Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-82

488 Az országgyűlés képviselőházának miniszter: T. Ház! Egy évszázaddal ezelőtt akkép fogalmazták meg a nemzetnek talán legfontosabb létkérdését, hogy a nép millióit be kell vezetni az alkotmány sáncaiba, mert mint Széchenyi István az idő tájt mondta, onnan milliók ki vannak rekesztve, vagyis inkább csak a szabad ég alatt állanak. r T. Ház! Ügy érzem, hogy most, száz év után bizonyos mértékben hasonlatos a helyzet. Ma is a szabad ég alatt állanak a SOTS viszontagságainak kitéve a mezőgzdasági munkásság hatalmas tömegei. Szükséges tehát, hogy ezeket a tömegeket lelkileg, testileg, anyagilag megerősítsük, hogy a nemzet egyetemének hasznot hajthassanak, hogy a nemzet egyetemét minél nagyobb mértékben megerősítsék. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A nemzeti, szociális érzéstől áthatott keresztény politika ezt követeli a kormányzattól és a szociális intézkedések, a szociális törvényhozások sorrendjében ez a most tárgyalás alatt álló javaslat mindenesetre fontos láncszem. T. Ház! Méltóztatnak tudni, hogy nemrég tárgyaltuk le az úgynevezett földbirtokpolitikai javaslatot, amely szintén azt a célt szolgálja, hogy a mezőgazdasági népesség, a föld; mívelő népesség helyzetén segítsen, lehetővé tegye, hogy a szorgalmas, dolgos magyar kisemberek önálló exisztenciákká alakuljanak át, azonban a földbirtokpolitikai intézkedések mellett más szociális intézkedésekre, más mezőgazdasági szociálpolitikára, munkáspolitikára is szükség van. Ha visszanézünk az elmúlt 2—3 esztendőre, láthatjuk, hogy a múlttal szemben igen nagy változás állt elő. Hivatkozhatom arra, hogy ezelőtt két évvel. 1938-ban alkottuk meg a mezőgazdasági munkások aggkori biztosítását, majd a múlt évben rendeletileg hatalmas mértékben, sok vonatkozásban a háromszorosára emeltem fel a baleseti biztosítás^ szolgáltatásait és itt bizonyos özvegyi- és árvajáradékrenidszert is bevezettem. Nemrég tárgyalta le a képviselőház a mezőgazdasági munkások özvegyeinek biztosítását. Ezek az intézkedések azonban mind olyan munkáskategóriákra irányultak, olyan munkáscsoportok helyzetén segítettek, akik vagy már kiöregedtek a munka ból, megrokkantak a munkában, vagy baleset következtében munkaképtelenekké váltak. Ez a törvényjavaslat viszont azokon a munkásokon kíván segíteni, akik dolgoznak. Azt akarjuk, hogy ezek a mezőgazdasági munkások a létminimumot, a biztos megélhetést, a nagyobb darab kenyeret ebben az országban a jövőben megkaphassák. Eddig is volt erre vonatkozólag intézkedés és törvény, de ezek mind csak partikuláris rendelkezések voltak. Ez a javaslat viszont a mezőgazdasági munkásság minden kategóriájára kiterjed, sokkal nagyobb tömeget ölel tehát magába, mint az eddigi rendelkezések. A magyarság népi erőinek kifeilesztése és erősítése céljából szükséges ennek a törvénynek a megalkotása. A kereslet és kínálat törvénye a munkapiacon nem fejlesztett fei megfelelő munfcahért. (Ügy van! Ügy van! a középen.) szükséges volt tehát a kérdést másképpen megoldani. A liberális £ra*dasági rendszerben a mezőgazdasági munka árucikké degradálódott. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) nem gondoltak arra, hogy a munka emberek és családok megélhetését és boldogulását biztosítja, sokszor csak azt nézték, hogy pluszt vagy minuszt jelent-e egy üzem keretén belül. Azért kellett ezt a javaslatot a Ház elé terjesztenünk, hogy ezen a helyzeten változtathassunk. 