Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-82
490 Az országgyűlés képviselőházának 82. ülése 19W február 13-án, kedden. 674 millió pengő volt, Ha már most index-számítást használunk, hogy az összehasonlításnak alapjául szolgáljon és az 1934/35. éves készpénzbevételt mint index-számot 100-nak veszem, valamint ugyancsak 100-nak veszem az abban az évben kifizetett mezőgazdaságig férfinapszámbérátlagot, a következőket állapíthatjuk meg: 1935/36-ban a mezőgazdaság készpénzbevételének index-száma 111 volt, a napszámbérek index-száma, sajnos, csökkent 96-ra. A következő 1936/37. évben a jövedelmezőség index-száma 133 volt, a berindex-száma 114; 1937'38-ban a jövedelmezőség index-száma 142, a munkabér index-száma 134 volt. A múlt évben, mivel a munkabérek hirtelen emelkedtek, körülbelül egyensúly következett be e téren, amennyiben 1938/39-ben a mezőgazdaság készpénzbevételének index-száma 160 volt. a munkabér index-száma norHo- 159 — mutatván azt, hogy a múlt évben kifejlődött átlagos mezőgazdasági férfinapszám bérek arán vb an voltak a birtokok jövedelmezőségének fokozódásával. T. Képviselőház! Természetesen szükség van arra, hoey ezt az egyensúlyi helyzetet fenntartsuk, hogy ez az úgvnevezett szociális olló, amely a mezőgazdaság jövedelmezősége és a munkabérek között volt, teljes mértékben becsukódjék, mint ahogyan a múlt évben nagymértékben becsukódott. Természetesen ezek csak átlagszámok, amelyeket itt most felhozok. A mezőgazdasági népesség és talán a munkaadók érdekéiben is rendkívül fontos, hogv ez a törvény megalkotta s s ék. Nem szabad olyan helvétnek bekövetkeznie, hoigv míg az egyik vidéken a gazdasági cselédek konvenciója 16—18 métermázsa, addig leó-yenek az országban gazdaságok. — van nálam «ta tiszti ka. de névszerint is tudok egypár ilyen gazdaságot — ahol a konvenció csak 12—14 métermázsa, amiiből egv család nem tud 'megélni. Szükséges tehát, ho'gv a, kérdés megoldassék. de nemcsak a munkások érdekében szükséges ez. bianem az én szerény nézetem szerint a szopiáliisalblb érzésű munkaadók érdekében is, (Ügy van! Ügy van!) mert a verseny nem egvforma, ha a sz^-nális érzésű munikaadó 18 métermázsa gabonákon ven ci ót fizet. Tgv ő feltetIp-niil drágáhhan termel, mint az a, munkaadó. aki csak 12, vagv 14 métc-mázsát ad. Tehát arra, hoey szociális érzését követi, ráfizet. Ennek a handmaonelésnek meg kell szűnnie. í"Helyeslés.) Bk+ kívánia a törvényjavaslat is előmozdítani. (Helyeslés.) Természetesen -— mint mondottam — a fazdasá°ri no'litikánnk helvesnek és jónak kell lennie. A gazdasági politika vezetését nem xigy értein, hogy a munkabéreket csökkentem, s ezzel emeljem a mezőgazdaság jövedelmezőségét, hanem ellenkezőiéig úg^ r . hoa-y megfelelő ámolitikával, megfelelő értékesítési politikával kell n mezőgazdaság- jövedelmezőségét fokozni. (Ügv van! Ügy van! Helyeslés'.) Ha megfelelő jövedelmezőséget biztosítunk a mezőgazdaságnak minden von alkotásban, akkor megfelelő munkabéreket lehet fizetni. (Ügy van f Üav van! T'avs a jobboldalon.) T. Képviselőház! Az il ven munkaibiérrendezésnek kétféle módja, kétféle lehetősége van: vagv hivatalos bérmegállapítás útján, vagy pedig kollektív szerződések útján lehet a kérdést megoldani. En az előbbit tartom helyesnek és jónak, de nemcsak az én véleményeim ez, igen t. Képviselőház, hanem