Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1939 december 13-án, szerdán. 70 pályázókat jelöljék-e, igen, vagy nem? (Palló Imre: Hosszas megfontolás után nem je­löltek!) * Àt , té F ek most már magának a közgyűlésnek lei olyas ara. A jelölés csodálatosképpen úgy történt, ahogy megbeszélték. A képviselőtestü­let azokat a tagokat küldte ki (vitéz Herte­lendy Miklós: A képviselőtestület küldte ki!) es a jelölés eredménye természetesen az volt, hogy jelölték a hivatalos jelöltet, jelöltek mel­lette két teljesen esélytelen tisztviselőpályázót, tehát ezt a három embert és a többi, esélves, ellenzéki pályázót mellőzték. Természetesen nagy felháborodás tört ki. A közgyűlés tagjainak egy tekintélyes része nem vett részt a szavazásban és a szavazás eredménye ennek eredményeképpen természe­tesen az volt, hogy a hivatalos jelölt kapott 63 szavazatot és az a két esélytelen jelölt — éppen a feltételezéseknek megfelelően — egyetlen egy szavazatot sem. Ali tehát az a tétel, hogy az egyhangú választás, amely ott történt, akként zajlott le, hogy a képviselőtestület egy része rászavazott a hivatalos jelölt úrra, a másik két kandidált jelölt pedig egyetlenegy szavazatot sem kapott. (Zaj és wozgás jobbfelöl.} Ez na­gyon kiáltó eredmény, (Palló Imre: Ez a tiszta választás!') hiszen azok az ellenzéki jelöltek, akiknek komoly eshetőségük lett volna, nem vehettek részt a választásban. Szerintem nem lehetséges az, hogy a tör­vénynek csak a betűjét hajtjuk végre, de a szel­lemét nem. Igaz, hogy az 1886:XXII. te. 77. §-a azt mondja, hogy: legalább három pályázót kell jelölni, én azonban úgy látom, hogy a leg­újabb gyakorlat szerint ez a »legalább« három pályázó »legfeljebb« három pályázót jelent. A törvényhozónak az 1886-os törvényben, amikor azt mondotta, hogy legalább három tagot kell jelölni, nem az volt az intenciója, hogy ezzel a többi alkalmas pályázót elüssék a jelöltség­től, hanem igenis az volt az intenciója, hogy háromnál kevesebb pályázót ne lehessen je­lölni. (Rapcsányi László: Ügy van!) Meggyő­ződésem szerint tehát semmi akadálya sem le­hetett annak, hogy a törvényes követelmények­nek megfelelő összes pályázókat jelöljék, mert. a választás ilyen körülmények között, amikor az ellenzéki jelölt kirekedt a választási küzde­lemből, nem választás, hanem az én vélemé­nyem szerint megfutamodás a férfias, egyenes, becsületes politikai küzdelem elől. (Ügy van! balfelöl.) T. Képviselőház! Amikor a törvény szelle­mére vagyok bátor rámutatni a községi tör­vény szempontjából, tisztelettel felhívom még a figyelmet arra is, hogy a tűzharcos törvény szelleme is azt követelhette volna, hogy ;a pá­lvázó, aki tűzharcosságát és hadifogságát is igazolta, legalább szintén jelöltessék. Ez sem történt meg. Egy vidéki kisgazdapályázót szin­tén mellőztek, pedig hogy az illetőnek alkalmas jelöltnek kellett lennie, azt mutatja például az is, hogy a szolnoki választókerületben a kisgazdapárt pótképviselője. Amikor én ezeket az aggodalmaimat^ ide­hozom, a t. Ház pártatlan megítélése alá bo­csátom és a belügyminiszter úr színe elé, őszintén mondva, az a reményem és bízom benne, hogy a jövőben megváltozik az a válasz­tási rendszer, amely kibontakozik és amely arra mutat, hogy egy hivatalos pályázó mellé még két esélytelen pályázót tesznek, mert ez alkotmányos sérelem... KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Szöllősi Jenő: ...ezt alkotmányo« szem­pontból, a törvényesség szempontjából aggá­lyosnak tartom, mert ma nekem, holnap ne­ked, holnapután a harmadiknak gyermekével vagy hozzátartozójával történhetik ugyanez. Nem vagyok hajlandó elismerni, hogy egy ilyen fontos alkotmányjogi kérdést egyáltalán pártszempontból lehessen kezelni! Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni 1 ? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter: Igen!) A belügyminiszter urat illeti a szó. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! A képviselő úr be­jegyzett interpellációjából szereztem tudomást arról, hogy Makón december 9-én polgármester­választás volt. Ennek a polgármesterválasztás­nak a körülményeit a törvényesség szempont­jából azonnal megvizsgáltam. A vizsgálat ered­menye a következő. , Törvénytelenség- a választásnál nem tör­tént. (Szóllosi Jenő: Nem történt!) Történt az„ nogy^ a kijelölő választmány, amely — mint méltóztatnak tudni — a törvény érteimében az alispán elnöklete akti két, a képviselőtestület által választott tagból és két,' az alispán által delegált tagból áll, egyhangúlag határozott. Az egynangú határozatban tehát resztvettek azok is, akiket a képviselőtestület delegált a kijelölő választmányba, (Szöllősi Jenő: tTgy Van!) vagyis azok, akik a képviselőtestület többségé­nek véleményét képviselték a kijelölő választ­mányban. (Szöllősi Jenő: Ez igazi) A kijelölt választmány egyiiaagú határozata úgy szólt, hogy három pályázót jelölnek. Ez a határozat a törvényesség szempontjából nem kifogásol­ható, (Szöllősi Jenő: Ügy van!) mert a törvény •.írtelmében a kijelölő választmány nem köteles több pályázót jelölni, mint hármat. (Szöllősi Jenő: Ügy Van!) Ha a kijelölő választmány ezt a határozatát nem egyhangúan hozta volna, ha azt láttam volna, hogy a kijelölő választmány­nak az alispán által delegált tagjai erőszakol­nak egy határozatot a képviselőtestület által delegált tagokkal szemben, akkor még némi kétségem merülhetett volna fel ennek az eljá­rásnak korrektsége tekintetében, de miután mind az autonómia által választott tagok, mind a dele­gált tagok egyhangú álláspontja jutott a jelö­lésben kifejezésre, ezért a jelölés ellen annak a törvényessége és korrektsége szempontjából semmiféle kifogást nem tudok emelni. Most még csak annak vizsgálata marad hátra, hogy vaijon olyanokat jelölt-e ez a Ki­jelölő választmány, akiknek megvan a törvé­nyes kvalifikációjuk és nem hagy ott-e ki a je­lölésből olyanokat, akiket törvény vagy más jogszabály értelmében jelölnie tellett volna. Ezt a kérdést is megvizsgáltam és ebből a szempontból is teljesen rendben van a dolog. Az, hogy ezek a jelöltek és a nem jelölt pályá­zók milyen politikai pártoknak a tagjai, en­gem, mint belügyminisztert, nem érdekel es nem is érdekelhet, mert ebből a szempontból a választáshoz nem szólhatok hozzá. (Szóllosi Jenő: Sajnos, érdekelt mást odalent!.) Ennél­fogva meg kell állapítanom azt, hogy a válasz­tás téliesen törvényesen és kifogástalanul folyt le s az egyik jelöltet a képviselőtestületi ules nagy többsége tényleg polgármesterré valasz­Most még marad egy kérdés a képviselő úr interpellációjából, hogy mit szolok en ahhoz, hogy az alispán részt vett egy bizalmas 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom