Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-66
Az országgyűlés képviselőházának 66. életének különbözőségében jeleutkezik, az 1918 :LIL te. 30. §-ának aina rendelkezését, amely szerint a belügyminiszter felhívatik, hogy a városok szervezetéről, közigazgatásáról, háztartásáról törvényjavaslatot terjesszen elő, komoly megfontolás tárgyává tenni és a városi élet fejlődése érdekében ezt a törvényjavaslatot mielőbb beterjeszteni. Minthogy a törvényjavaslat az én felfogásommal és pártutik felfogásával sem egyezik meg és bizonyos hiányokat nem pótol, nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szögi Géza! Elnök: Szögi Géza képviselő urat illeti a szó. (Taps a szélsőbaloldalon.) Szögi Géza: T. Képviselőház! Ehhez a törs r ény javaslathoz a nyilaskeresztes párt részéről már többen hozzászóltak és valamennyien elutasító álláspontra helyezkedtek a törvényjavaslat tekintetében. A magam részéről ugyanezt az elutasító álláspontot fogom a javaslattal szemben elfoglalni, még pedig azért, mert ez a törvényjavaslat nem egészen mindennapi és közönséges törvényjavaslat. Ha a törvények hierarchiájában megkülönböztetünk alaptörvényeket, (vitéz Keresztes-Fisc-hfcT Ferenc belügyminiszter: De nem különböztetünk meg!) akkor kétségtelenül elmondhatjuk, hogy ez a törvényjavaslat egy alaptörvényünknek, helyesebben alkotmánytörvényünknek az 1929. évi XXX. tc.-nek rendelkezéseit igen kellemetlenül és súlyosan érinti. Azért mondom, hogy alkotmány törvény és nem alaptörvény, mert az alaptörvénnyel kapcsolatbán bizonyos különleges tárgyalási formáknak, bizonyos minősített többségnek, stb. volna helye. Amikor az 1929:XXX. te. létrejött, annak törvényhozási tárgyalása alkalmával figyelembe vették azt a körülményt, hogy az időközi választás mindig azt a célt szolgálja, hogy az állampolgárok változó nézeteinek időnkint megnyilatkozást engedjen. Ezt a célt szolgálja az időközi választás ós mit látunk? Maga az 1929 :XXX. te. a polgárok nézetének időközi megváltoztatására nagyon szomorú és csekély módot ad, mert mint Maróthy Károly képviselőtársam kifejtette, az eredetileg három évi megújítást öt évre emelték fel, a viriliseknél pedig egy évről öt évre emelték fel a mandátumok időtartamát. Nyilvánvaló tehát, hogy már az alaptörvény szerint sem adtunk elégteret (Zaj. — Az elnök csenget.) és elegendő lehetőséget arra, hogy a népben létrejövő változások, a társadalmi mozgalmakból kijegeeesedő új politikai irányok megfelelően és kellő időben érvényesüljenek egy-egy időközi választás alkalmával. A mostani idők különösen gyorsabb dinamizmusa mutatja, hogy gyorsabban fejlődnek ki bizonyos újabb társadalmi irányok, hiszen éppen ilyen irány a nemzeti szocialista mozgalom is Magyarországon. Amikor tehát ilyen kerékkötőként jelentkezik az 1929:XXX. te, akkor mi az indoka annak, hogy ezt a tízéves választhatósági időhatárt most még egy évvel meghosszabbítsuk? A belügyminiszter úr azt mondotta, hogy ebben semmi néven nevezendő politikum nincs. A belügyminiszter iirnak ezt a kijelentését azonban nem tudjuk magunkévá tenni; ezt a törvényjavaslatot nekünk junktimba kell hoznunk azzal a tegnap tárgyalt törvényjavaslattal, amelyet azzal indokolt a belügyminiszter űr, hogy ez eirculus vitiosus s azért került a magyar törvényhozás elé, mert nem tudunk orillése 1939 december 13~án, szerdán. 