Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-66
Az országgyűlés képviselőházának 66. vényhatósági ügyek iránt és végül az országos ügyek iránt, amit Közi Horváth képviselőtársam úgy fejezett ki, hogy felelőssé kell tenni őket a községekben és a törvényhatóságokban. Igen, mi is ezt akarjuk, de ezt nem Urhet ugy megtenni, hogy 30 évhez kötjük az aktív választójogot és a passzív választójogot is 30 évhez kötjük a törvényhatóságokban. Ha valaki nem olyan időpontban születik, hogy éppen akkor tölti be a megkívánt idejét, amikor törvényhatósági bizottsági választás van, haiuem olyan időpontban, hogy a választáskor még csak 34 éves és így ezért nem kerülhet be, akkor csak 39 éves korálban lehet először törvényhatósági bizottsági tag. 39 éves korában kerül be és választása 10 évre szól, e törvényjavaslat folytán pedig már 11 évre szól a mandátuma, tehát már 50 éves, amikor a? aktivitása bizonyos fokig csökkenni kezd. (Közi Horváth József: Ha 50 éves leszel, nem mondod ezt! — Det'ültség.) Én elismerem, hogy egy "42 éves embernek, mint amilyen magam is vagyok, már nem az az aktivitása, mint ami ejry 35 éves emberé. Ez köztudomású. (Derültség. — Müller Antal: Mi ezt nem tapasztaljuk! — Élénk derültség.) Ugyanez a törvény felállított egy szellemi cenzust, az érdekképviselet burkába beleöltöztetve. A s/el 1 ©mi cenzust azonban milyen mértékben valósította meg? A helyzot az, hogy az . érdekk ép viseleteket úgy építették fel., ho^y a kormányhoz közelebb álló és vele függő viszonyban levő érdekképviseleti szerveknek aránylag sokkal nagyobb befolyást adtak és sokkal több bizottsági tagságot, mint amenynyit adtak a kormánytól függetlenebb tá^s-idalmi osztályoknak. Míg például hat közjegyző küld be átlagos viszonylatban e°ry törvényhatósági bizottsági tagot, addis- mór cs'^k 15 mérnök, 25 orvos és 27 üayvéd küldhet be •egy-egy törvényhatósági bizottsági taa-ot és a kereskedők k'^zül 250-nok. az iparosok köz M 1170-nek, a földművesek közül oedur l 9 40-n >k van eprvütt annyi joga, mint a hat kÖTÍegYzv n«k ahhoz, hogy heküldhessenek ogy törvényhatósági bizottsági tagol Az érdekképviseletek fedezete alatt tehát tulajdonképpen egy súlyos szellemi cenzus nyomult be a törvényhatóságokba. Ezenkívül ott találjuk még mindig az 1929. évi alaptörvényben a virilizmus cenzusát, a néninek, a tőkének a cenzusát. Budapesten eltörölték a virilizmus srondolatát de a t öi'vényh a toszokban èz továbh él és ha nem jön a zsidótörvény, akikor törvényhatóságaink még ma is tele vannak a vasryon jogán a zsidó bizotts'igi tagok özönével. (Ügy van! Ügy van? a szélsőhaloldalon.) A törvényhatóságok ilyen összeállítása mellett 's a régi, idejét multa liberális tendenciájú 1929. évi törvény mellett mi joggal várhattunk volna egy átfogóbb, helyesebb, szociálisabb törvényalkotást. Mi azt szerettük volna, ha a kormány ennek a törvényjavaslatnak benyújtásával nem hosszabbítja meg a régi Bethlen-féle törvény szellemét, mert egészen bizonyos, hogy akik 10 évvel ezelőtt beválasztattak a törvényhatóságokba, azok elsősorban a régi Bethlen-féle rezsim, emberei voltak és ma is azok. (vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter: Na!) Nem tudom, hogv a belügyminiszter úr 1929-ben nem volt-e éppen főispán? Uo-v f"dom. -lm orv ernten f^ ícsT, áTi volt é« e minőségében "bizonyára méltóztatik emlékezni arra. hogy amikor a kormánypárt ré«ztvett a törvényhatósági választásokon, mégpedig olyan Use 1939 december 13-án, szerdán. 41 lerohauásszerűen vett részt, hogy a többi pártok egyáltalán indulni sem tudtak, ennek következtében bizony, az akkori Bethlen-rezsim emberei kerültek be főként, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Hol van oak már azok az emberek! Kégen nincsenek ott!) Sajnos, élnek és ott vannak a törvényhatóságokban, (vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter: Azóta már újra választattak! — Közi Horváth József: Öt éve is volt választás!) Öt éve is volt választás, de ez csak részben módosította a helyzetet. Elnök: Méltóztassék a megbeszélést mellőzni. (Derültség.) Maróthy Károly: Nem lehet tehát mindig arra hivatkozni, hogy háborús viszonyok között élünk, hogy ezért nem lehet új, átfogóbb törvényeket alkotni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt hiszem, nem lehet panasz, hogy nem alkotunk törvényeket, hiszen úgy alkotjuk őket, mint annak a rendje!) Bocsánatot kérek, nem alkotunk olyan alaptörvényeket, mint amilyen volna az 1929. évi közigazgatási törvényünk reformja, hanem csak időnként úgyszólván foltozgatjuk a hiányokat, azonban a közigazgatásban annyira szükséges és már régen behozni szándékolt törvényjavaslatokat nem látjuk. Azok a törvényhatóságok, amelyek jogát most meghosszabbítjuk, 1929-ben választattak meg. Régebben a megújulás háromévenként ! történt az összes választók közül választott bizottsági tagoknál, míg a viriliseknél nem is háromévenként, hanem egy évenként történt ez a megújulás. Legyen szabad az alaptörvénynek idevonatkozó indokolását felolvasnom, amely ezt mondja (olvassa): »A legtöbb adót fizetők közül választott tagok megbízatásának időtartamát a (2) bekezdés azért állapítja meg három évben, mert ha a virilisek megbízatása ezentúl is csak egy évre szólna, mint azelőtt szólt, minden évben új választást kellene tartani«, — m ou dia. az 1P29. évi alaptörvény — »az érdekképviseleti tag-ok megbízatásának tartama viszont az egyöntetűség kedvéért állapíttatott meg szintén három évben, következéskén tehát az érdekképviseletek is évenként küldték ki és frissítették fel tagjaik közül azelőtt a törvényhatóságokat. Az összes választók által választott tagokat is felerészben bárom évenként, hat évre választják meg«. Az 1929. évi alaptörvény indokolásában és első szövegében ugyanis még a háromévenkénti forduló volt beiktatva és csak a bizottsági tárgyalás során, majd pedig a plénumban emeltük fel ezt a három évet hat évre. illetőiesr az öt évet tízévre. Most ezt is meghosszabbítjuk annak ellenére, hogy az 1929. évi törvény azt mondja, hogy a tagok felerészének háromévenkénti kilépése eleget tesz a bizottság tagjainak sorában szükséges és egészséges vérkeringés követelményeinek. Háromévenként elegendő ez a felfrissítés, de tízévenként nem. Az azóta eltelt tíz esztendő alatt igen nagy események történtek. Tíz esztendő alatt egészen megszűnik a bizottsági ta«»goknak választóikkal való kapcsolatuk, elkülönülnek a néptől, választóiktól. Tíz év alatt valósáéval kivénül egy ilyen törvényhatóság. Jól tudjuk például, hogy egy idősebb törvényhatósági bizottsági tag nem iár el a^ megyei ülésekre. A szegényebb ember szintén nem jár el azért, mert semmiféle vasúti kedvezményt nem kap. Súlyos teher neki, évente négyszer-ötször tíz pengőjébe kerül, hogy a merye székhelyére utazzék és gyakorolja törvényhatósági bizottsági tagsági jogát. Arról is gondoskodni kellett 7*
