Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-91

9,6 Az országgyűlés képviselőházának 91 nyolít le, mely eddig- a magángazdaság kezébe volt lefektetve és amelyet a magángazdaság nem tud most lebonyolítani, azért éppen erre a szervre szükség van. Mezőgazdasági vonatkozásban azonban a Külkereskedelmi Hivatalnál, _ különösen állatértékesítési osztályában mindig a legmesszebbmenő megértést, a keresztény magyar agrárérdekek legnagyobb védelmét találtam. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Pándi Antal: Sok panasz van!) Mindezek után távol áll tőlem és nem is vagyok hivatva arra, hogy tanácsokat adjak a mélyen t. kormánynak vagy a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrnak, mert hiszen tanácsadó szervei a miniszter úrnak bőven vannak és azokat módjában van igénybe is venni, azonban mégis bátor vagyok jóindulatú figyelmébe ajánlani a megoldásnak azt a módját, hogy a szerteszét levő rendezetlen állapot helyett a termelés és az értékesítés szoros kapcsolatára való törekvést méltóztassék megvalósításul szeme elé tűzni. Sokszor beszéltek itt az egy kézről. Az én tapasztalataim szerint nem volt itt egykéz. Itt sok kéz volt,' (Piukovieh József: Van!) amely sok kéz össze-vissza nyúlkált bele egymás munkájába. (Zsengellér József: A más zsebébe! — Egy hang a baloldalon: Balkéz!) En a magam elgondolása és mondjuk, meghatározása szerint nem is annyira az egykézt látnám szükségesnek, hanem az egy fejet, (£7gy van! Taps a középen.) .amely két kézzel, de állandóan igyekezzék javítani mindenütt, ahol megfelelő javításokra szükség és lehetőség van. (Taps.) Ugyanakkor bátor vagyok a megoldási lehetőségekre nézve 'bennem hosszú idő alatt kialakult gondolatokra rámutatni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az én elgondolásom az elérhető legjobb megoldást jelenti. Azt hiszem, ezt azért sem lehet elérni, mert hiszen adva vannak már bizonyos jelenleg is működő adottságok, amelyekből egyrészt a működés ideje alatt is kell lebontani és ezzel párhuzamosan építeni kell a másik oldalon. Egészen különös és érthetetlen előttem, hogy egy országnak külön Külkereskedelmi Hivatala van. En ugyanis azt hiszem, hogy nincs külön külkereskedelem, ellenben igenis egy kereskedelem van, amely egyrészt ellátja B belföldi keresletet, másrészt a belföldi szükséglet kielégítésén túl mutatkozó feleslegeket kifelé elhelyezve, a külkereskedelmet is hivatott lebonyolítani. Ugy vélem teihát, hogv a Külkereskedelmi Hjvatal kereskedelmi 'hivatallá volna átalakítandó, amely kereskedelmi hivatal kezébe az egész kereskedelem ügyei összefutnának(Pándi Antal: Sohasem lesz kereskedelem!) Mélyen t. Ház! Meg kell itt említenem, hogy megítélésem szerint annak a ténynek, hogy mi még itt a földmívelésügyi tárca keretében beszélünk és beszélhetünk az agrárértékesítésrŐl, semmi más oka nincs, mint n kereskedelemügvi miniszter úr különös udvariassága. (Gunde László: Nincs •kereskedelemügyi miniszter!) Méltóztassék elképzelni, hosy amikor a kereskedelemügyi miniszter űr bir tokában van a szállítási eszközökkel való ren delkezésnek. amikor rendelkezik minisztériuma révén a belföldi, a Külkereskedelmii Hivatal útján pedig rendelkezik a külkereskedelemmel, amikor módjaiban van refakciák útján, a szál h'tási eszközök bizonyos protezsálása és a tarifák megállapítása álapján ezekben a