82. ülése 19W február 13-án, kedden. Ügy érzem, hogy ma, amikor a kormányzat és az államhatalom befolyása az árupiacon, a kereskedelemben és a gazdasági életben minden vonalon irányítólag hat és irányárakat állapít meg, még sokkal szükségesebb, mondjuk, még sokkal fontosabb — s a felebaráti szeretet, a krisztusi szeretet is elsősorban azt kívánja meg tőlünk (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) — hogy ott avatkozzunk bele a kérdésbe, ahol az emberek és családok megélhetését, boldogulását tudjuk biztosítani. De szükség van e törvény megalkotására mezőgazdasági vonatkozásban azért is, hogy csökkentsük azt à diszparitást, amely az ipari és a mezőgazdasági munkásság között fennáll. Az ipari munkásságra vonatkozólag megalkottatott az 1937. évi XXI. te, amely az ő részükre lehetővé tette a minimális munkabérek megállapítását. De az ipari munkásság körében más kedvezmények is vannak, amelyek a mezőgazdasági munkásságtól^ nagymértékben elválasztják az ipari munkásságot, szükséges tehát, hogy szorgos munkával minél inkább csökkentsük ezt a diszparitást, természetesen mindig a gazdasági helyzet és a gazdasági adottságok figyelembevételével. Nagyon jól tudjuk, — és ez nemcsak magyar szimptóma, hanem világszimptóma — hogy a mezőgazdasági lakosság a városokba tódul, mert ott jobb kereseti lehetőségek vannak. Ezt a városba tódulást a magyar mezőgazdaságban sokáig nem is vettük észre, mert a gazdasági depresszió alatt rengeteg munkanélküli mezőgazdasági munkás volt, a munkapiacon tehát nagy volt a kínálat és a gazdáknak könnyű volt munkást szerezniök, A múlt évben azonban, amidőn egyrészt az ipar foglalkoztatása sokkal nagyobb volt, másrészt pedig a mezőgazdasági munkásság egy része a külföldön is talált munkalehetőséget, voltak már az országban olyan vidékek is, ahol nem munkafelesleget, hanem mezőgazdasági munkáshiányt tapasztaltunk. Szükséges tehát, hogy ebbe a kérdésbe belenyúljunk és ezt a kérdést megoldjuk. Az előadó úr, akinek igen szép, kiváló előadmányáért hálás köszönetet mondok, (Éljenzés jobbfelől.) úgyszintén Laky Dezső igen t. képviselőtársam, aki statisztikai adatokkal támasztotta alá a maga beszédét, valamini Szabó Gyula képviselőtársam rámutattak erre a kérdésre. Szükségesnek érzem r azonban, hogy magam is rámutassak egy pár statisztikai adattal arra, hogy ebben az országban mennyiben terelődött el a népszaporodás és a népvándorlás a faluból a városok felé. Ezt azért kívánom megemlíteni, hogy még jobban alátámasszam <> törvényjavaslat megalkotásának gazdasági szempontból való szükségességét. T, Képviselőház! Magyarország mai területének lakossága 1900-ban 6,860,000 fő volt, s ez 1930-ig 8,690.000-re nőtt. 30 év alatt tehát 1,830.000 fővel, százalékban kifejezve 26'7%>-kal emelkedett és ugyanakkor a mezőgazdasági lakosság csak 8%-kai szaporodott, mutatván azt, hogy — noha minden körülmények között a mezőgazdasági cseléd, a mezőgazdasági munkás és a törpebirtokos a legszaporább^ /Ügy van! Ügy van!) — a mezőgazdasági népesség szaporulata nem a falun maradt, hanem mindig a városba, az ipartelepek felé húzódott, mivel ott nagyobb munkalehetőségeket talált. T. Ház! Magyarországon mindig azt hangoztatják, — és ezt mi, agrárok hangoztatjuk legelsősorhan — hogy ez az ország agrár-