45 szággyűlési képviselőt választani a Felvidéken, mivel nincs névjegyzék és nem tudunk névjegyzéket készíteni, mivel nincs törvényhatóság ' s ebből a eirculus vitiosusból akar kivezető utat találni ezzel a két törvényjavaslattal. En innen a nyilatkeresztes pártnak, mint kisebbségi pártnak a soraiból is erkölcsi kötelességemnek tartom a többség figyelmét felhívni azokra a szavakra, amelyeket Makra y tisztelt képviselőtársam mondott az alkotmányosságról, hogy igazi alkotmányosság csak akkor lehet, ha az, erkölcsi motívumok is kellően és helyesen játszanak közre ebben az alkotmányosságban. Én úgy látom, hogy ebből a circulius vitiosusból a belügyminiszter úr és a többségi párt zsar noki többségi akarattal akarja a kivezető utat megtalálni. (Gruber Lajos: Nem sikerül neki!) Ez az erkölcsi szabályok szerint mindenesetre alkotmányellenes. Ezt mi, akik alkotmányelleneseknek vagyunk bélyegezve, bátran meg merjük mondani, mert kétségtelen, hogy nem a numerikus többség az alkotmányosság, amire ugyancsak Makray t. képviselőtársam mutatott rá, hanem csakis az a többség alkotmányos, amely a többségi párt személy szerinti egyedeinek meggyőződéséből alakul ki, nem pedig az, amit a párt fegyelem diktál. Mit mond az általános szabály? Lex dura «ed ita scripta, a törvény szigorú, de úgy kell vennünk, ahogyan írva van. Es milyen szigorú törvény az 1929:XXX. te. is! Nincs semmi különös indoka annak, — azon kívül, hogy a belügyminiszter úr politikailag nem látja alkalmasnak az időt a törvényhatóságok megújítására — hogy ezt a fontos választási határidőt most már kitolják. Csodálkozhatunk-e azonban azon, hogy a belügyminiszter úr ilyen álláspontot foglal el a kisebbségi nézettel szemben? Csodálkozunk-e azon, hogy ilyen politikai modor alakult ki, amilyen éppen a tegnapi ülésen alakult ki, amikor a belügyminiszter ár az ország legnagyobb ellenzéki pártjának, a nyilaskeresztes párt vezérszónokának és pártelnökömnek, Hubay Kálmánnak a szónoklatára azzal válaszolt, hogy az csak benyálazása akart lenni a törvényjavaslatnak. (Wirth Károly: Ez politikai modortalanság! — Gruber Lajos: Szegy élheti magát! — Zaj.) Elnök: Gruber képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Szögi Géza: Ez nem parlamentáris kifejezés. Mielőtt a belügyminiszter úr kimondotta ezt a szót, maga is bocsánatot kért érte a t. Háztól. (Felkiáltások a jobboldalon: Ugyan, kérem! — Mokcsay Dezső: Akkor ne mondta volna! — Egy hang jobb felől: A maguk szónoka mondta előzőleg!) A belügyminiszter úr ezt kimondta és megtetézte azzal, hogy pártunk elnökét következetesen vezérnek nevezte. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Amikor tiltakoztunk ez ellen, akkor ezért is bocsánatot kért. (Egy hang a jobboldalon: Ez is baj? — Zaj.) Elnök: Csendet kérők mindem oldalon. Szögi Géza: Amikor a belügyminiszter úr pártunkkal és pártelnökünkké^ szemben általunk joggal sérelmezhető kifejezéseket használt, ezt továbbmenŐleg megtetézte még azzal, hogy azt mondotta, nagyon ajánlja a mi pártelnökünknek, hogy vegyen néhány közjogi munkát a kezébe és tanulja meg a közjogot. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon helyes! — Zaj. — Elnök csenget. — Wirth Károly: Hubay Kálmán kitüntetéssel szigorlatozott!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak.
