Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-66
Az országgyűlés képviselőházának 66. szagon a vaskartel léte következtében emelkednek az árak. Nem változtat ezen a téren már a kormánynak az az egyébként nem indokolatlan intézkedése sem, hogy a rendkívüli helyzetre tekintettel és az indokolatlan áremelkedések lehetőségének tudatában folyó évi augusztus 26-ával rögzítette az árakat, azonban véleményem szerint ezt az árögzítést megelőzőleg komoly vizsgálatot kellett volna tartani, hogy az akkor érvényben volt árak igazságosak, méltányosak, arányosak és imdokoltak-e az egyes termelési ágak között ? (Ügy van! a baloldalon.) Azzal tehát, hogy ilyen áralakulás mellett történt a rögzítés, tulajdonképpen megrögzítették, megmerevítették a mezőgazdaság inferioritását. (Váczy József: Teljes mértékben!) De mit kell látnunk? Azt látjuk, hogy amíg a mezőgazdasági árak valóban ezen a megrögzített nívón vannak, addig az ipari termékek árait hol itt, hol ott, hol amott, mindig más részeken, de igen gyakran emeli az árkormánybiztos a termelési költségek emelkedése címén. Kérdem, hogy a mezőgazdaság termelési költségei nem emelkedtek-e? (vitéz Hertelendy Miklós: De menyire !)^ Hiszen érmen a lerutóbb bekövetkezett események folytán a mezőgazdaság ugyanakkor, amikor nagy, rendkívüli^ terheket vállalt magára, fontos nemzeti érdekből, (vitéz Hertelendy Miklós: Szoeláis beruházásra!) igen nasry mértékű termelési költségemelkedéssel suitatotti míg a mái«ik oldalon ennek a rendkívüli helyzetnek inkább csak a hasznát élvezték. Ezért vae'yok bátor mint első kérdést a miniszterelnök úrhoz intézni: hajlandó-e a kormány intézkedést tenni'az egyes ' termelési ágak. közelebbről a mezőgazdaság és az ipar termékeinek értéke közötti indokolatlan és igazságtalan diszparitás megszüntetésére, ezzel a mezőgazdaság teherviselési képességének biztosítására és a mezőgazdasági termelés zavartalanságának elősegítésére? (Nagy Ferenc: Nagyon helyes! — vitéz Hertelendy Miklós: Célja is az!) Tovább megyek. Amint mondottam, az 1929. évi árakhoz képest a mezőgazdaság körülbelül 27%>-o<s árcsökkenést szenvedett # az 1988. évi átlagok alapján. Ha azonban azt vizsgálom, hogy hogyan áll a helvzet a külkereskedelmi forgalmat illetően, akkor igen elszomorító adatokat találok a hivatailos kimutatásokban. Nincs időm rá. hosry részletekbemenően foglalkozzam ezzel a kérdéssel. Meg kell állapítanom, hogy a behozott mennyiségek és azok összértékének változása tekintetében az arány körülbelül azonos. Csak egy számot mondok. Ha tehát az 1929. évi behozatalnak csak 50%-át hoztuk be. akkor az 1929-ben kifizetett értéknek is körülbelül 50%-át fizefük most ki. A külföldről tehát nagvban-egészbeii ugyanazon az áron kapunk mindent, mint kilenc esztendővel ezelőtt. Mit látunk a kivitelnél? Azt látjuk, hogy ott már nincs meg ez az arány, hihetetlen eltolódások vannak, mégpedig elsősorban a mezőgazdáság terhére és rovására. (Egy hang a baloldalon: Természetes!) Olyan eltolódások vannak, amelyek az áralakulási index szerinti 27%^os eltolódást is lényegesen meghaladnák. Csak néhány tételt olvasok fel illusztrálásul. 1929-ben 434.009 darab élőállatot, vágó- és isúsállatot exportáltunk 151 millió pengő értékben. 1938-ban pedig 319000 darabot 64 millió pengő értékben. Az 1929- évi árakhoz képest a veszteség 46 millió! 