általános vélemény. A nemzetközi munkaügyi hivatalinak 3938-ban megjelent jeleintésében olvashatjuk, hogy azokban az államokban, amelyekben eddig kollektív módon állapították meg a mezőgazdasági munkiaibért, — itt Dániára, Svédországra, Norvégiára hivatkozhatom — az utóbtbi évben szintén a hivatalos bérmegállapításira törekszenek. Ez természetsaeirű is, mert ilyen kollektív szerződések kötésénél a munkások egyesülete csak egy bizonyos mederben, egy bizonyos irányban fejti ki működését és csak az ő tagjainak bérét kívánja megfelelő színvonalra emelni, osa'k azt kívánja biztosítani. De van ennek egy másik hátulütője, ami sokkal veszélyesebb. Hiszen közismert, hogy mezőgazdasági dekonjunktúra idején, amikoir tehát leginkább szükséges a bérmegállapítás, szoko.tt ia legk|sebb hatalma lenni az ilyen különböző egyesületeiknek. Ezért dekonjunktúra idején az ilyen kollektív szerződésekkel igen nehéz a mezőgazdaságig munkásságnak megfelelő bért biztosítani. Az én javaslatom egyébként bizonyos mértékben tekintettel yan az érdekképviseleti megállapodás eszméjére, amennyiben a vármegyei munkabérmegállapító bizottságban felerészt munkaadók, felerészt munkások vesznek részt, és ezeket a tagokat az érdekképviseletek küldik ki a mezőgazdasági bizottságok. A vármegyei mezőgazdasági bizottságok helyes működésétől és jó kiválasztásától függ az, hogy megfelelő tagok legyenek ebben a vármegvei munkabérmegállapító bizottságban. A felszólalások során Matolcsy. Pándv. Tóth, Papp igen t. képviselőtársaim kifogásolták azt, hogv ebben a törvénvjavaslatban esupán szervezeti és eljárási szabályok vannak és azt kívánták, hogy numerikusan állapíttassanak meg a munkabérek. (Zai.) E? teljesen lehetetlen; térben és időben olyan különbségek vannak. De az egész világon nehezen találunk rá néldát valamely külföldi állam törvényhozásában: el kell menni egészen Uruguayig és Argentína San Juan tartományáig, hogy olyan törvény találjunk, amelyben numerikusan lenne a kérdés megoldva. Sem Angliában, sem Németországban. sem Olaszországban nem találjuk meg ezt. mindenütt csak szervezeti és eljárási rendelkezések vannak a törvényben lefektetve és ezt a keretet azután a végrehajtás során kell kitölteni. Az én javaslatom nem hagyja azonban irányítás és direktíva nélkül, teljesen magukra a vármegyei munkabérmegállapító bizottságokat. Itt van a 6- § Í31 bekezdése alanián statuált Országos Munkaibérmegállapító Bizottság, aimely direktívákat ad és amely bizonyos munkanemekre országosan megállapítja a legkisebb munkabéreket. Egv másik kérdés, amely a vita folyamán felvetődött, vájjon kötelező legyen-ei vagy r»edig fakultatív a munkabérmegállapítás. „Szeder. Vásárv, Grosztonyi és Osoór képviselőtársaim az ország egész területére kötelezően hivatalból kívánták megállapítani a munkabéreket. Véleményem szerint ez nem lehetséges, mert a munkának igen sok ti ou sa. igen sok faja van. Azonkívül vármegyénként is bizoTivos változásoknak kell bekövetkezniök < például a talaj összetétele szempontjából, hiszen egy kötött, szikes, agyagos talaj egészen má« és több munkát kíván, mint a homokos talaj. Nem lehet tehát a munkabéreket kötelezően megállapítani, hanem csakis fakultatív bérmegállapításról lehet szó. Sokkal helyesebb, amint a törvényjavaslatban is van, hogy a földmívelésügyi miniszter
