Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-66
42 Az országgyűlés képviselőházának 66. volna ebben a javaslatban, hogy a közért való szolgálattal egy napját amúgy is elvesztő szegény embernek ne kerüljön még külön tíz pengőjébe az utazás. Ezeket szerettük volna látni az új javaslatiján. Azt szerettük volna, ha ilyen módon építik újjá a törvényhatóságot, nem pedig meghosszabbítják életét, amelyet úgyis helytelennek tartunk. De éppen ez mutatja azt is, hogy a törvényhatósági bizottsági választások iránt, nincs nagy érdeklődés. Némely helyen a választóknak 50 százaléka nem szavaz le, máshol 40, de volt olyan hely is, ahol csak 20 százaléka szavazott le a törvényhatósági bizottsági választások során. Akik gyakran emlegetik a magyar megyék múltját, azok nem sietnek biztosítani a magyar megyék jövőjét. Pedig az autonómiák nálunk nemcsak közigazgatási szervek, hanem egyúttal a széthullott magyar társadalom szervezési keretei is. Az autonómiák a polgári kötelességérzetet fejlesztik, az autonómiákban csakugyan megtanul felelősségteljesen gondoskodni az, aki odakerül. A magyar nép, a magyar lélek öntevékenységét jelentik az autonómiák. Ezeket tehát semmi körülmények között sem szabad elsorvasztani. Ha elsorvasztjuk őket, ha nem adunk nekik új lehetőséget a megújulásra, akkor ismét jöhet egy új hizaiitinizmus, egy kamari llarendszer, egy elernyedés kora, amelyekbej s a törvényhatóságoknak olyan» nagy szerepük volt a múltban. A közigazgatási autonómiák hatáskör és felfrissítés nélkül tulajdon képpen fűrészporral töltött bábuk, amelyeket a népgyermek kezébe adunk játszani. Már pedig mi nem ilyen bábukat akarunk, hanem olyan törvényhátó^ögöt, olyan autonóm iákat» a ügyekkel nem játszik a magyar nép, lia nem amelyekben.kiéli magát, amelyekben felelősséget, országvezetést tanul. Azok, akik annyiszor hangoztatják az auto nom'/űr támogatásai, valójában azonban elveszik jogait, vagy nem engedik felfrissülni: nagyobb veszedelmei az autonómiáknak, mint volt valamikor a XX. század, vagy a Világ íííuiíi.Wip» vagy voltak a szabadkőmívespáholyok tag'ai, akik szívesen törtek a vármegyék,/mint ősi magyar intézmények ellen és szerették volna megszűntetni. Abban az időben, amikor még Ady Endre írt arról, hogy »felszállott a páva vármegyeházára, sok szegény legénynek szabadulására«, támadhatták a vármegyét és nem akarhatták a vármegyék fejlesztését liberális, szociáldemokrata és zsidó oldalról, nekünk azonban a nemzeti szocialista világnézet szerint is nagy fontosságot kell tulajdonítanunk az önkormányzatoknak. Sajnos, azt látjuk, hogy hiába vaunak a törvényhatóságoknak állítólagos pártfogói, az új sáelek, amelyekről Ady Endre ír, hiába »nyögetik az ősi magyar fákat« és új magyar csodákat is hiába várunk, sehol sem látjuk azt, hogy a magyar igék új értelmet nyernének. Ezek a törvényjavaslatok néni ^alkalmasak az új magyar élet megteremtésére. ezért ezt a javaslatot nem fogadóin el. Elnök: Szólásra következik ? Kovách Gyula jegyző: Vásáry István! Vásáry István: Igen t. Képviselőház! Közvetlenül előttem szóló Maró thy Károly képviselőtársam éppen úgy, mint az első ellenzéki vezérszónok, Budinszky László képviselőtársam nem tartotta a törvényjavaslat indokául elfogadhatónak azt, amit az előadó úr hangoztatott és ami a törvényjavaslat indokolásában kinyomatott, hogy t. i. a választásokat azért halasztják