Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-83
504 Az országgyűlés képviselőházának S3 azzal, hogy a község, közvetlen közelében fekvő »sárvízi« dűlőben még mindig maradjon annyi legelőterület, amennyi nemcsak a jelenlegi marhaállományt, hanem még az annak fejlődésével kapcsolatosan előálló szaporulatot is figyelembe véve, a legeltetési igények teljes kielégítésére elegendő. Jelenleg a község melletti dűlőben legelőnek mintegy 530 kat. hold nagyságú területet használnak. A legelőterület többi része haszonbérbeadás útján szántóföldig műveléssel hasznosíttatik. A legelőterület céljára ezidőszerint tényleg használt terület legeltetésre a jövőben is rendelkezésre fog állani és csak azon terület egy része cseréltetett el. amely eddig is szántóföldi művelésre szolgált. Ebből a területből mintegy 260 kat. hold az. amely a »Csábrág« dűlőben fekvő mintegy 430 kat. hold területtel elcseréltetett. Minthogy ez a »Csábrág< dűlőben fekvő terület a legelőszakértőknek a véleménye szerint gulyalegelő létesítésére és juhlegelő céljaira is minden tekintetben alkalmas és az eddig tényleg legeltetésre használt terület — mint már előbb jeleztem — a »sárvízi« dűlőben legeltetés céljára továbbra is megmarad, ennélfogva a kisemberek és a gazdaközonöség legeltetési érdekei teljes mértékben meg vannak védve. A csere egyébként előnyös is, mert a legelőterület ezáltal növekszik, másrészt; pedig a községhez közeleső »sá.rvizi« dűlőben megmaradó és legeltetésre tényleg nem használt terület a tagosítás célszerű keresztülvitelét jelentékenyen szolgálja. Az előadottakra tekintettel a cseréhez való hozzájárulás tárgyában kiadott rendeletemet nem kívánom megváltoztatni. Kérem a t. Házat, hogv írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest. 1940. évi január hó 26-án. vitéz írróf Teleki Mihály s. k., m. kir. földmívelésügyi miniszter.« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a pénzügyminiszter úrnak Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációjára adott válaszát felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Válasz Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő úrnak az adóbehajtások állítólagos kíméletlenségének megszüntetése tárgyában előterjesztett interpellációjára. Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1939. évi november hó 29-én tartott ülésén interpellációt intézett hozzám, amelyben egyes esetek ismertetése mellett a Tarpa községben folyó adóbehajtási eljárás kíméletlenségét, a behajtó közegek túlkapásait és az általuk állítólag elkövetett visszaéléseket tette szóvá. N % Vargha József tarpai lakos a t. interpelláló képviselő előadása szerint azt panaszolta, hogy a végrehajtásnál csendőrök működnek közre, feldúlják a házat, cigányok segítségével szedik össze a vetőmagvakat, a hátralékosokat megmotozzák s ha valaki pénzt vált a községházán, a karhatalom onnan ki nem engedi addig, amíg a pénznek felét nem adja át adótartozására. Ezzel kapcsolatban megállapítottam, hogy nevezett adózóval a behajtási eljárás során semmiféle méltánytalanság nem történt. Tartozása 137 P évi előírás mellett 1681 P-re szaporodott fel. A hátralék tehát mintegy 12 éves. Bár tartozására az 1939. évben csak 224 P-t törlesztett, az ellene kitűzött árverést nem tarülése 19 k0 február 14-én, szerdán. tották meg. Kihallgatása során egyébként ki is jelentette, hogy vele szemben erőszakosan vagy törvényellenesen nem jártak el, sőt a végrehajtási eljárás során méltányos elbánásban részesült. Nevezett által előterjesztett arra az általános panaszra nézve, hogy a végrehajtás során karhatalmat vesznek igénybe, a hátralékosoknál kutatnak s személy motozást végeznek, megjegyzem, hogy a fennálló törvényes rendelkezések szerint a végrehajtó, ha, a végrehajtást szenvedő a követelés fedezésére elegendő zálogtárgyat önként fel nem tár, annak lakását és raktárait felnyittathatja, kutatásokat eszközölhet, sőt szükség esetén — karhatalom igénybevétele mellett — személymotozást is végezhet. Ha tehát a végrehajtás során vagyontárgyak után kutatnak vagy a végrehajtás biztonsága érdekében karhatalmat vesznek igénybe, ezt túlkapásnak és visszaélésnek minősíteni nem lehet. Tőrös Gusztávné tarpai lakos adóügyével kapcsolatban a t. interpelláló képviselő, ur előadta, hogy a végrehajtó az egyik községi elöljárónak felváltás céljaiból átadott 100 pengőst elvétté és teljes egészében az adótartozásra számolta el, holott a pénzből nevezettet csak 50 P illette meg. Erre nézve Tőrös Gusztáv tarpai lakos kihallgatása útján megállapítást nyert, hogy a befizetéseket a felesége tulajdanát képező kisebb ingatlan, — valamint egy tartásra már nem alkalmas tehenének eladási árából önként teljesítette. Kijelentette, hogy a vele szemben lefolytatott behajtási eljárás sorain törvénytelenség nem fordult elő. Az interpelláló képviselő úr előadta, hogy özv. Csapó Károlyné tarpai lafaos adótartozására a diótermésére kölcsönvett pénzből 1939. évi november hó 7-ig 313 pengőt törlesístett. A kölcsönt a diótermés eladási arából akarta visszafizetni, azonban diótermését november hó 7-én lefoglalták és elvitték., A végrehajtó a foglalásnál szabálytalanul járt el,, mert a zálogolási jegyzőkönyvet a községházán vette fel s azt nevezettel nem irattá alá. Ugyancsak szabálytalanul járt el az árverés kitűzésénél is, mert az árverést a törvényes 15 napi határidő bevárása nélkül noveimber hó 17-ére tűzte ki. A lefoglalt diótermést elárverezték s ezzel teljesen tönkre tették, mert csekély ingatlana egy részét kénytelen eladni azért, hogy a kölcsönvett összeget visszafizethesse. Nevezett adóügyével kapcsolatban előadottak a valóságnak nem felelnek meg. Özv. Csapóné ugyanis, aki már körülbelül S évi előírásnak megfelelő adóval tartozik, az 1939. évi november hó 7-ig nem 313 pengőt, hanem 280 pengőt törlesztett. Diótermését nem november 7-én, hanem október hó 30-án foglalták le, november hó 7-én azt csak szoros zár alá vették. A diótermést azért kellett szoros zár alá venni, mert a foglalás alkalmával körülbelül 7 q.-t tevő mennyiség — nyilvánvalóan azért, mert az adóhátralékos annaik egyrészét időközben^ elidegenítette — 3 Q-ra csőikként. A zálogolás a felvett jegyzőkönyv tanúsága, szerint az adózó,lakásán történt. A jegyzőkönyvön pedig adózó aláírása azért hiányzik, mert az aláírást megtagadta. A zár alá vett diót nem árverésen értékesítették, hanem — amint ezt az adózó írásbeli nyilatkozattal is elismerte — saját maga adta el. A továbbiakban megemlítette a t. képviselő úr, hogy özv. Csapó Imréné kisbirtokossal az évi 47 pengőt tevő folyó adón kívül még
