Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

Àz országgyűlés képviselőházának 9U. ülése 19 AO április 2-án, kedden. 145 létszám mellett 'katasztrális holdamként csak mintegy évi 14 métermázsa trágya jut a szántó minden holdjára. Minden .gazdaember tudja, hogy ez túl kevés, mert okszerű gazdálkodás mellett négyévenként kell trágyázni és ez a trágyamennyiséig talán csak 6—7, sőt 8 évenkénti trágyázási lehetőséget biztosát. Ennek a célnak elérése érdekében tehát állattenyésztésünket fejlesztenünk, az állatok létszámát fokoznunk kell. Ugyanakkor azonban gondoskodnunk kell arról is, hogy a takarmánytermelés terén is lépést tartsunk az állatok számának emelkedésével, mert hiába emelkedik az állatlétszám, ha meg nem felelő, rossz, kicsontozni váló állatot tartunk. Az állattenyésztés jöyedeknezősége ugyanis nem a számtól, haneni elsősorban a minőségtől függ. Magam is osztozom Megay Károly képviselőtársaimnak abban a felfogásában, hogy a búza mellett fokozott gondoskodást kell fordítanunk az" állattenyésztésre. Éppen ez a gondoskodás és ez a gondolat késztetett arra, hogy ezt a törvényjavaslatot a t. Ház elé terjesszem. Úgy érzem, Magyarországinak át kell vennie a tenyészállatexport tekintetében KeletEurópa felé azt a szerepet, amelyet a mi irányunkban Svájc töltött be. (Ügy van! Ügy van!) A magyar állattenyésztést tarka marna terén azért tudtuk ilyen magas fokra emelni, mert Svájcból évente importáltunk állatokat. Megállapított tény azonban, (hogy a keleteurópai államokban a Svájctól importált állatok nem válnak be olymértékben, miint a Magyarországból származó állatok, nekünk tehát gondoskodnunk kell arról, hogy megfelelő számú állatot tudjunk exportálni r kelet és dél felé. Erre vonatkozólag .a kezdeményező lépések már, megtörténtek, a mostani tenyészállatvásáron a' külföld részére nagyszámú tenyészállatot vásároltak, így egyedül Jugoszlávia 1 millió dinárért óhajt nálunk tenyészállatokat beszerezni s anaga a földművelésügyi miniszter jön ide a vásárlás irányítása végett. Ezzel a magyar, állattenyésztés hírnevét mindenesetre meg tudjuk alapozni. Megay Károly képviselőtársam felhívta figyelmemet arra is, hogy a pásztorkérdést is meg kell oldani. En, aki Magyarországon a zöldmeKŐmozgaloim egyik kezdeményezője voltam, teljes miértekben tudóim, hogy a pásztorkérdés megoldatlan. E kérdés megoldása érdekében már mint a zöldmezőinoagalom elnöke, tanfolyamokat tartottam, mert lehetetlenség, hogy olyan ember kezében legyen sokszor egy község állatállományának gondozása, sokszor a kisemberek minden vagyonkája, (Ügy van! Ügy van!) aki az állattartáshoz nem ért és akiben nincs kellő szeretet és tudás az állatok nevelése, gondozása és ápolása iránt. Szükségesnek tartom tehát ezeknek a pásztorképző tanfolyamoknak még nagyobbmiérvű fejlesztését és fokozását s teljes mértékben igazat adok több felszólaló képviselőtársamnak abban, hogy az országban az állattenyésztés fejlesztése érdekében megfelelő tanfolyamokat kell tartani. Már a minit éviben 200 ilyen állattenyésztési, tejgazdasági és zöldmezőtanfolyamot tartottunk és ezeknek számát az idén 250-re kívánom felemelni. Gondoskodtam! arról is,, hogy a téli gazdasági tanfolyamokban és a téli gazdasági iskolákban is fokozottabb gondot fordítsak az állattenyésztési tudnivalók előadására. Méltóztatnak tehát látni, igen t. Képviselőház, hogy az állattenyésztés fejlesztése és támogatása teljes mértékben célkitűzéseim között szerepel és ezt a törvényjavaslatot is azért hoztam '

