Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. elő, mert hiszen két esztendő előtt 2.35 pengő volt a zsír ára, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) akkor azonban a kereseti lehetőségek sokkal rosszabbak voltak, a munkalehetőség is sokkal kedvezőtlenebb volt, (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) és inflációt mégsem okozott. Felesleges azonkívül azt mondani, hogy nem lehet a munkabéreket tartani. Mélyen t. Ház, a mezőgazdaság mutatta meg a legjobban. hogy lefelé tendáló üzemnél is tudtunk és tu­dunk emelni munkabért. Azonkívül nem^ vonja maga után okvetlenül a zsírárak emelése az ipari cikkek árának emelését. A zsír mennyi sége egy munkáscsaládnál havonként 3—4 kg-ra rúg, hiszen a munkás valószínűleg szívesebben vásárol sertéshúst, amely saját zsírjában kisül. (Ügy iXin! Ügy van!) A sertéshús árának eme­lését én is antiszociálisnak tartom és ezt senki sem kívánja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) A zsír árának azt a 30—40 ^fillérrel való emelését. amely három kiló zsír vételénél egy pengőt sem lesz ki, nem tartom olymérvü szociális kér­désnek, mint amennyire antiszociális a magyar falu keresőképességének teljesen víz alá szorí­tása. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a bal­oldalon.) De azonkívül is kár rögtön a munka­béremeléssel előállni, amikor. valamely élelmi­cikk ára az előállítási árnak megfelelően^ egy kicsit emelkedik, mert hiszen a munkabér a produktumoknak csak egy elenyésző hányadát teszi ki. Átlag -maximálisan 20 százalék a munkabér, ha tehát — mondjuk — 10 százalé­kos emelésről van szó az ^ élelmiszernél, akkor ez a munkabérben csak két százalékkal jelent­kezik. Magyarország gazdasági életében én a leg­fontosabbnak tartom, hogy az egyes ipari és mezőgazdasági produktumok árai közt minden­kor fennmaradjon a harmónia. (Helyeslés jobb­felől.) Senki sincsen, aki inflációt akarna és annak összes káros következményeit elvállalni hajlandó volna, mindennél veszélyesebb gaz­daságpolitika azonban, ha az előállítási áron alul akarnak velünk termeltetni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), mert ennek az a következ­ménye, hogy a termelés megszűnik, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a produktumokban kiesés jelentkezik, nem lesz mit szembeállítani az ipari termelés produktumaival és nem lesz miből megvásárolni azokat az anyagokat, amelyeket nekünk akarnak eladni. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezzel kapcsolatban a mezőgazdaság álla potáról. legyen szabad Budapest polgármeste­rének éppen az elmúlt napokban nyilvános­ságra került havi jelentését ismertetnem amely március 9-én jelent meg és amelyből az 1933. és az 1913. évi adatok összehasonlítás:» derül ki. Ez a kimutatás a legfontosabb élelmiszerek ez év február 20-iki, múlt év feb ruár 20-iki és 1913 február 20-iki árait tünteti fel. Az összehasonlításból kiderül, hogv i913-ban, tehát a világháború előtt nagyon sok éielmicikk — szép ; kifejezés, hogy »nagyon sok«, de ha meg méltóztatnak ezeket hallgatni. kiderül, hogy csaknem minden éielmicikk ••­drágább volt, mint ma. így drágább volt ak­kor az élőmarha, az élősertés, a búza, a marha­hús, a borjúbús, a sertéshús, a sertészsír, a félbarna kenyér, a csirke, a liba, a kacsa, a tej, a vaj, az élőponty, a fehérbab és a sa­vanyúkáposzta. Ha hirtelen azt kérdezném az uraktól, hogy mi volt akkor olcsóbb, azt hi­szem, nehezen tudnának rá felelni, de megvan itt a kimutatásban a válasz: olcsóbb volt a lencse, a vöröshagyma, a kelkáposzta, a fejes­illése 19 UÙ március 12-én, kedden. 