Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

14fi Àz országgyűlés képviselőházának van felvéve a költségvetésibe, homoktalajok javítására pedig semmiféle összeg nincs felvéve. ' Mélyen t. Ház! Egészen különös ez a mostoha bánásmód a földmívelésügyi kormányzattal szemben; mindenesetre amíg az egész ország létét biztosító föhlmívelésügy költségvetését csak ilyen csekély^ összeggel dotálják, addig' nem látok biztosítékot arra, hogy az ország összes alapvető gazdasági kérdését a magyar nép érdekében eredményesen megoldják. .Ez az egyik oka annak, hogy nem látom biztosítva a törvényjavaslat sikerét, a másik ok pedig — amit egyenesen rosszatok ebben a törvényjavaslatban — az, tíogy a most felállítandó vármegyei tenyészállatbeszerzési alapba bizonyos Összeg befizetésére kötelezik a kisgazdákat. Kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, ne rójja meg a kisgazdákat ezzel a díjjal, hanem legalább is az alatt az átmenti idő alatt, amíg ezek a kérdések nem jutnak fokozatosan rendes mederbe, máshonnan vegye elő a pénzt. Visszatérve a költségvetés számaira, ismét rosszallásomat fejezem ki azért, mert már hosszú évek sorozata óta mindig azt látom, hogy a földmívelésügyi tárca agrár-mivoltunk ellenére mint mostohagyermek van az országos költségvetés keretében kezelve- Hiába van nekünk bármilyen jószándékú és nemes mentalitással eltöltött földmívelésügyi miniszterünk és hiába vannak neki bármilyen értékes tudású segítőtársai, ha nem tudják megoldani azokat az égető gazdasági problémákat, amelyeknek megoldása ennek az országnak létét vagy nemlétét jelentik, mert hiszen, ha nincs meg a pénz, amely minden gazdasági kérdés megoldását jelenti, úgy e problémák megoldása lehetetlen. Ha ezeket a tételeket /mérlegeljük, rájövünk arra, hogy ez a törvényjavaslat, bármennyire nemes szándékból és gyakorlati következetességgel került a Ház elé, mégsem fogja tudíni elérni azt a hasznos eredményt, amit pedig a kisgazdaságok az ország gazdasági menetében megkövetelnek. Az igen t. előadó úr rávilágított arra, hogy az ország kisgazdatársadalma az állatlétszámok körülbelül 80%-át tartja (birtokában. Ha ez így van, akkor jogos az a kívánságom és kérelmem az igen t. földmívelésügyi kormányzathoz, hogy a magyar kisgazdatársadalomnál tekintsen el a tenyészállat díjak befizetésétől, mert hiszen a tényészállatdíjak befizetése is legnagyobbrészt a magyar kisgazdatársadaloin érdekében volna szükséges. A közelmúlt napiokban több vidéken volt módomban az árvíz által okozott karóikat megtekinteni. Ezeknek a károknak is az az oka, hogy a földmívelésügyi kormányzat fontos pozíciójához viszonyítva sohasem volt olyan összeggel dotálva, mint amilyen összeggel azt a mezőgazdaság érdeke megkívánta volna. Hír szén, ha a földmívelésügyi kormányzat elegendő összeget kapott volna szukcessziye, évenként a költségvetésében, meg vagyok róla győződve, hogy már évekkel ezelőtt, _ regen megtette volna a szükségessé vált óvómtezkedéseket^ amelyek, ha megtörténtek volna, ma nem állott volna elő az a szerencsetlen helyzet, hogy sok falusi kisgazdának máról holnapra elpusztult a lakóháza, máról holnapra elpusztult a keserves munkálatokkal elvégzett őszi E törvényjavaslat vitájának keretében ra kell mutatnom a múlt hibáira, amelyek gátolták azt, hogy a mezőgazdasa« az aüat9lp. ülése 