1929-ben 4-8 millió métermázsa búzát vittünk ki 126 millió pengő értékben, 1938-ban ülése 1939 december 13-án, szerdán. 81 4-3 millió métermázsát, tehát valamivel kéve-sebbet, 68 millió pengő értékben. Az árkülönbözet 44 millió pengő! (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az is jórészt márkában!) Arról volt szó, hogy a baromfi ára milyen nagyszerűen emelkedett az utóbbi időben. (Zaj.) Méltóztassék meghallgatni. 1929-ben 147.000 métermázsa élő és levágott baromfit vittünk ki 40 millió pengőért és 1938-ban — majdnem dupla a mennyiség — 251.000 métermázsát, 26 millió pengő értékben. Csak öt fontos mezőgazdasági cikknél 174 millió pengő az árkülönbség a mezőgazdaság rovására, akkor, amikor az ipari exportnál ez egyáltalában nem mutatkozik és egyáltalában nem mutatkozik az importnál akármilyen kategóriába tartozzanak is az importcikkek. Ezért második kérdésem az a miniszterelnök úrhoz, mint a kormány fejéhez: hajlandó-e a kormány gondoskodni arról, hogy a mezőgazdasági termékekből exportra kerülő mennyiségek arányának és értékének eltolódása ne legyen kedvezőtlenebb, mint amilyen változást mutat, a behozott cikkek mennyiségének és értékének aránya, mert ha ez nem történik meg, akkor bekövetkezik az, amire Bálás Károly képviselőtársam egy rövid, de igen értékes cikkében utal, hogy a magyarok termelése n*m a magyarok fogyasztására, hanem idegeneknek, külföldieknek javára fog szolgálni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — ' Váczv József: Egytértünk!) Mélyen t. Képviselőház! A harmadik kérdés, amelyet itt elő kell hoznunk s amely nagyon izgatja a közvéleményt és különösen a gazdákat, a következő. Időnkint közlemények jelennek meg arról, hogy a mezőgazdasági kivitelt lebonyolító úgynevezett egykezek — az új ezeresztendőnek monopóliumai vagy karteljei — a gazdák részére nem fizetik ki azt az árat, amelyet az ő közvetítésükkel történt eladásnál a vevő nekik fizet. Állandó panasz tárgya az, hogy a gazdának halvány fogalma sincs arról, hoery áruját miiven áron értékesítsítették. (Tildy Zoltán: "Ügy van! Itt van a baj!) A gazda kap egy elszámolást az egykéztől. amely elszámolásban az egykéz megmondja, hogy ennyi kilogramm, ennyi métermázsa, ennyi egységár jár neked, de hogy valóban mennyiért adták el s hogy a vevő mit fizetett érte, arról s^ha sincsen tn^nrynása. a gazdának. (Ügy van! Ügy van! bnlfelől.) T. Ház! Itt van a kezemben egy újságcikk, am elv konkrét számadatokat tartalmaz, azt mondván például, hogy a külföldre szállított sertésért 179—180 magyar fillérnek megfelelő árat kap a Mász. nevű társaság, a magvar gazdának pedis- azért a sertésért legfeljebb 1^0 fillért fizet .(Zaj a baloldalon. — Vác^v József: Dehogy fizet! Hol fizet? — Bajcsy-ZsHinszkv Endre: Nincs olyan, amelyik ennyit fizetne!) Nem azt mondom, hogs'- mennyit fizet, csak a,yt mondom, hogy " mit tartalmaz ez a közlemény. Azt vártam, hogv egy illetékes tényező ennek a felháborító állapotnak létezését nyilvánosan meg fogja cáfolni, .mert én nem tn^ok semmiféle törvénnyel és semmiféle erkölcsi szabállyal összeegveztetni eerv il ven eljárást, hogy a mezőgazdasági munkás munkája, eredményének körülbelül egvharmadát minden indok nélkül igénvbe veszik, (Nagy Ferenc: Ttey van! Többet keres, mint a gazda!) ha pedig igénybe veszik, akkor ennek az összegnek, a 12*