95 káposzta, az alma és a rózsaburgonya is. De vájjon azokból a cikkekből tartja-e fenn ma­gát a mezőgazdaság, amelyek olcsóbbak vol­tak, hogy azokbQil-e, amelyek drágábbak vol­tak? Ha meg méltóztatnak nézni a differen­ciát, ha össze méltóztatnak hasonlítani az 1913-as adatokat a közterhek azóta több mint 100%-kai való emelkedésével, amelyeket a gazdatársadalom visel, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ha össze méltóztatnak hasonlítani az akkori szociális terheket azokkal a mai szo­ciális terhekkel, amelyeket mi önként és szí­vesen vállaltunk, (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) de amelyeket, követeljük, hogy fizetni is tudjunk; ha meg méltóztatnak nézni, hogy A mezőgazdaságban használt inarcikkek ára is mind milyen mértékben emelkedtek. (Fors­ter György: Hatvan-hetven százalékkal! ­Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akkor meg kell állapítani, hogy minden jószándékú tö­rekvés mellett is a mezőgazdaságnak ily úton a biztos tönkremenésnél egyéb sorsa nem lesz. (Úgy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Fricke Valér: Ezen segí­teni kell! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi­nél hamarább! — Pándi Antal: Mi segítünk! — Derültség a jobboldalon.) Uraim, amit ma­guk segítenének, arról ne beszéljünk. (Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Már sokat kap­tak tőlünk! — Malasits Géza: Igazán segítet­tek! A választásokon!) Mélyen t. Ház! Miután rámutattam a de­centralizált centralizáció egynéhány nagyszerű eredményére, amikor a termelési és értékesí­tési szálak külön kezekben futnak össze, ami­kor a belföldig és a külföldi értékesítés teljesen külön kezeltetik, amikor tulajdonképpen nincs egy^ szerv, ahol egy ügyet véglegesen el lehet intézni, hanem ahhoz valamely másik intéz? méíiy, sőt harmadik intézmény, hozzájárulása és beleszólási lehetősége is adva van: meg; kell állapítanom, hogy nem az intézményeket vezető személyekben van a hiba. íBárczay Ferenc: Ha­nem a rendszerben! — Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Ott mindig a legmesszebbmenő jó­indulatot és segíteniakarást találjuk (Szöllősi Jenő: Elvben!) és a kritika, amelyet itt bátor voltam élőadni, nem is a személyek működésót, hanem a rendszer beállítottságát akarja illetni. (Taps a szélsőbaloldalon. — Abonyi Ferenc: De a személyek csinálják a rendszert! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Szén nyilas beszéd! T­Derültség és zaj a jobboldalon. — Rapesányi László (a szónok felé): Rossz pontot fog ma kapni, Béla 'bácsi! — Elnök csenget.) T. Kép­viselőtársam, én sem eddig nem törekedtem, sem ezután nem törekszem pontokra, hanem lelkiismeretem megnyugtatására. (Éljenzés és 1 taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. : — Egy hang jobbfelől: Nem szavakon lovago­lunk! — Közbeszólás a, jobbfelől: Másfajta esz­me/védelmünk van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Jurcsek Béla: Méltóztassanak tehát nekem elhinni, hogy mindaz, amit az előbb előadtam­nem kritizálás akar lenni, hanem komoly szembenézés a tényekkel^ és a mielőbbi orvos­lás kívánása, sőt követelése. (Helyeslés a jobb­és széltiőbaloldalon.) így például nagyon sokszor éri gáncs a Külkereskedelmi Hivatalt. (Egy hang a szélső­baloldalon: Méltán!) Tudom, hogy történtek, mert hiszen mindenütt történnek hiibák, külö­nösen történnek egy olyan intézménynél, amely eddig nem volt meg, amelyet újonnan kellett kreálni, amely oly ügyködést és üzletkört bo­KÉPVISELŐIÍÁZI NAPLÓ V. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom