Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

46 Az országgyűlés képviselőházának 66. Szögi Géza: Aki nem tudná, annak megmondjuk, hogy Hubay Kálmánnak abszolutóriuma van az egyetem jogi és államtudományi karától... (Ferenczy Tibor: Az nem sokat ér! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Szögi Géza: ...és az egyetemen közjogi vizsgáját kitüntetéssel tette le. Ha az egyetemi professzorok, akik elbben à tekintetben mégis csak ilk*ékesebbek, mint akármilyen politikai személy, — legyen bármilyen nagytekintélyű is az illető — kitüntetéssel minősítették őt, akkor utólag nem lehet neki ilyen tanácsokat adni; annál kevésbbé, mert Mezei t. képviselőtársam is tévedett, aki ebben az ügyben reflektált a közjogi provizóriumok kérdésére, amelyeket Hubay Kálmán átkosaknak, helyteleneknek és összeomlásra vezetőknek tartott, mert végeredményben ma is ilyen közjogi provizóriumban élünk. — Amikor Mezei Lajos t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ebben Hubaynak ninos igaza, hivatkozott a horvát provizóriumra és a fiumei provizóriumra, de nem vette észre, hogy a saját maga által ásott verembe ő esett bele, mert ha megnézzük, mi lett Horvátországgal és Fiúméval, azt látjuk, hogy bizony azok nem tartoznak már a magyar Szent Korona országai közé. Nyilvánvaló tehát, hogy amit Hubay mondott a közjogi provizóriumról, hogy összeomlásra és helytelen fejlődésre vezetett, nagyon is helyes volt. De legyen szabad ezzel kapcsolatban még arra is hivatkoznom, hogy nem látjuk erkölcsileg sem indokolva a kormányzat részéről és a többségi párt részéről azt a hihetetlenül nagy ellenszenvet, amellyel bennünket, nemzeti szocialistákat kezelnek. Azalatt az idő alatt, amióta ez a képviselőház összeült, sem a kormányzat, sem a felelős és a jobboldalon ülő magas személyiségek részéről két eseten kívül soha még egy szeretetteljes meleg szót ez a kisebbség, ez a nemzeti szocialista mozgalom nem kapott. (Rapcsányi László: Nem is válhat juk tőlük!) Az egyik ilyen szót csak úgy indirekte mondotta imrédy Béla t. képviselőtársam. Imrédy Béla helyteleníti a gravaminális politizálást és azt mondta, hogy nem a gravameneket kell felsorolni, hanem fel kell emelkedni egy magyarosabb irányzat felé és fejlődni kell a tisztultabb erkölcsi irányzatok felé. Ez az Imrédy Béla annyit mondott, — és nekünk már ez is nagyon jól esett — hogy a gravaminális politika helytelen és sajnálja, hogy üres padsorok előtt kellett ezt elmondania. Ekkor a baloldalra mutatott. Ö tehát helytelennek, megbélyegezendőnek, politikai meggyőződés szempontjából kifogásolhatónak tartotta, hogy a legnagyobb ellenzéki párt valamilyen okból — mindegy, hogy milyen okból — kénytelen volt kivonulni... (Egy hang jobbfelől: Dehogy mindegy! — Zaj. — Elnök csenget. — Rapcsányi László: Meg volt az oka rá!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szögi Géza: ... és kénytelen volt magát távoltartani a törvényhozás munkájától. Mondom, csak azért hozom fel ezt, mert végtelenül jól esett nekünk, hogy azt egy felelős állam férfi •— aki nem is politikus, hanem ennél is több — helytelenítette.^ A másik ilyen kijelentés a miniszterelnök úr részéről jött. Ö is csak egyetlenegy alkalommal tett szép kijelentést felénk, de ezt is csak úgy zárójelben és egészen véletlenül, amikor néhány nappal ezelőtt a felhatalmazási ülése 1939 december 13-án, szerdán, javaslat vitájában előbb szólalt fel, mint kellett volna. Ekkor azt mondotta, hogy ez a felszólalás udvariasságból hangzik el a Ház min den oldala felé, tehát felénk, baloldaliak felé is. Már ez a kijelentés is jól esett nekünk. T. Ház! Ennek a megjegyzésnek előrebocsátása után... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak a beszélgetéstől tartózkodni. Szögi Géza: . . . legyen szabad ennek a rövid, de jelentőség tekintetében igen nagy törvényjavaslatnak néhány rendelkezésére, illetőleg azok helytelenségére rámutatnom. Sajátságosnak és különösnek tartjuk, hogy bár a belügyminiszter úr tegnap kijelentette, sohasem helyes egy gombhoz varrni a kabátot, most mégis a trianoni Magyarország törvényhatósági választásainak sorsát és a választások idejét függővé teszi a visszacsatolt Felvidék és Kárpátalja törvényhatósági választásaitól. (Gergelyfiy András: Ez rabulisztika!) Mi ez? Azzal, hogy egy évvel elhalasztjuk a trianoni országban a választásokat, a felvidéki és a kárpátaljai választásokhoz igazodunk, mert ott nincsenek névjegyzékek, mivel nincsenek törvényhatóságok; e circulus vitiosus végén tehát ez a törvényjavaslat olyan lesz, mint a fából vaskarika. (Gruber Lajos: TJgy is van!) A törvényjavaslat azt mondja, hogy következetesnek kell lennie önmagához, amikor meghoszszabbítja a törvényhatósági bizottsági tagságok idejét. Helyesen mutatott rá Maróthy Károly, hogy ez a törvényjavaslat nem a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról szól, mert arról az 1929 :XXX. te. szól, hanem csak ennek a megbízatásnak a meghosszabbításáról. Nem terjesztünk elő javaslatot a cím megváltoztatása iránt, azt hiszem az előadó úr maga is be fogja látni, hogy a cím hiányos, hacsak ennyiben marad. T. Ház! Méltóztassanak a mi aggályainkat megfontolás tárgyává teniú, különösen azt, hogy kapcsolat van a tegnapi és a mai javaslat közt, igenis szerzett jogok sérelméről van szó, amikor egy évre meghosszabbítják a törvényhatósági bizottsági megbízatást; de nemcsak annak van szerzett joga, aki a törvényhatósági bizottságnak, vagy az országgyűlésnek már tagja, hanem annak is szerzett joga van, aki a korhatárban előírt korba belépett és ezáltal aktív és passzív választójogot szerzett. Nem helyes tehát az az indokolás, hogy a felvidéki választásokkal kapcsolatban nem történik sérelem, mert ott régen volt választás és akiknek korábban választójoguk volt, azok most a későbbi választások során már szintén belenőttek ebbe a felemelt magasabb korhatárba. Ez mégis szerzett jogok sérelmét jelenti, mert akik időközben azt a két—három—négy évet megélték és ezáltal nem a mostani törvényeink, hanem a megszállás alatti, idegen impérium alatti törvények szerint választójoguk volt, ettől a választói és választhatói joguktól el vannak ütve, tehát ez kétségtelenül szerzett jogok sérelmét is jelenti. T. Ház! Közi Horváth József képviselőtársam azt mondta, hogy messziről kell kormányozni és közelről kell adminisztrálni. Ez egy régi francia mondás, talán nem is egészen illik a magyar törvényhozáshoz és közigazgatásihoz. (Közi Horváth József: Miért?) Megmondom, hogy miért. Azért, mert a messziről való kormányzás a francia királyok és Napoleon idejében jó volt, de ma már nem jó. (Közi Horváth József: TIT. Napoleon korából ered!) Ennek ellenére a belügyminiszter úr ezt az