Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. illése 19.W március 13-án, szerdán, 115 A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! Van szerencsém beterjeszteni a m. kir. minisztérium jelentését a magyar Szent Koronához visszacsatolt területnek az országai való egyesítéséről szóló 1938:XXXIV. te. 4. §-ában, illetőleg a Szent Koronához visszatért kárpátáljai területnek az országgal való egyesítéséről szóló 1939: VI. te. 7. §-á'ban foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott minisztériumi rendeletekről. Kérem a Jelentés kinyomatását, szétosztását s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a í'Öldimívelésügyi, igazságügyi, közgazdasági és közlekedésügyi, közigazgatási, közjogi, 'közoktatásügyi, pénzügyi, társadalompolitikai, valamint véderő bizottságoknak való kiadását. (Keek Antal: Nincs itt hiba, dolgozik a Ház!) Elnök: A Ház a beadott jelentést kinyomatja, tagjai között szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a miniszterelnök úr által megjelölt bizottságoknak adja ki. (Keek Antal: Lesz itt annyi törvény, hogy a végén nem tudjuk hová tenni! Naponta egyegy rendelet és törvény!) Következik ifjabb Tatár Imre képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni az interpelláció szövegét. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvasna): »Interpelláció a m. kir. kormányhoz a zsidó birtokok kisemberek részére juttatásának rendezése tárgyában. Módjában van-e a m. kir. .kormánynak olyan rendelkezést kiadni, mely a most közeljövőben juttatásra kerülő zsidó birtokok ügyét közmegelégedésre rendezni tudja?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Sok minden összefutó tényező kényszerítette korma ny unkát arra, hogy a második zsidótörvónynyel párhuzamosan a zsidó birtokosok tulajdonában levő földbirtokok kérdésében is megoldást találjon a falusi kisember javára. Annak ellenére, hogy már két esetben is kényszerítve volt a kormányzat arra, hogy ezt az égető kérdést a Ház elé hozza, a tervezett megoldást nem lehet másnak, mint tákolmánynak és foltozott nadrágnak nevezni, mert hisaen arról az eljárásról, amelynek keretében ma meg akarják oldani a zsidó tulajdonban levő' földbirtokoknak a falusi kisemberek részére való juttatását, már eleve megállapíthatjuk, hogy fiaskóval fog' végződni. Nekem, mint az egyik község mezőgazdasági bizottsága elnökének módomban volt egy ilyen zsidó birtok igénybevételére vonatkozó tárgyaláson részt venni ég; kijelenthetem, hogy kalapot kell emelnünk a m. kir. gazdasági felügyelői kar gondolkodása, mentalitása és eljárása előtt, mert ezek az urak olyan nemes gondolatokat akarnak a gyakorlatba belevinni, amelyek remélhetőleg mindenkor sikerrel lesznek belegyökereztefhetŐk a rideg valóságba, a gyakorlati életbe. Annak ellenére, hogy ezt a tapasztalatomat a t. Ház tudomására kell hoznom, azt hiszem, mégsem fog ez a kérdés közmegelégedésre megoldódni, mert hiszen _ van egy szakasz, amely kimondja, hogy az újdonsült birtokosoknak, akik szőlő-, kaszáló-, szántó-, erdő- vagy legelőbirtokot akarnak tulajdonul szerezni, a föld minősége szerint a vételár 25-—50 százalékát előzetesen tartoznak lefizetni. Éppen ezért meg kell , említenem, hogy a zsidótörvénynek azt a nemesszándékú intézkedését, amely kimondja, hogy az országban zsidófajú egyén 600 négyszögölnél nagyobb ingatlannal nem rendelkezhet, előbb tett kijelentésem megsemmisíti, mert nagyon jól tudjuk, hogy ma a leszegényedett falusi nép körében nagyon kevés embernek van annyi pénze, hogy a juttatandó földbirtok vételárának 25—30 vagy 50 százalékát előre lefizethesse. Ha ez így van, akkor azt hiszem, nagyon sok ember véleményét nyilvánítom itt, amikor azt mondom, hogy ezt a rendelkezést a magyar falusi nép érdekében olyanformán kell megváltoztatni, hogy a dolgozó, szorgalmas magyar falusi kisember mindenkor boldogulhasson és ne a zsidóság javára legyenek megoldva ezek a kérdések. Arra kérem tehát az igen t. kormányt, tegye megfontolás tárgyává ezeket a kérdéseket és rendeleteivel és eljárásával ne tűnjék úgy fel a világ zsidóságának szemében, mintha gyenge volna és nem volna mersze ahhoz, hogy ezeket az égetően sürgős kérdéseket a magyar falusi kisembereik érdekében megoldja. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A falusi kisemberek érdekeit mindenkor figyelembe véve. változtassa meg tehát a kormány törvények vagy rendeletek segítségével a fennálló lehetetlen helyzetet, mégpedig olyan formán, hogy a juttatásra kerülő zsidóbirtokok vételárának 25—. 30—50%-át ne kelljen előre lefizetnie az illető kisembernek. Bocsásson ki a kormány olyan rendelkezést, amely kimondja, hogy a zsidóbirtokoknak kisemberek kezébe való juttatásánál a kötvényesítés legalább 3%-os kamatozás mellett történik és a vételárat 28—30 év alatt kidl törleszteni, valamint, hogy a kisemberek a vételárnak részletekben való fizetését Csak az első évi termés értékesítése után kezdik meg. (Keek Antal: Zsidók vették meg a" parasztoktól!) Ha ilyen formán történik meg a zsidó birtokoknak kisemberek kezébe juttatása, akkor nem következik be az a gazdasági zökkenő, amelyet ma sokan jósolnak, de ha mégis bekövetkeznék, akkor is a dolgozó, szorgalmas, becsületes magyar nép érdekében azt kívánjuk, hogy ezt a kérdést közmegelégedésre minél hamarabb oldják meg. Én csak így tudom a nemzet erősítését és fejlődését elképzelni. De ez az építő munka is esalk akkor lesz hasznos, ha a szorgalmas és becsületes falusi kisembereket minél nagyobb számban begyökereztetjük a magyar földbe. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kormánynak, Következnék Paczolay György képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi, valamint a belügyminiszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Matolcsy Tamás képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz az elmebetegek ápolási költségei terén tapasztal• ható sérelmek tárgyában Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a kisvagyonú emberek exisztenciáját az ápolási költség tönkreteszi, ha a család egyik tagja hosszabb ideig intézeti ápolásra szorul, 'különösképpen az elmegyógyintézeteknél?