Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-91
Az országgyűlés képviselőházának 91. elő, mert hiszen két esztendő előtt 2.35 pengő volt a zsír ára, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) akkor azonban a kereseti lehetőségek sokkal rosszabbak voltak, a munkalehetőség is sokkal kedvezőtlenebb volt, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és inflációt mégsem okozott. Felesleges azonkívül azt mondani, hogy nem lehet a munkabéreket tartani. Mélyen t. Ház, a mezőgazdaság mutatta meg a legjobban. hogy lefelé tendáló üzemnél is tudtunk és tudunk emelni munkabért. Azonkívül nem^ vonja maga után okvetlenül a zsírárak emelése az ipari cikkek árának emelését. A zsír mennyi sége egy munkáscsaládnál havonként 3—4 kg-ra rúg, hiszen a munkás valószínűleg szívesebben vásárol sertéshúst, amely saját zsírjában kisül. (Ügy iXin! Ügy van!) A sertéshús árának emelését én is antiszociálisnak tartom és ezt senki sem kívánja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) A zsír árának azt a 30—40 ^fillérrel való emelését. amely három kiló zsír vételénél egy pengőt sem lesz ki, nem tartom olymérvü szociális kérdésnek, mint amennyire antiszociális a magyar falu keresőképességének teljesen víz alá szorítása. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) De azonkívül is kár rögtön a munkabéremeléssel előállni, amikor. valamely élelmicikk ára az előállítási árnak megfelelően^ egy kicsit emelkedik, mert hiszen a munkabér a produktumoknak csak egy elenyésző hányadát teszi ki. Átlag -maximálisan 20 százalék a munkabér, ha tehát — mondjuk — 10 százalékos emelésről van szó az ^ élelmiszernél, akkor ez a munkabérben csak két százalékkal jelentkezik. Magyarország gazdasági életében én a legfontosabbnak tartom, hogy az egyes ipari és mezőgazdasági produktumok árai közt mindenkor fennmaradjon a harmónia. (Helyeslés jobbfelől.) Senki sincsen, aki inflációt akarna és annak összes káros következményeit elvállalni hajlandó volna, mindennél veszélyesebb gazdaságpolitika azonban, ha az előállítási áron alul akarnak velünk termeltetni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), mert ennek az a következménye, hogy a termelés megszűnik, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a produktumokban kiesés jelentkezik, nem lesz mit szembeállítani az ipari termelés produktumaival és nem lesz miből megvásárolni azokat az anyagokat, amelyeket nekünk akarnak eladni. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezzel kapcsolatban a mezőgazdaság álla potáról. legyen szabad Budapest polgármesterének éppen az elmúlt napokban nyilvánosságra került havi jelentését ismertetnem amely március 9-én jelent meg és amelyből az 1933. és az 1913. évi adatok összehasonlítás:» derül ki. Ez a kimutatás a legfontosabb élelmiszerek ez év február 20-iki, múlt év feb ruár 20-iki és 1913 február 20-iki árait tünteti fel. Az összehasonlításból kiderül, hogv i913-ban, tehát a világháború előtt nagyon sok éielmicikk — szép ; kifejezés, hogy »nagyon sok«, de ha meg méltóztatnak ezeket hallgatni. kiderül, hogy csaknem minden éielmicikk ••drágább volt, mint ma. így drágább volt akkor az élőmarha, az élősertés, a búza, a marhahús, a borjúbús, a sertéshús, a sertészsír, a félbarna kenyér, a csirke, a liba, a kacsa, a tej, a vaj, az élőponty, a fehérbab és a savanyúkáposzta. Ha hirtelen azt kérdezném az uraktól, hogy mi volt akkor olcsóbb, azt hiszem, nehezen tudnának rá felelni, de megvan itt a kimutatásban a válasz: olcsóbb volt a lencse, a vöröshagyma, a kelkáposzta, a fejesillése 19 UÙ március 12-én, kedden. 95 káposzta, az alma és a rózsaburgonya is. De vájjon azokból a cikkekből tartja-e fenn magát a mezőgazdaság, amelyek olcsóbbak voltak, hogy azokbQil-e, amelyek drágábbak voltak? Ha meg méltóztatnak nézni a differenciát, ha össze méltóztatnak hasonlítani az 1913-as adatokat a közterhek azóta több mint 100%-kai való emelkedésével, amelyeket a gazdatársadalom visel, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ha össze méltóztatnak hasonlítani az akkori szociális terheket azokkal a mai szociális terhekkel, amelyeket mi önként és szívesen vállaltunk, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de amelyeket, követeljük, hogy fizetni is tudjunk; ha meg méltóztatnak nézni, hogy A mezőgazdaságban használt inarcikkek ára is mind milyen mértékben emelkedtek. (Forster György: Hatvan-hetven százalékkal! Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akkor meg kell állapítani, hogy minden jószándékú törekvés mellett is a mezőgazdaságnak ily úton a biztos tönkremenésnél egyéb sorsa nem lesz. (Úgy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Fricke Valér: Ezen segíteni kell! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Minél hamarább! — Pándi Antal: Mi segítünk! — Derültség a jobboldalon.) Uraim, amit maguk segítenének, arról ne beszéljünk. (Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Már sokat kaptak tőlünk! — Malasits Géza: Igazán segítettek! A választásokon!) Mélyen t. Ház! Miután rámutattam a decentralizált centralizáció egynéhány nagyszerű eredményére, amikor a termelési és értékesítési szálak külön kezekben futnak össze, amikor a belföldig és a külföldi értékesítés teljesen külön kezeltetik, amikor tulajdonképpen nincs egy^ szerv, ahol egy ügyet véglegesen el lehet intézni, hanem ahhoz valamely másik intéz? méíiy, sőt harmadik intézmény, hozzájárulása és beleszólási lehetősége is adva van: meg; kell állapítanom, hogy nem az intézményeket vezető személyekben van a hiba. íBárczay Ferenc: Hanem a rendszerben! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ott mindig a legmesszebbmenő jóindulatot és segíteniakarást találjuk (Szöllősi Jenő: Elvben!) és a kritika, amelyet itt bátor voltam élőadni, nem is a személyek működésót, hanem a rendszer beállítottságát akarja illetni. (Taps a szélsőbaloldalon. — Abonyi Ferenc: De a személyek csinálják a rendszert! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Szén nyilas beszéd! TDerültség és zaj a jobboldalon. — Rapesányi László (a szónok felé): Rossz pontot fog ma kapni, Béla 'bácsi! — Elnök csenget.) T. Képviselőtársam, én sem eddig nem törekedtem, sem ezután nem törekszem pontokra, hanem lelkiismeretem megnyugtatására. (Éljenzés és 1 taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. : — Egy hang jobbfelől: Nem szavakon lovagolunk! — Közbeszólás a, jobbfelől: Másfajta eszme/védelmünk van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Jurcsek Béla: Méltóztassanak tehát nekem elhinni, hogy mindaz, amit az előbb előadtamnem kritizálás akar lenni, hanem komoly szembenézés a tényekkel^ és a mielőbbi orvoslás kívánása, sőt követelése. (Helyeslés a jobbés széltiőbaloldalon.) így például nagyon sokszor éri gáncs a Külkereskedelmi Hivatalt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Méltán!) Tudom, hogy történtek, mert hiszen mindenütt történnek hiibák, különösen történnek egy olyan intézménynél, amely eddig nem volt meg, amelyet újonnan kellett kreálni, amely oly ügyködést és üzletkört boKÉPVISELŐIÍÁZI NAPLÓ V. 16