el, mert a Felvidék visszacsa- ' ülése 1939 december 13-án, szerdán. tolt részein nem lehet végrehajtani a korábbi törvényes rendelkezések alapján az ország többi területén egyébként esedékes törvényhatósági választásokat. A törvényjavaslatnak ezt az indokát az ddott körülmények között- kénytelen vagyok elfogadni és megállapítani, hogy valóban az a helyzet, hogy a törvényhatósági választásokat ezeken a részeken megtartani nem lehet. Ezeknek a törvényhatóságoknak a megválasztása,a törvényhatósági adminisztrációnak életműködő szervként való jelentkezése előtt bizonyos funkciókat kellett volna elvégezni, amelyek alapjai annak, hogy egy törvényhatóság megalakulhasson és magyar életműködést kifejthessen. Ma kétségtelenül nem áll fenn ez a helyzet. De ha megállapítom is, hogy ezen azv országrészen ma valóban nem lehet megejteni a törvényhatósági, választásokat, vizsgálnom kell azt is, hogy ennek a helyzetnek a bekövetkezése csakugyan szükségszerű és elhárítha- ** tatlan volt-e. És ha ezt nézem, akkor meg kell állapítanom, hogy több mint egy esztendeje annak, hogy az örvendetes külpolitikai változások következtében ezek a részek az anya^országhoz visszacsatoltattak és egy esztendő mindenesetre elegendő lett volna azoknak^ az: előkészítő cselekményeknek végrehajtásara, azoknak a törvényes rendelkezéseknek elkészítésére és életbeléptetésére, _ amelyeknek alapján ma már ezen a részen is megkezdődhetett volna a törvényhatósági élet. Azt is elhiszem. hogy közigazgatási adminisztrációt egyik napról ' a másikra beállítani még olyan országrészen sem lehet, amely korábban ezer esztendőn keresztül Magyarországhoz tartozott, de két évtizeden keresztül el volt szakítva tőlünk, nem tudom viszont akceptálni^ azt, hogy egy esztendő ne lett volna elegendő ennek az akadálynak az elhárítására. Valóban van valami abban a megállapításbna, hogy ha mi egy ^esztendőt meghaladó idő alatt sem tudunk működésbe helyezni egy közigazgatási apparátust olyan területen, amelyet ezer esztendőn keresztül mi adminisztráltunk, akkor ezt a helyzetet szinte talán életrevalótlanságunk bizonyságául hozhatják fel azok, akiknek e helyzet bekövetkezése valóban nem volt kedvükre, de aminek mi hihetetlen mértékben örültünk és kellett is, hogy örüljünk. Egyébként is abban a — hogy úgy mondjam — furcsa helyzetben vagyunk, hogy e felett a törvényjavaslat felett szinte idő után tárgyalunk, mert ha a törvényhozás ebber^ a pillanatban arra az álláspontra helyezkednék, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogadja el, ma már olyan helyzet állott elő, hogy a törvényhatóságok megújítása de facto nem következhetik be. Itt van például a virilisek névjegyzékének el nem készítése. Elhiszem, hogy október 27-én, amikor a belügyminiszter úr ezt a javaslatot beterjesztette, ő abban a szent meggyőződésben volt, hogy mást nem tehet. mint hogy az adminisztráció folyamatossága érdekében ezt a javaslatot előterjeszti, mindaddig azonban, amíg ebben a kérdésben a törvényhozás nein határozott, minden olyan intézkedésnek a közigazgatási életben, ami a megújítást előkészítő cselekmény volt, folynia kellett volna. Nem volt senkinek törvényes felhatalmazása arra, hogy olyan intézkedéseket tegyen, amelyeknek következtében még arra az esetre is, ha a törvényhozás ezt 4 a javaslatot nem fogadná, el, lehetővé váljék az: önkormányzatok megújítása.