f ide, hogy elsősorban az ország vagyonosodását és a kisgazdatársadalom megerősítését szolgáljam. Ez a törvényjavaslat állattenyésztési politikánknak mintegy gerincét képezi, de méltóztatnak látni, hogy ehhez még mindenféle más fontos kérdések is tartoznak, amelyeket én nagy vonásokban itt röviden vázoltam. Hiszem, — és> teljes magyar nyíltsággal merem állítani — hogy ez a törvényjavaslat igenis a magyar gazdatársadalomnak és elsősorban a kisgazdatársadalommk a megerősödését fogja maga után vonni s ezért tisztelettel kérem at. Képviselőházat, hogy méltóztassék ezt a javaslatot általánosságban elfogadni. {Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Ifj. Tatár Imre. Elnök: Ifj. Tatár Imre képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Bármennyire is elismerem, hogy az^ előttünk fekvő törvényjavaslat állattenyésztési vonatkozásban szolgálni akarja országunk gazdatársadalmának érdekeit, mégsem tudok bizni annak sikerében (Állandó morgás. — Elnök csenget.) ama egyszerű jogászi oknál fogva, hogy minden szerződési csak annyit ér, amenynyit abból teljesítenek. Ugyanezt a tantételt vonatkoztatni tudom bizonyos törvényekre is. Hogy e törvényjavaslat eredményességével szemben aggályomat fejezem ki, erre az a statisztikai kimutatás kényszerít, amelyet a költségvetésből volt módomban megismerni és amely a következő: A belügyminisztérium költségvetése 211 millió pengő

3 a íoldmívelésügyi minisztérium költségvetése egészen bagatell összeg: 68 millió pengő. A belügyi költségvetés keretében a csendőrség költségvetése 47 millió pengő, a rendőrség költségvetése 58 millió pengő. Ezzel az összehasonlítással nem azt akarom mondani hogy nincs szükség esendőrségre és rendőrségre, mert igenis szükség van, csak azt akarom mondani, hogy ha fontosnak tartjuk ennek a két intézménynek alátámasztását, akkor hatványozottabban fontosnak kell tartanunk azt, hogy a földmívelésügyi költségvetést a jelenlegi költségvetésben megállapított összegeknél sokkal súlyosabb összegekkel irányozzák elő. Azt a kijelentésemet, hogy ennek a törvényjavaslatnak a sikerében nem tudok hinni, alátámasztom azzal, hogy a földmívelésügyi költségvetés 3. címe alatt 850.000 pengő van az állattenyésztés fejlesztésére beállítva, a 6. cím alatt ösztöndíjakra és ímenz&segélyekre — ami tulajdonképpen a szegény falusi kisgazdaifjak tudásának fejlesztésére szolgál —• csak 18.000 pengő, téli gazdasági iskolák létesítésére 80.000 pengő, népkönyvtárakra pedig — ami tulajdonképpen a tudásíban elmaradt falusi kisgazdák tudásának és szakértelmének biztosítására szolgál — csak 60.000 pengő van felvéve a költségvetésbe. A 7. cím alatt az öntözésügy fejlesztésére 75.000 pengő van beállítva, amely összeg csekély voltánál fogva egyáltalán nem szolgálja annak a súlyos kérdésnek rendezését, amely kérdésnek rendezése állattenyésztési vonatkozásban az ország takarmánytermését biztosítaná. A 10. cím alatt talaj vizsgálati és műtrágyázási kísérletekre 82.500 pengő van beállítva. Szikes talaj javítási és talajhasznosítási kísérletekre 18.000 pengő, a mészszegény talajok javítására pedig 30,000 pengő 24*