Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-83

500 Az országgyűlés képviselőházának 8, T. Ház! De ezek az ország életében bekövetkezett változások, ezek a megváltozott viszonyok homályos helyzetet teremtettek a honvédfőparancsnok személyével kapcsolatban más vonatkozásban is. Katonai egyenjogúságunk kivívásával együtt járt a Trianon által tiltott honvédvezérkar korszerű kialakítása is. A vezérkar főnöke és a főparancsnok együttes munkája pedig óhatatlanul bizonyos kettősségre vezetett volna honvédségünk felső vezetésében. Korszerű hadseregszervezetekben a vezérkar főnöke teljes mértékben felelős a haderő ütőképességéért és hadi alkalmazásáért. Elképzelhetetlen lett volna tehát olyan állapotnak a fenntartása, amelyben a vezérkar főnökének felelősséget kellett volna viselnie olyan követelményért, amelynek a beváltása nem csupán tőle függött. Értem ezen azt, t. Képviselőház, hogy a honvédség' ütőképessége természetesen függvénye a honvédség harcra való előtkészítésének, tehát kiképzésének. Viszont az előkészítés, kiképzés és ellenőrzés, a régi állapotban, a honvédfőparancsnokot illette meg. Nem felelt meg a korszerű hadseregszervezés elveinek az az állapot sem, amely a legfőbb Hadúr mellett álló, külön honvédfőparanesnoki intézmény hatásaképpen következett volna be. Nevezetesen e mellett a rendszer mellett a vezetés minden intézkedésének végrehajtása sokkal hosszabb időbe került volna a legfőbb Hadúr és a honvédvezérkar főnöke között álló közbeeső szerv miatt. Már pedig, azt hiszem, nem kell katonának sem lenni ahhoz, hogy valaki érezze, mit jelent az intézkedések gyors végrehajtása a mai korszerű hadseregekben és a mai hadviselésben. Mindezekből nyilvánvaló, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat lényeges elvi és gyakorlati újítást hoz honvédségünk ütőképessége és korszerűbbé tétele érdekében és így méltóképpen csatlakozik ahhoz a mindenre kiterjedő és, elmondhatjuk, szerkezetében is példa^ szerű reformhoz, amelyet az új honvédelmi törvényben adott a törvényhozás a nemzetnek. A honvédség felső vezetésének ez, a reformja természetesen számos módosítást követel a magyar törvénytárban is. Vagyis a változás következményeként szükségszerűen módosítanunk kell mindazokat a törvényeket és törvényes rendelkezéseket. • amelyek kapcsolatban voltak a honvédség főparancsnokának személyével. Nem akarom a részletvonatkozások aprólékos isimertetésével igénybevenni az igen t. Ház figyelmét és így csak a legfontosabbakat kívánom megemlíteni. Aa előttünk fekvő törvényjavaslat újító intézkedésével kapcsolatban módosítanunk kell a felsőházról, illetőleg a honvédelemről szóló törvényünket, a kormányzói tiszt megüresedése esetén alakítandó Országtanácsról szóló rendelkezést, azután a katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetésére vonatkozó törvényt s általában a katonai igazságügyi szervezetekre és a katonai bűnvádi eljárásra vonatkozó törvényes jogszabályokat. A törvényjavaslatnak mindezek az intézkedései annyira áttekinthetők, hogy részletesebb ismertetésükkel nem is akarom igénybevenni a t. Ház figyelmét. Tudom, hogy a magyar törvényhozásnak egyetlen olyan tagja sincs, aki ne a legnagyoíbib örömmel fogadna mindennemű újítást, amely a m. kir. honvédség, honvédelmi rendszerünk és az ország biztonsaga érdekében alkotott intézményeink fejlesztésére, fokozására, 3. ülése 1940 február 14-én, szerdán. egyszóval a magyar erő gyarapítására szolgál. Ebben nem lehet és úgy hiszem, nincs is közöttünk r pártkülönbség, politikai felfogásbeli különbség még csak árnyalatokban sem. (Ügy van! Ügy van!) Mivel pedig ez a törvényjavaslat kizáróan ezt a célt szolgálja, örömmel ajánlom azt a t. Háznak elfogadásra. (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Kíván valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát berekesztem. A honvédelmi miniszter úr kíván szólni. vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a t. képviselő urakat fárasztani és csaik azért szólalok fel, hogy a t. előadó úrnak, aki beugrásszerűén vállalta tulajdonképpen tegnapról mára az előadói tisztet, — mert a javaslat előadója, ha jól tudom, Debrecenben rekedt a hófúvás miatt —•• hálás köszönetet mondjak igen érdekes és értékes előadásáért és főleg köszönetet mondjak a t. Háznak azért a bizalomért, amellyel engem megajándékozott akkor, amikor ezt a javaslatot vita nélkül elfogadta. A bizottsági tárgyalásnál bátor leszek majd a bizonyára adódó esetleges kisebb kételyekre vagy kívánságokra válaszolhatni és ezért mint már említettem, nem kívánom most a t. képviselő urak türelmét tovább igényibevenni. (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. A javaslattal részleteiben a véderő, a közjogi és az igazságügyi együttes bizottság fog foglalkozni. Napirendünk szerint következik a felvidéki és kárpátaljai területek visszacsatolásával kapcsolatos nemzetközi vonatkozású kérdések szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (Iram.: 167. sz.) Makkai János előadó urat illeti a szó. Makkai János előadó: T. Képviselőház! A felvidéki és kárpátaljai területek visszacsatolásával kapcsolatban számos nemzetközi vonatkozású jogi, pénzügyi és gazdasági kérdés vár megoldásra. E kérdéseket közelebbről a törvényjavaslat indokolása ismerteti, azok egy részének az érdekelt államokkal, így a német birodalomimal, a cseh-morva protektorátussal, Szlovákiával nemzetközi megállapodások útján való rendezése iránt a tárgyalások máris folyamatban vannak. Minthogy a szóhan lévő megállapodások létrejötte esetén azok gyors életbeléptetéséhez fontos állami érdekek fűződnek, kívánatos oly törvényes felhaltalmazással ruházni fel a minisztériumot, amely ennek a kívánalomnak a megvalósítását azokra a megállapodásokra is lehetővé teszi, amelyek a törvényhozás tárgyaira vonatkozván, csak a törvényhozásnak a megállapodások törvénybe cikkelyezése útján megadandó hozzájárulásával volnának megköthetők. A törvényjavaslat egyébként kiegészíti a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről szóló 1938:XXXIV. te. 4. §-aban, valamint a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről szóló 1939:

VI. te. 7. §-ában foglaltakat annyiban, hogy amíg az idézett törvényszakaszok a