Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

Az országgyűlés képviselőházának 9 4. ülése 1940 április 2-án, kedden. 137 vény ja vaslat. tárgyalása iránt sem mutat olyan érdeklődést, amilyent ez a javaslat jelentőség-én él fogva joggal megérdemelhet. Az állattenyésztés, véleményem szerint, a magyar közgazdasági élet egyik legfontosabb uzemága és annak mennyiségi és minőségi fejlesztése elsőrendű szociális, közgazdasági, külkereskedelmi és nem utolsó sorban honvédelmi érdek. Eltekintve attól, hogy az állattenyésztés, illetőleg annak produktumai, a legfontosabb népélelmezési cikkek, azoknak feldolgozása és forgalombahozatala igen sok gyári üzemnek és igen sok embernek nyújt megélhetést, ide tartoznak a tejszövetkezetek, a tejipari válla Játok, a sajtgyárak, a vajgyárak, a húsfeldolgozó üzemek, a szalámi, — a textilgyárak, a gyapjúmosók, a gyapjúfonók, az állatkereskedők és fel tudnék sorolni még néhány gyári üzemet és foglalkozási ágat, amelyek közgazdasági életünkben elsőrendű^ szerepet játszanak s amelyek mind a mezőgazdaságnak ebből az igeiig fontos üzemágáíból élnek és Valljuk meg, jól élnek. Szinte érthetetlen az, hogy amikor az állattenyésztési üzemág, termékeinek forgalmazói és feldolgozói jól élnek, akkor a magyar gazda az állattenyésztésből nem tud a maga. számára hasznot biztosítani. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon,) Igen csábító lenne számomra ezzel a kérdéssel ebben a beállításban foglalkozni, de miután egyrészt^ szorosabban magával a törvényjavaslattal kívánok foglalkozni másrészt a>z értékesítés kérdésével Jurcsek Béla igen t. barátom a törvényjavaslat tárgyalása során kimerítően foglalkozott, ez alkalommal csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy bármennyire kiváló és jó ez a törvényjavaslat, szerény megítélésem szerint a maga jótékony hatását csak akkor fogja elérni, ha az állattenyésztés rentabilitását, jövedelmezőségét biztosítani tudja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem helyes az az agrárpolitika, amely lehetővé teszi azt, hogy az állati termékek feldolgozásából ás forgalombahozatalábói élő kereskedők és gyári üzemek haszonnal dolgozzanak akkor, amikor a magyar gazda ráfizet. Közgazdasági szempontból egyenesen károsnak tartom ezt a jelenséget, mert szerény felfogásom szerint erkölcstelen, hogy haszonnal dolgozzon a feldolgozó, a forgalombahozó akkor amikor a tenyésztő, aki a tenyésztéssel járó nagy és sok kockázatot viseli, ráfizet, (Ügy van! Űay van! fobbfelől, — Egy hang jobbfelől: Hallatlan!) Ma, amikor a kormányzat megfelelő árvédelmi intézkedésekkel — Forintom nagyon helyesen — az árak kialakulását ellenőrzi és megállapítja, nem látom semmi nehézségéi sem annak, hogy a fogvasztói ér emelése nélkül a gyárijpari és a kereskedői ár, illetőleg haszon 'csökkentésével az állattenyésztés rentabilitását emeljliik (Helyeslés jobbfelől.) Az á'bifi'rak e^ökkenés^

1 a dolog természete szerint maga után vonja az állatállomány csökkenését. Hogy az állatállomány csökkenése mit jelent a hadászat és a talajerő fenntartása szempontjából, arról — úgy vélem — szükségtelen beszélni. Nagyon érdekes azonban, ha a lati s/ti kai adatok alapján nézzük ennek a két jelen sédnek összefüggését. Amint az áUatálrak emelkedtek, abban a percben az állatállomány is emelkedett viszont az .