kérdésekben csaknem azt mondhatnám, teljhatalmúiag . ülése 19UO március 12-én, kedden. intézkedni, amikor módjában van külkereskedelmi szerződéseket megkötni: akkor, ha venné magának a fáradságot, olyan árakat alakíthatna ki és úgy irányíthatná ezeket ebben az országiban mindenütt, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak igazán (Szöllősi Jenő: Rönynyű dolga volna! — Elénk derültség.) nagyon kevés dolga volna. A Külkereskedelmi Hivatalnak kereske delicti hivatallá való átalakítása mellett azt a jelenlegi helyzetet, hogy a mezőgazdasági cikkek értékesítése egy kéziben van, az ipariak pedig a másik alelnök alatt vannak, továbbra is fenntartandónak tartom, még pedig azért, mert így legalább a Külkereskedelmi Hivatal elnöke betekintést nyerhetne abba, hogy az iparcikkek értékesítése vagy az ipari nyersanyagok beszerzése nem történik-e a mezőgazdasági értékesítés rovására. (Ügy van! jobbfelől.) Ugyan akkor azonban szükségesnek látszik a földmívelésügyi minisztérium összes, termelési, értékesítési és tarifapolitikái osztályainak egy kézben való egyesítése és ezek együttműködése a Külkereskedelmi Hivatallal, s ennek az együttműködésnek minden esetben a mezőgazdasági érdekek figyelemhevételével és szemel ott tartásával kell történnie. (Helyeslés jobbfelöl.) így azután nemcsak tanácsokkal szolgálna, hanem a vezetés tekintetében is segítségére lenne a földmívelésügyi minisztérium a gazdatársadalomnak a termelés irányításával, a stabil árakkal, — legalább egy-egy kampány idejére és nem szerencsejátékszerűvé — de megalapozottá tenné termelésünket. (Úgy van! jobbfelől.) Támogatná a mezőgazdaság egyes üzemágai jövedelmezőségét hosszúlejáratú szerződésekkel és biztosítani igyekeznék a mezőgazdasági termelés belföldi fogyasztásának emelését, mert a, legjobb értékesítési lehetőség mégiscsak a bel földi fogyasztás. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Általában át kell térnünk a készletgazdálkodásra. Készletek tárolására. — különösen a gabonaneműeknél és takarmányneműeknél — valamint hűtőházak felállítása mellett legjobban a konzervgyárak üzem behelyezése tenné lehetővé, (Helyeslés és taps jobb felől.) hogy kis helyen nak távozhassuk el s esetleg később értékesíthessük pillanatnyilag romlandó árucikkeinket. Nem vagyok hajlandó elismerni azt a tantételt, hoe'y Jelenlegi konzervgyárainknak csak azért kell állaniok. mert nines konzervdoboz. Konzervdoboz nine:-; néhány hónapja. Mi volt azelőtt? Azt mnr elfelejtettük, hogv miért nem működtek akkor és miért álltak meg? Azelőtt a gabonatermelés tá ÍTIO^RIR.^ £11**1 évente csaknem 80 millió nengőt lehetett és kellett szánnunk. Ha tehát akkor ezt lehetett tennünk, akkor ma, amikor a világpiaci árak fejlődése a. búzatermelést a jövőben valószínűleg már jövedelmezőbbé teszi, ennek a 80 millió pengőnek felhasználása igenis, fontos és szükséges a. magyar állattenyésztés felkarolása é> produktumainak raktározásához megfelelő forgótőkéhez juttatása érdek éhen. Elhiszem, hogy rendkívül drága és nehéz dolog lesz most a jelenlegi magas árak mellett a tartalékgazdálkodásra átférni, (Szöllősi Jenő: Nincs is tartalék sehol!) de miért nem tértünk át akkor, amikor alacsonyabbak voltak az árak, akkor is az volt a helyzet, hogy a. magyar mezőgazdaság az állattenyésztés terén évente a sokszorosát fizette rá annak az öszegnek,