Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-82

Az országgyűlés képviselőházának hatáskörébe utaljuk annak megállapítását, hogy mely munkanemekre nézve legyen kötelező minimálás. Ez a módszer rugalmasabb, mert ha törvényben soroljuk fei a munkanemeket, amelyekre nézve a bérmegállapítás kötelező, a változott viszonyokhoz nem tudnánk alkalmazkodni. Viszont, ha a földmívelésügyi miniszter állapítja meg a felsorolást, ha változás következik be, ezt a változást honorálhatja. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) De a kötelező munkabérmegállapítás elvét az én javaslatom annyiban is honorálja, amennyiben előírja, hogy a vármegyei munkabérmegállapító bizottságnak évente egyszer össze kell ülnie — mégpedig a törvényjavaslat szerint januárban; de én elfogadom azt a több oldalról elhangzott felfogást és véleményt, hogy ne ekkor, hanem még az előző év decemberében és majd a részletes tárgyalás folyamán hajlandó vagyok ilyen módosítást elfogadni (Helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől.) — s amikor összeül, határozató^ is köteles hozni. Még egy másik pont is van, amely szintén előnye ennek a törvényjavaslatnak és ez az, hogy a kezdeményezés joga nemcsak a földmívelésügyi miniszteré, mint ahogyan az eddigi törvényben, az 1923. évi XXV. tc.-ben meg volt állapítva, hanem e szerint a javaslat szerint megvan a kezdeményezési joga úgyszólván mindenkinek, aki érdekelt ebben a kérdésben, részint a hatóságoknak, részint pedig a mezőgazdasági bizottságoknak. Ez a törvényjavaslat tehát rendelkezik azzal a helyes rugalmassággal, amely feltétlenül szükséges. Ez a törvényjavaslat nem merev és ebben a tekintetben Megay Károly és Laky Dezső képviselőtársaim véleményében teljes mértékben osztozom. T. Képviselőház! A felszólalások folyamán sok szó esett arról, hogy a hatósági munkaközvetítés kérdését meg .kellene oldani ebben az országban mezőgazdasági vonatkozásban is. Megay Károly, Porubszky Géza, gróf Apponyi György és vitéz Leel-Ossy Árpád képviselőtársaim foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Meg kell itt mondanom, hogy a hiba az, hogy a hatósági gazdasági munkaközvetítés nincsen önálló szervekre bízva. A községekben a jegyző végzi a munkaközvetítést, a vármegyékben pedig a gazdasági felügyelőség és csak t egy központi szerv van, amely önálló, az országos gazdasági munkaközvetítő iroda, amelynek működése következtében már a múlt évben is 15.000 mezőgazdasági munkást tudtunk elhelyezni Németországban és 8000 magyarorosz munkást tudtunk Kárpátaljáról idehozni az Alföldre. Az én véleményem szerint most, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban meg fogjuk alkotni a munkaügyi felügyelői állásokat, a kérdés rendezhető. Ezeknek a munkaügyi felügyelőknek a hatáskörébe lesz utalva a munkásközvetítés feladata is, tehát e téren is előbbre fogunk haladni. Ha a teljes megoldást a pénzügyi nehézségek következtében egészen még nem is fogjuk tudni elérni, a múlttal szemben mindenesetre lényeges javulás fog bekövetkezni. (Helyeslés.) A közimunkák kérdése is felvetődött a vita során. Vágó Pál igen t. képviselőtársaim említette, — és azt hiszem, ebben a véleményében itt a Házban mindenki osztozik — hagy nem ínségmíiinkákra van szükség, hanem szisztematikus munkapolitikára. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En meg kívánom említeni, hogy a földmívelésügyi tárca keretén belül meglehetősen nagy közmunkák folynak és igen tekin82. ülése 194-0 február 13-án, kedden. 491 télyes összegek folyósíthatnak munkaalkalmakra. Hivatkozhatom arra, hogy a múlt évben víaszabályozásra négy és fél millió, az államerdészet útján napszámíbérekre pedig cirka egymillió pengő fizettetett ki, tehát táreám keretiéin belül tö'bb mint öt és félmillió pengő volt az az összeg, amely közmunkák révén munkabérek alakjában került bele a gazdasági élet vérkeringésébe. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nagyon kevés!) T. Ház! Hiába alkotjuk 'mi meg a legtökéletesebb és a legjobb törvényt, ha a törvény végrehajtása során nem gondoskodunk arról, hogy a megfelelő ellenőrzés is meglegyen. Az ellenőrzést meg kell tehát valósítani. E tekintetben az előadó úr melegen üdvözölte a javaslatnak azt a részét, hogy vármegyénként lesz egy gazdasági munkaügyi felügyelő. Sajnos, nem mondhatom, hogy minden vármegyére jut majd ilyen felügyelő. Vitéz Leel-össy Árpád és Lázár Imre képviselőtársaim éppen diffikultálták azt, hogy nem áll elég pénzügyi fedezet rendelkezésre arra, hogy minden megyében legyen ilyen gazdasági munkaügyi Jelügyelő, sőt talán Lázár képviselőtársam azt is mondotta, hogy megyénként két ilyen munkaügyi felügyelői állást kellene felállítani. Őszintén meg kell mondanom, én magam is jobban szeretteim volna és természetesen sokkal hatásosabb lett volna, ha nem csupán 16 ilyen munkaügyi felügyelői állást tudtam volna szervezni, hanem legalább minden megyére juthatott volna egy, de utalhatok arra, hogy itt egy bizonyos remédium fennáll, amennyiben kisegítő munkaerők alkalmazására is megvan a lehetőségem. Azokban a várna egy ékben tehát és elsősorban értein itt a kisebb vármegyéket, ahol nincs sok munkás, nem végleges munkaügyi felügyelőt, hanem kisegítő munkaerőt kívánok alkalmazni, hogy ezekben a megyékben is meg legyen oldva a inunkáskérdés ellenőrzése. A vita folyamán az a kérdés is felvetődött, hogy a munkásszerződéseket ne két példányban kelljen elkészíteni, hanem három példányban és a harmadik példány a munkaügyi felügyelő kezébe jusson, hogy ő a szerződéit átolvasva, annak feltételeit ellenőrizhesse és a helyszínére kimenve ellenőrizhesse azok betartását. Ezt én magam helyesnek is tartom, hiszen különben hivatkozhatom arra, nogy Pest megyében már évek óta három példányiban készítik és bemutatják például az aratási szerződéseket és valószínűleg más megyében is, van, így. (Ügy van! a jobboldalon.) Semmi nehézség sincs tehát a tekintetben, hogy a végrehajtási utasításba bevétessék az, hogy minden ilyen mezőgazdasági munkásszerződést három oéldánvban kell elkészíteni. (Helyeslés.) Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam az országos mezőgazdasági szociálpolitikai tanáccsal foglalkozott és kifogásolta, hogy ő so; káig nem volt tagja ennek a szociálpolitikai tanácsak. Természetesen én magam is honorálom Matolcsy képviselőtársamnak a munkásság érdekében kifejtett szociálpolitikai működését és miután minden miniszternek diszkrecionális joga, hogy kit nevez ki ebbe az országos mezőgazdasági szociálpolitikai tanácsba. honorálva az ő működését, kineveztem őt is. Ö tehát résztvett a tanács ülésein, annakidején a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával észrevételeit megtette és tudtom mat nem emelt kifogást, sőt üdvözölte a törvényjavaslatot, itt pedig ellene fordult. (Zaj a jobUolda-