1940 április 2-án, kedden. tenyésztés vonatkozásában boldogulni tudjon. Az elmúlt éveikben az egyik gazdasági kamara főtitkára panaszkodott arról, hogy amikor a földmívelésügyi kormányzatnak beterjesztett egy kérelmet, amelyben nagyobb mérvben kívánta előmozdítani a Duna-Tisza közén és Szabolcsban a futóihomoktalaj ok megjavítását és csupán csekély 6000 pengőt kért ennek az akciónak az elindítására, az a válasz jött a földmívelésügyi kormányzattól, hogy még ezt a csekély 6000 pengőt sem tudják az illető kamarai főtitkárnak rendelkezésére bocsátani. Ezen az úton haladva, meg kell állapítani, hogy amíg ilyen égető kérdések megoldása elöl a földmívelésügyi kormány pénz hiányában kénytelen kitérni, addig hiába akarjuk, hogy a homokos talajú és szikes talajú vidékeken az állattenyésztést nemesítsük és szaporítsuk, amíg ott kellő takarmánykészletet termeim nem tudunk, ez a fontos kérdés fiaskót fog szenvedni. Éppen ezért kérem az igen t. földmívelési kormányzatot, hogy a takarmánytermesztésre és a takarmány termesztés növeléséhez szükséges talajjavításokra a jövőben jóval nagyobb összeget méltóztassék a földmívelési tárca költségvetésébe felvenni, mert tudjuk nagyon jól, hogy egy ország állattenyésztését csak akkor tudjuk felemelni é« nemesíteni, ha az állatokat elegendő és jóminőségű takarmányon tudjuk tartani. Az országnak nagyon nagy területen fekvő nomokvidókéit, mint homoki gazda, nagyon jól ismerem ós látom, hogy ezeken közel sincs még megoldva az a takarmány termelés, amelyet gazdasági életünk továbbfejlődése megkíván. Bátor vagyok hivatkozni arra, hogy azokon a homokvidékeken, . ahol már a homoki takarmánytermesztést a lehető legmagasabb fokra fejlesztették és biztosították, egészen inas mii.őségíí ts sokkal nagyobb mennyiségű állattal rendelkezik a gazdaközünség, mint azokon a homokvidékeken, ahol még egyáltalán nem történt intézkedés arra, hogy azon a gyenge homokon gazdálkodó gazdatársadalmunkat is felsegítsük. Tudjuk nagyon jól, hogy a gabonatermelést és a mezőgazdasági termelést csak akkor sikerül folytatni, ha a trágyatermelést kellő mennyiségben annak a bizonyos földterületnek biztosítani tudjuk. Reflektálva Megay t. képviselőtársamnak arra a kijelentésére, hogy az országban évenként és katasztrális holdanként csak 14 métermázsa trágya jut, ki kell jelentenem, ezt olyan kevésnek találom, hogy ez a trágyamennyiség a jövőben nem fogja nekünk biztosítani azt a növénytermelési és így közvetve állattenyésztési eredményt, amelyet ma a bennünket körülvevő háborús helyzet nemzetünk megerősödése érdekében megkövetel. Nem hagyhatom megemlítés nélkül, mélyen t. Ház, a közelmúltban megtörtént káros eseményeket, amelyekről szintén statisztikai kimutatást leszek kénytelen idézni. Ennek eredménye az, hogy ha gyapjúszükségletünket az országban akarnók teljes mennyiségben megszerezni, erre a célra juhállományunkat mintegy 800.000 darabbal kellene szaporítani. Akkor, amikor megtörténhetik az, hogy az f a falusi kisgazda bárányát 1*50—2—3 pengőért kénytelen darabonként eladni azért, mert felnevelésére nincs meg a lehetőség, nem fogjuk elérni, hogy ebben az országban megszerezzük a imég szükséges gyapjúmennyiséget, mert juhállományunkat nem tudjuk fejleszteni. Ugyanez a helyzet a sertéstenyésztésnél is. Tudjuk nagyon jól, hogy az ősz folyamán,