állatárak csökkenése az állatállomány esökkenését vonta maga után.. Ha a statisztikai adatokat megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a jelenlegi trianoni Magvarország még mindig nem érte el azt az állatállományt, amellyel a nagymagyarországi adatoknak Csonka-Magyarországra történő átszámítása után feltétlenül rendelkeznie kellene. Hiszen ha megnézzük ezeket az adatokat, akkor azt látjuk, hegy például 1911-ben kétmilliónál több szarvasmarha volt ebben az országban, 1937-ben csak 1,756.000, 1938-ban 1,889.000 és meg vagyok róla győződve, hogy az 1941. évi állatszámlálásnál már kevesebb lesz; ez a csökkenés az álíatárak csökkenésének következtében fog előállani. Ugyanea a helyzet lovaknál., Még szembetűnőbb ez a sertéseknél. Ezeknek száma 1911-ben 3,322.000, 1937-ben 2,623.000, a jelenlegi sertésárak pedig még nagyobb csökkenést és 'zuhanást fognak előidézni. Ugyanez a helyzet a juhoknál, ahol a csökkenés a gyapjúárakkal van összefüggésbtii. 1911-ben a juhok száma 2,406.000 volt, 1938-ban 1,628.000. T. Ház! Ha az állatárak csökkenése tovább tart, még szembetűnőbb lesz az állatállomány csökkenése, ez pedig a magyar mezőgazdaságnak olyan retrográd irányban való fejlődését jelenti, ami- az egész ország szempontjából nem lenne kívánatos. T. Ház! Megítélésem szerint a magyar mezőgazdaságot úgy kell átszerveznünk, hogy ab, an a vezető szerep az állattenyésztésé "legyen. Még talán a szemtermelés rovására is fejleszteni kellene állattenyésztésünket és ezzel kapcsolatban takarmány termelésünket. Hazánk geopolitikai fekvése, növénytermelési adottságaink, kül- és belföldi értékesítési lehetőségeink mind az állattenyésztésnek kedveznek. Nem szeretném, ha a mai állapot bárkit is megtévesztene, mert bizonyos, hogy a jelenlegi állatárak alacsonyak; ha azonban a ö ő helyzetet tekintjük, a jövő kópét vetítjük magunk elé, ez feltétlenül^ kedvezni fog az állattenyésztésnek. A közeli és a távoli értékesítési lehetőségek minden körülmények között az állattenyésztés fokozott mérvű fejlesztését írják elő. Ne felejtsük el, hogy minden üzemág között a legfőképpen áll az állattenyésztés terén az, hogy nem lehet kapkodni, tehát bölcs előrelátással kell _a jövő értékesítési lehetőségeit kihasználni. (Ügy va,n! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Tagadhatatlan, hogy a jelen pillanatban a búzatermelés, _ egyáltalán a szemtermelés 'kétségtelenül jövedelmezőbb, mint az állattenyésztés. Ne felsjtsük el azonban, hogy ez a, mondjuk, kisebb ráfizetés végeredményben egy mesterséges ár következtében állt elő belföldi vonatkozásban, külföldön róedig egy fokozott mérvű háborús szükséglet következtében. Abban a percben, amint a felfokozott külföldi háborús szükséglet csökkenni fog, nagyon természetesen a búzatermelés jövedelmezősége is kedvezőtlenebb képet fog "mutatni. Ha így áll a helyzet, — már pedig kétségtelenül így van, — akkor ez meggondolásra késztet, vájjon nem kellene-e a búzatermelés alimentálására szolgáló összegből az állattenyésztés jövedelmezőségére bizonvos összeget fordH.'up. (Felkiáltások jobbfelől: Külön, alavot!) Mert ha a búza ára magas, ez a dolog természete szerint a búzával bevetett területek növekedésére fog vezetni (Űc/y ray! Ügy van!), mint ahogyan a közelmúltban láttuk, hogy amiikor a búza árát. emelték, olvan tervieteket is búzával vetettek be. amelyeken mást is jól lehetett volna termelni, ha az állattenyésztés jövedelmezőbb lett Volna. így végeredménvben a búzatermelés alimentálására szolgáló összeget állandóan emelni kellett, mert a búzaterület is állandóan növekedett. Ez viszont maa'a után Vonta azt. hogy az állatállomány csökkent, tehát a trágya23*