ezt a kérdést, mert így lehetne a legegyszerűbben megoldani a községi kondák, a községi süldők oltását, közköltségen szimultánozó istállókat építve vészmentes vagy nem veszélyeztetett helyen, ahol oltás már van. Ez vonatkozik azokra a nem fertőzött községekre, ahol, mondjuk, a lakosság többsége az oltást kívánja. A jelen törvényjavaslat tulajdonképpen a nagyobbteljesítményű tenyészállatok nevelését kívánja elősegíteni. Igen nagy segítségére volt az érdekelteknek a minden vármegyében megszervezett gazdasági törzskönyvellő és tejelés-ellenőrző egyesület, amely tagjai részére előírta azt az optimális abrakmennyiséget, amellyel a legolcsóbban lehet a tejet előállítani. Évek óta harcolok — és örömmel látom, bizonyos mértékben eredménnyel — azért, hogy egy másik állatfeldolffozási ág, vagyis nemcsak a tejtermelés, hanem a hizlalás terén is az optimális takarmányozásra, térjünk át, hogy mi a hizlalást — legyen az marhahízlalás vagy sertéshízlalás — a les:jobb hatásfok mellett tudjuk elvégezni. A hizlalás terén a hatásfok vizsgálata éppen olyan fontos, talán még fontosabb, mint a tehenészetek termelési hatásfokának vizsgálata. Évente százezerszámra szállítunk ki hízott sertést és hízott marháit külföldre. Ha vizsgáljuk azoknak úgynevezett, takarmányértékesítési százalékát, azt látjuk, hogy bizonyos hizlaldákban, ahol tudományosan, szakszerűen, elméleti adatok felhasználáisával takarmányoznak. az átlagos takarmányértékesítés hatásfoka 18—19% a hizlalás télies periódusa alatt, ami mehet 24-től egészen 12-ig: — fiatalon beállított süldőkre gondolok r

— viszont másutt azt látjuk, hogy vannak hízlalási falkák. amelyek 9—10%-os takarmányozási hasznosítást érnek el csupán. Vannak ugyanis, akik kukoricázzák az/ állatokat, fehérnye-abrak~őt nem adnak, vagy nem megfelelő állatesontvázra rakják fel azt a zsírt. fi vente milliókat takaríthatnánk meg akkor, ha meg tudnánk hizlaló gazdáinkat tanítani arra, hogyan kell tulajdonképnen megfelelően hizlalni. Ebből a gondolatból kiindulva a feiérmegyei szarvasmarhatenyésztő egyesületnél javaslatomra mintegy négy évvel ezelőtt próbaképpen úgynevezett hízlalási szakosztályt létesítettünk, amelynek az volna A. célja, hogy a hízlalási szakosztályiba belépő tagokat a gazdaságiikba amúgy is kijáró teV ellenőrök éppen úgy ellássák az optimális takarmányozási módot és adagokat is tartalmazó előírásokkal, mint a. tehenészeteknél. Azt hiszem, ez követésre méltó példa volna es szeretném, ha ennek bizonyos mértékben földmívelésügyi miniszteri alátámasztása es javallata lenne, hogy megtanítsuk erre az embereket. Mert vizsgálatokat végezve, sajnos, a legnagyobb hizlaló gazdáknál is azt láttam, hogy hihetetlen pocsékolás történik a takarmányozásnál. Még olvan nagyhízlalónál. ahol 20.000— 24.000 hízó híiAU, egyes falkánál előfordul, hogy elképesztő lomipossaggal dolgoznak. Ez t nagy nemzetgazdasági veszteséget jelent az államnak, nagy vérveszteséget, mert a rosszul értékesített takarmány a nemzet testének, vérének. a nemzet jövedelmének csökkenését jelenti, ezt az elvérzést pedig imlimdenképlpiem el kell állítani. Felvilágosító munkával mindent el kell követnünk, hogy a megfelelő takarmányozással jobb hatásfokkal hizlalják a hízókat. Igen nagy fon 25*