Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

80 Az országgyűlés képviselőházának 66. értekezleten, ahol a jelölésről vagy nem tudom én miről volt szó. Erről az , értekezletről én nem tudok, valószínűleg azért nem, mert bizalmas volt, de nincs is hozzá semmi közöm, mert nem tartozik a hivatalos eljárás keretébe, (Ügy van! a jobboldalon.) hogy miről diskurálnak ilyen konyentikulumokban és hogyan, főzik előre az állásfoglalásukat. Mondom, egy autonómia keretében ebbe én nem szólhatok bele. Azt, hogy az alispán állítólag résztvett egy bizalmas értekezleten, teljesen megértem és nem tudom kifogásolni. Az alispán felelős első tisztviselője annak a törvényhatóságnak, tehát természetes, hogy érdeklik az ilyen képviselőtestületi választások is. Meg kell azonban állapítanom, hogy az alispán sem ezzel a tényével, — nem tudom, rnegtette-e — sem pedig egyéb tényével semmi; féle szabályellenességet nem követett el, ami az én beavatkozásomra okot szolgáltatna. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. T. Ház! Az imént Jandl Lajos képviselő úr interpellációja alatt a Ház ülésterme viharos jelenetek színhelye volt. Az izgalmakra Jandl képviselő úr interpellációjának egyes kitételei adtak alkalmat. A képviselő úr most félreértett szavai valódi értelmének helyreigazítása címén kért tőlem szót. Tekintettel arra, hogy kijelentései valóban méltán válthatták ki a Házból az izgalmat, amelynek tanúi voltunk, (Eqy hang a balközépen: Felháborodást!) a szólás jogát a képviselő úrnak a házszabályok 143. §-ának b) pontja alapján megadom. Jandl Lajos képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! Interpellációmban csupán választókerületem néhány községének hozzám érkezett panaszát óhajtottam szóvátenni, ami képviselői kötelességem. Nem kerestem azokban nemzetiségi sérelmeket és nem volt szándékomban ilyen sérelmeket a Ház elé hozni. Intencióimat sokan félreértették. Nagyon sajnálom, hogy ez megtörtént. (Helyeslés.) Elnök: Következik Vásáry István képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz. Hajlandó-e az igen t. kormány az áralakulásra gyakorolt befolyása révén megszüntetni a mezőgazdaság és ipar áralakulása közötti egyenetlenséget, r biztosítani a mezőgazdaság jövedelmezőségét, ezzel a mezőgazdasági termelés zavartalan folyamatát és a mezőgazdaság teherbíróképességét, illetve a fokozott terhek elviselésére vatló alkalmas s ágát 1 Szándékozik-e a t. kormány és mit szándé- , kőzik tenni, hogy az exportált mezőgazdasági termeivények mennyiségének és értékének aránva ne legyen kedvezőtlenebb, mint az importált cikkek mennyiségének és értékének aránya"? Megfelel-e a valóságnak, hogy az úgynevezett egykezek, az exportált mezőgazdasági termékek részükre a vevő által fizetett árának jelentős részét nem juttatják a termelőnek s ha igen, hajlandó-e a t. kormány intézkedni, hogy az úgynevezett egykezek vonatkozó elszá- • ülése 1939 december 13-án, szerdán. molása és az ilyen árcsökkentésből származott összegek mikénti felhasználása parlamenti ellenőrzés alá bocsáttassák?« Elnök: Vásáry István képviselő urat illeti a szó. Vásáry István: Igen t. Képviselőház! Interpellációm előterjesztésével egyáltalán nem szándékom az, hogy a termelési ágak között diszharmóniát keltsek, az esetleg fennforgó el lentéteket kimélyítsem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy interpellációm adatainak előterjesztése a meglévő egyenetlenségek, egyen súlyozatlanságok és diszharmóniák kiküszöbölése érdekében kell, hogy hasson. (Az elnöki széket Tusnádi Nagy András foglalja el.) Nagyon jól tudom azt, hogy a termelési ágak közötti versengés, egyenetlenség és diszharmónia a gazdasági élet ee-vetemének kárára, royására van még normális, rendes gazdasági és politikai viszonyok között is, még inkább súlyos következményei lehetnek ennek akkor, amikor olyan rendkívüli időket élünk, mint amilyen rendkívüli időket ielentenek rá^kné^ve a most folyó napok, hetr>k és hónapok, sőt már mondhatjuk, esztendők is. Mélyen t. Képviselőház! A szabad gazdasági verseny mellett egészen természetesen adódik az, hogy egyik vagy másik termelési ág a másik rovására, a maga hasznára előnvöket tud szerezni, amelv előnyök a másik oldalra hátra nvt és kárt jelentenek, alkalmatlanságot a

,terhek elviselésére, mert még azonos mennyiségű teher mellett is egy ilyen versenyben való lemaradáq a tpinp/i-visplőkénp^s^g csoktentesét p^a7. önfngvF'sz+ás lemérséklését jelenti. Még inkább törekedni kellene ennek a helyzetnek megszüntetésére akkor, amikor — amint a helyzet kényszere hoza maa-ával — az állam terhpí folytonosan s^anorodván. a közterek is hihetetlen mértékben emelkednek, amikor minden termelési ág közötti egyensúlyról és a teherviselő képeség biztosításából auvnvira^ szigorúan kellene condoskodni. Mep- kell állapítani, hogy a Központi Statisztikai Hivatalnak hivatalos kimutatásai alánján — 19^9-et száznak véve — a mezőgazdaság áralakulás indexszáma 734. Ugyanakkor a^ ipar 1999-iki állanotát száznak véve. 931. Ez azt jelenti, hogy amiért a mezőgazdaság 1999-ben százat kanntt, J93S-ban o=*\ 73 pengő 40 fillért, és amiért az ipar 1999~bpn száz pengőt kapott, 1938-ban 93 pen fő 10 fillért. Mélyen t. Képviselőház! Meo-értem én ezt, ha enti<;k gazdasági indokait valóban reálisnak lehetne találni, de ha megnézem az ipari munkabérek alakulását, akkor meg \°\\ állapítani, hogy az órabérek átlagban véve 1939-re is, még a sok szociális törvényalkotás és a legalacsonyabb munkabérmegállapítása ellenére is, még mindig alatta vannak azoknak az órabéreknek, amelyek 1929-ben voltak. A Statisztikai Szemle pedig rámutat egyik folyó évi számában arra, hogy a legfontosabb inari^ nyersanyagoknál olyan emelkedés nem állapítható meg, amely az ipari produktumok áremelkedését indokolttá tette volna, sőt egy nagyon érdekes dologra mutat rá a vasanyag áránál, — amelynek legnagyobb részét importáljuk, és azokban az országokban, ahonnan importáljuk ebeket a nyersanyagokat, lefelémenő árakat állapíthatunk meg — ugyanakkor azonban Magyaror-