Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

154 Az országgyűlés képviselőházának tossága volna ennek a kisgazdáknál, akiknek száma most a földreform során még növekedni fog. Akárhányszor beszélek kisgazdákkal és azt kérdezem, van-e hízójuk, így válaszolnak: Igen, volt, de már levágtuk, pedig csak 100—120 kilós volt, mert már nem evett. Miért nem evett? Mert nem tudott a gazda helyesen takarmányozni. Ügynevezett hízlalási ellenőrökre volna szükség, de nem külön státus felállítására gondolok, hanem arra, hogy a szarvasmarhatenyésztő egyesületek tejellenőreit kellene bibizonyos mértékben átképezni és kitanítani. Ezeknek kellene a .népies tenyészetekbe ikijáirva a kisgazdákat ellátni ok tanácsokkal és & nagyobb gaz diaságoknál is befolyni a megfelelő hízlalási receptek előírásába az ottani takarmánykészletek tekintetbey étel ével. És ne szégyelljük a megtörtént hizlalások vizsgálatát sem. Én magam sem szegyeiéin mint gazdia, hogy akármennyire is kiszáimítom azt a r takarmányozási receptet, minden egyes hizlalásnál utólag megrajzolom a takarmányértékesítési diagrammot, tehát magáim is megvizsgálom, hogy lássam a hízlalási görbét, a hizlalás lefolyásait, hiszen ebiből magam is tanulok, tapasztalatokat tudok meríteni, amelyeket másokkal is közölhetek. (Helyeslés.) Á megtörtént hizlalásoknak a vizsgálata, a hatásfokok kiszámítása, aminek természetesen az alapfeltétele a mérlegelés minden hónapban ezeknek a teiell en őröknek való feladat. Ismeretes a földművelésügyi koirmánynak rendkívül áldozatos segítsége, ^amellyel a szarvasmaríhatenyésztés munkáját előmozdítja, mert az uradalmi tenyészetek színvonalának emelése mellett a népies tenyészetek ellenőrzését minél szélesebb körre kívánja kiterjeszteni és ezzel a kisgazdák megerősítésén keresztül a magyar nemzeti vagyont is gyarapítja. Helyesen megválasztott apaállatok a népies tenyésztésen keresztül a kisgazdaapaállatnevelést is nagyban elő fogják mozdítani.. Miután a törvényjavaslat szervesen beletartozik a kormány népi irányú gazdasági po

: litikáiáiba, amely elsősorban a mezőgazdasági termelés színvonalának, versenyképességének emelését, a kisgazdaságok szaporítását, erősítését és a mezőgazdaság boldogulásának előmozdítását célozza, s miután a legteljesebb bizalommal vagyok a foldmívelésügyi miniszter úr iránt, akinek minden cselekedete f a mezőgazdaság megsegítését és a falu népének

f boldogítása! célozza, azért a javaslatot általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Csizmadia András. Csizmadia András: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat mindannyiunk, különösen az állattenyésztő gazdák szempontjaiból igen nagy horderejű. Ez a javaslt sokat akar, különösen az állattenyésztés fejlesztésének előmozdítására. Mi, akik állattenyésztők vagyunk, hangsúlyozzuk, bogy ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és a törvényt szakszerűen hajtják végre, egy évtized alatt a magyar állatállományt tulajdonképpen egészen átváltoztatja, átformálja. De ehhez az kell, hogy legyen szíve is annak a végrehajtó közegnek, aki hivatva lesz a törvényt végrehajtani. Mi, állattenyésztők mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy ha csenevész állatot tartunk, azt is gondozni, takarmányozni kell, az \% megkívánja ezt és mégis sokkal kevesebb ér9U. ülése 19W április 2-án, kedden. téket érünk el• vele akkor, amikor felneveltük, sőt, a tenyésztő, a nevelő nagyon sok esetben nem is találja meg az ilyen állatnál a számítását. Vizsgálnunk kell azonban azt is, vájjon nem tehertételt jelent-e ez a törvényjavaslat a tenyésztők számára, ha törvényerőre emelkedik. Hiszen a gazdatársadalom, amely meg van sújtva az adózások mindenféle sorozatával, nem igen sok terhet bír már el. Nekünk tehát nem szabad azon iparkodnunk, hogy még több terhet rakjunk a gazdatársadalomra. Nekem vannak aggályaim ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, azokat elő is kell hoznom és azt ihiszem, hogy azok meghallgatásra is találnak és talán mérlegelés tárgyát is fogdák képezni. Hogy a törvényjavaslattal foglalkozzam, itt van elsősorban a 3. §-nak c) bekezdése. Nagyon szeretném és kérem is a miniszter urat, hogy ezt törölje. Ez a paragrafus ugyanis világosan kimondja azt. hogy minden állattartó bizonyos Összeget tartozik fizetni, — annyit, amennyit majd megszabnak — minden állata után a kétéves üszőktől felfelé. A javaslat nem mondja meg, milyen nagy lesz ez az öszszeg.

t Továbbmenve, a szakasznak egy második pontja kimondja azt, hogy az uradalmi tenyészetek, a gazdatisztek, a cselédek, stb. nem tartoznak ebbe a tenyészállat-alapba fizetni. Nem is azt óhajtom én, hogy ezeket bekapcsoljuk, hanem én kikapcsolnám a kisgazdákat is. (Egy hana a középen: Akkor ki marad?) Gyakorlatból és tapasztalatból tudom, hogy milyen ma a kisgazdák: sorsa. A főispán úrnál kilincsel a község lakossága azért, mert 1-2-3-4 métermázsa vetőmagra van szükségük, de azt kérik, járja ki a főisnán úr őméltósága, hogy azt a kismennységü vetőimagot is majdi csak részletekben fizethessék vissza. Ez mind azt jelenti, hogy a kisemberek teherbíró képessége nem valami nagy. Az én vidékem tanyavidék, azon a tanyavidéken szétszórva a tanyákon laknak az állattenyésztők, akik nagyon szeretik az állatokat, amint a mostani tenyészállat-kiállítás példája is mutatja. Azok az emberek hozzájárulnak kivétel nélkül a község minden adójához, a járdafenntartáshoz, a villanyvilágításhoz, a betónfenntartáshoz, azok az emberek fizetik & közmunka váltságot, az útadót, stb. Miért ne lehetne megoldani a kérdést ennek a c) pontnak a törlésével? Ha máskülönben talán nem lehet ezt az adóalapot fenntartani, akkor úgy kellene megoldani a kérdést, hogy minden adófizető járuljon hozzá és vessük ki ezt az adószázalék arányában, mint ahogyan például az egyházi adókat is kivetik. Vessük^ ki adószázalék arányában, hogy mindenki járuljon hozzá és ne kizárólag azokat az egészen kis embereket, akiknek két-három > üszőjük van, terheljük meg állataik számának megfelelően állatonként 2—3 pengővel, ne kizárólag ezeknek az adóját növeljük még jobban. Nagyon kérem, hogy a miniszter úr őnagyméltósága méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni és ne engedjük, hogy arra a gazdatársadalomra, amely egyébként is roskadozik az adója alatt, még újabb terheket is rakjanak. Van ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban még egy másik aggályom is, nevezetesen a következő. Mindenki a saját

/ vidéket ismeri a legjobban, én ismerem Békés vármegyét, minthogy annak a szülötte és annak a képviselője is vagyok. Tudom, hogy például saját községemben, saját kerületemben, f amelyet hosszú időkön keresztül képviseltem és képvi-